2003 nyarán jártam először Szlovéniában, és már akkor magával ragadott legkisebb szomszédunk. Sem a világháború, sem a délszláv-balkáni válság idején sem zajlottak harci cselekmények a területén, így páratlan építészeti és természeti kincsei sem szenvedtek kárt. Az alpesi és mediterrán területek, valamint az ország belsejében érezhető balkáni hatások egészen különleges kulturális elegyet képeznek: egy egyhetes körutazás során mintha Európa különböző tájait járnánk végig, pedig át sem léptük a mindössze 1,9 milliós lakosságú Szlovénia határait. Az emberek vendégszeretőek, láthatóan sokat költenek arra, hogy minél több turistát csalogassanak hazájukba - és nem elsősorban a fővárosba. Úthálózatuk kitűnő, az utak minőségére sem lehet panasz. Autópályán Szlovénia bármely, turisták által gyakran látogatott pontjára könnyedén eljuthatunk. Kezdjük is körutazásunkat a Júliai-Alpok szívében!
Logarska Dolina
A hazánkból Bledbe vezető utat érdemes néhány órára megszakítani, és egy kis kitérőt tenni Logarska Dolina felé. Celje után néhány kilométerrel kell letérni az A1-es autópályáról, nekünk azonban már korábban újra kellett tervezni az útvonalat egy baleset miatt. Jó fél órát vesztegeltünk a dugóban, majd a terelési útvonaltól eltérően nem Celje központja, hanem a majdnem irányba eső Velenje felé kerültünk. Nem volt egyértelmű, melyik a legjobb kerülőút, de végül Mancika (=iGo) segítségével, pompás völgyeken, várak árnyékában jutottunk el a helyes útig - és Logarska Dolináig.
Logarska Dolina egy 9 km hosszú völgy a Savinji-Alpokban. A gleccser-vájta völgyet magas hegycsúcsok veszik körbe, mélyén jellegzetes falusi házak, legelők bújnak meg. A völgy bejáratánál a gépjárművek számára kell belépőt fizetni, ezután akár 1200 méterig is felautózhatunk. Itt, az út végén található a 90 méteres Rinka-vízesés, a Savinja folyó forrása.
Visszafelé, a völgy bejárata felé autózva több látványosságnál is érdemes megállni. Ezek ugyan jelölve vannak a belépő mellé járó térképen, de meglehetősen gyéren vannak kitáblázva, így kellő leleményesség és figyelmesség kell a megtalálásukhoz. Eszti és Ákos honlapja kitűnő leírást ad a völgyről (köszönet érte!!!), enélkül mi is gondban lettünk volna, de még így sem ment minden gördülékenyen. Azért megcsodáltuk a Palenk vízesést, a Rastovski-vízeséshez vezető út viszont le volt zárva. Kis keresgélés után a Savinja folyó másik forrását is megleltük, amely nem más, mint a föld mélyében tekergő, majd egy szikla tövében felbukkanó, az agyagos talaj miatt fekete színűnek tűnő patak.
A völgyből két úton lehet eljutni Bledbe. Visszafelé az eredeti(leg tervezett) útvonalon az autópályára, vagy egy rövid osztrák kitérővel. Ez utóbbi út jó magasan felkanyarog a karintiai Alpokba, 1400 méteres magasságból kell visszaereszkedni Kranj közelébe. Ez a megoldás rövidebb és szebb is, érdemes kipróbálni, de csak kitűnő műszaki állapotú autóval és gyakorlott sofőrrel!
Bled
Bled egy alig 5000-es lélekszámú fürdőváros, az egyik legszebb szlovén tó partján. Jelképe, legjellemzőbb látnivalója a tó közepén található Blejski Otok, ez a parányi sziget, melyen kecses kegytemplom emelkedik, a régi parókia épülete pedig étteremnek ad otthont. A tóra 124 méter magasságból, méltóságteljesen tekint le a Bledi vár, amelynek teraszáról pompás kilátás nyílik a tóra és környezetére. A tóparti éttermekben (néhol élő népzene kíséretében) lehetőség nyílik megízlelni az alpesi Szlovénia ízeit. A bátrabban tánccal le is mozoghatják a vacsora utáni "pluszt".
Bled kitűnő kiindulópontja a környékbe irányuló kirándulásoknak. A környék egyik legpompásabb természeti képződménye, a Vintgar-szurdok. (Gyalog is könnyen megközelíthető, kb. 1 órás sétával). A Radovna patak hosszan kanyarog a sziklák között, útját szépen kiépített, könnyen végigjárható úton követhetjük végig (belépődíj ellenében). Aki autóval érkezik, annak a járművét érdemes a Bled felől jól kitáblázott útvonal végén található, ingyenes parkolóban hagynia, és innen végigjárni a völgyet. Visszafelé alternatív útvonal is kínálkozik a Szt. Katarina templom felé. Az ösvény egy jó darabig emelkedős, majd az erdőből kiérkezve, a templom mellett, a hegyoldalban lassú ereszkedésbe kezd, míg végül visszakanyarodik a parkolóhoz. A hegyoldalról csodálatos panoráma nyílik Bledre és a környező hegyekre, még a Triglav hármas csúcsa is felbukkan a háttérben.
Bledi tartózkodásunk idején kitűnő uticél lehet Bohinj is...
Bohinj
Ilyen nevű települést ne keressünk a térképen, a legközelebbi találat Bohinjska Bistrica lenne, amely bő 10 kilométerre fekszik a Bohinji-tótól. Közvetlenül a tó partján három település fekszik, mindegyikükben érdemes hosszabb-rövidebb időre elidőzni. Maga a tó Szlovénia legnagyobb állóvize, felülete 318 hektár, legnagyobb mélysége 45 méter. Halban igen gazdag, erről a kristálytiszta víznek köszönhetően minden szemlélődő könnyedén meggyőződhet.
Először Ukanc községbe autóztunk, innen indul a lanovka a Vogel síközpontba. A kötélpálya egyenesen 1534 méterre repít bennünket. Kiszállás után, mielőtt belépnénk a fogadóépületbe, érdemes néhány fotót készíteni a "teraszról", innen nyílik ugyanis a legjobb kilátás a tóra és a fölé magasodó Triglavra. A végállomástól túraútvonalak indulnak a sípályák helyén, az egyik visszavezet a lanovka alsó állomásához. A térkép szerint másfél-két óra alatt bejárható az út, de mivel piros sípályáról van szó, és a meredek részeket is öklömnyi, vagy kisebb kövek borítják, ennél több idővel kell számolnia annak, aki nem felvonóval tér vissza a parkolóba.
Innen a tótól 4 km-re nyugatra fekvő Savica-vízeséshez autóztunk. A vízeséshez jól kiépített, lépcsős turistaúton juthatunk el, belépődíj fejében. Sokadik vízesés volt ez, melyet az elmúlt napokban utunkba ejtettünk, de mindenképpen megérte a fáradságot és a 2,5 Eurót. A vízesésnél két német srác egy manapság oly divatos timelapse-videót forgatott. Remélem, hamarosan elérhető lesz ez is az interneten, addig is "kedvcsinálóként" a Youtube-on megtekinthető tőlük egy film Albániáról is.
Utolsó állomásunk a Bohinji-tó partján Ribcev laz volt. A falu a tó keleti végén fekszik, itt lép ki egy kőhíd alatt a tóból a Bohinjska-Sava folyó. Érdekes látvány volt a lenyugodni készülő nap fényében sütkérező, több ezer(!) hal látványa a sekély vízben. Innen indul a tó északi felén végigvezető ösvény is, autóút csak a déli parton húzódik. A parthoz közel egy szikla magasodik, kedvelt és kiépített sziklamászó hely, a tövében pedig egy étterem található, ahol először ízleltük meg a balkáni konyha remekeit, a csevapcsicsát és a plejszkavicát.
Karszt
Bledtől 100-110 kilométerre, az Adriai-tenger irányában található Szlovénia (és Európa) legjelentősebb barlangjaiból kettő. A Postojnai-cseppkőbarlang egy 25 kilométeres rendszer, melyből 5 kilométer látogatható. Az út egy részén barlangvasút viszi a látogatókat. Mi azonban nem ezt, hanem a Skocjani-barlangot jártuk végig. Ezt a barlangrendszert a Reka folyó mélyítette ki, amely Skocjan közelében tűnik el a föld alatt, és csak negyven kilométerrel odébb, Olaszországban bukkan újra elő. (A reka szlovénül folyót jelent egyébként.) A barlang bejárható részének első fele a Csendes-barlang, cseppkövekkel díszített termekből áll. A barlang "hangos" részén a Reka morajlik, útját természetes járatokon és hidakon követhetjük végig. A barlang természetes kijáratától felvonóval és rövid sétával 10 perc alatt, vagy egy tanösvényen végiggyalogolva 30 perc alatt juthatunk vissza a látogatóközpontig, ahonnan egyébként a barlang bejárata is jó 10 perces sétával közelíthető meg.
Skocjanból a tengerpart fél órán, Ljubljana pedig egy órán belül elérhető autópályán.
Adria
Szlovénia egy meglehetősen rövid, mindössze 47 kilométeres szakaszt tudott kikanyarítani magának az Adriai-tenger partszakaszából. Nincs is kihasználatlan négyzetméter: Koper kikötője egy hatalmas ipartelep, Izola és Piran viszont szűk, sikátoros óvárosaival csábítja a látogatókat.
A szállásunk Izolán volt, a Hotel Keltikában, amely sokkal barátságosabbnak bizonyult, mint amilyennek a booking.com fotói alapján tűnt. Közel volt a strand és a Spar, de az óváros is egy kellemes, 20 perces sétával elérhető volt. Izola eredetileg halászfalu volt egy kis szigeten, ám Napóleon bevonuló seregei a lerombolt várfalakat a tengerbe hordva hidat építettek, félszigetesítették Izolát. Napjainkban a turizmus mellett a fő bevételi forrása a halfeldolgozás.
A szomszédos Piran szintén halászfaluként kezdte. Két jól elkülönülő városrészét, a félszigetet és a szárazföldi részt a Tartini-tér választja el egymástól. A tér, mely a nevét Giuseppe Tartini zeneszerzőről és hegedűvirtuózról kapta, eredetileg halászbárkák belső kikötője volt, és 1894-ben töltötték fel. A tér fölé magasodik a Szent-Ferenc templom, udvaráról szép kilátás nyílik a Trieszti-öböl irányába, és a magaslat felé vezető sétány alatt húzódó nudista strandra. Érdemes egy rövid sétát tenni a parton és a szűk sikátorok között - az autót pedig valamelyik fenti parkolóházban letenni.
Piran szinte összeépült Portorozzal, a fiatalok által leginkább látogatott nyaraló- és gyógyfürdőhellyel. Szépen kiépített strandja nem sok látogatót vonzott a szeles, felhős időben. Annak ellenére, hogy közeledett a hétvége, meglehetősen kevesen nyaraltak a szlovén Adrián. Talán Olaszország és Horvátország közelsége az ok, a szlovének fele - egyes statisztikák szerint - inkább a szomszédos országok strandjait látogatja szabadságuk idején, így az izolai vagy portorozi strandokon nem kell feltétlenül tömegnyomorra számítani.
Ljubljana
Mint már a bevezetőben említettem, jól szembetűnik, hogy a szlovének nem Ljubljanára költik a legtöbbet - turisztikai szempontból. Európa egyik legkisebb fővárosa egy kis ékszerdoboz, a történelmi belvárost körülvevő épületeken azonban egyértelműen látszódik a "jugoszláv-hatás". A házfalakon, villanyoszlopokon rengeteg, már-már zavaró a graffiti. A rengeteg különc embernek, életművésznek köszönhetően azonban minden sarkon történik valami, van élet a városban, és ez kellemessé teszi az itt tartózkodást. Nincs a nagyvárosokra jellemző tülekedés, fel lehet sétálni a várba úgy, hogy jóformán senkivel nem fut össze az ember, és utána kényelmesen el lehet fogyasztani egy kávét vagy süteményt a belváros valamelyik hangulatos teraszán.
Az étkezés már nem ilyen egyszerű, ha tradicionális ételeket keres a megéhezett vándor. Olasz vendéglőbe könnyen bele lehet szaladni, de aki csevapcsicsára vágyik, annak keresgélnie kell - vagy megfogadja a tanácsomat, és egyenesen a POMF-ba megy.
A hely a "sárkányos híd" lábánál fekszik, a hídon a vár felőli oldalról átkelve az első sétálóutcán jobbra, a jobb oldalon. 4-5 asztal az utcán, bent nem is ül senki. Az ételek ízletesek, nagy a választék a szlovén konyha remekeiből, és az adagok is hatalmasak. Az út túloldalán egy hegedűművész és egy gitáros szórakoztatja a vendégeket és az utca népét. Az egyik asztalnál balkáni-módra a főnök és barátai esznek-isznak (főleg isznak). Ha új vendég érkezik, és az egyetlen felszolgálólány épp bent van, az asztal azonnal kiabál Dasának, hogy ne késlekedjen. A főnök többször is összeszólalkozik vele, egyszer pedig az ajtóba áll karba tett kézzel, és óráját öt másodpercenként nézve várja, mikor érkezik már meg. Dasa valamiért nem jön, főnök bemegy, majd a felszolgáló ront ki, táskával a vállán, pohárral a kezében. Fizetés, azaz köszönés, szó nélkül távozik. Vagy kirúgták, vagy felmondott. Tiszta Balkán... Mi vendégek meg egymásra nézve találgatjuk: ki hoz most nekünk sört, kinél fogunk fizetni? Végül minden rendeződik, és talán Dasa is talált már másik állást magának...
A várban végigjárva a kiállításokat, több magyar vonatkozású emlékbe is belefuthatunk. A legérdekesebb talán egy utalás a Honfoglalásra a Szlovénia történetét bemutató tárlaton: nemzetünk - nem meglepő módon - úgy van beállítva, mint aki bevándorlásával szétválasztotta egymástól a déli és a nyugati szlávokat. Ugyanezen a kiállításon, a jugoszláv hadsereg kivonulását bemutató fotósorozaton pedig feltűnik a háttérben Fa Nándor 77-es rajtszámú, ALBA REGIA nevű hajója. Néhány ajtóval odébb, a kilátótorony bejáratánál egy magyar nyelvű tábla őrzi gróf Batthyány Lajos (fogva tartásának) emlékét.
A körúton készített fotók ITT TALÁLHATÓK.
