"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

BDT World Tour

Három hosszú nap a Tátrában (2003) - 2.0

2012. február 11. - Bandita6

Előző bejegyzésemmel azonos címen írtam egy hosszabb beszámolót is a 2003-as Tátra-túránkról. Könyvek és térképek segítségével rekonstruáltam az útvonalat, így az alábbi bejegyzés akár kalauzként is szolgálhat azoknak, akik egy emlékezetes hosszú hétvégét kívánnak eltölteni a Magas-Tátrában.

2003. szeptemberéig kell tehát visszautazni. Friss diplomával a kezemben, Tomival nekivágtunk egy kalandos utazásnak, az utolsónak a munkásélet megkezdése előtt. Úgy terveztük, hogy 2-3 éjszakát töltünk magashegyi menedékházakban. Nem volt kőbe vésett menetrend, csak terv, hagytuk, hogy a teljesítményünk és az időjárás befolyásolja a célkitűzést. A vonatjegy szerencsére nem szabta meg a hazaút időpontját. Vonattal utaztunk ugyanis Poprádig: két főre + vándortáborhoz ez bizonyult a legideálisabb választásnak.

Első nap Poprádról azonnal Ótátrafüredig villamosoztunk, majd a Tarajka (Hrebienok, 1284 m) és a Zamkovszky-menedékház (Zamkovského chata, 1475 m) érintésével a Téry-ház (Téryho chata, 2015 m) felé vettük az irányt. Már messziről látszott, hogy odafenn bizony hó fog várni minket, csak azt nem tudtuk, mekkora. A Zamkovszky-háznál egy angolul beszélő hölgy meg is próbált minket lebeszélni utunk folytatásáról, mondván hogy az ösvény le van zárva, de szerencsére igaza sem volt, és nem is hittünk neki. Bár nem igazán voltunk téli cuccokkal ellátva (szeptember közepén nem erre készültünk), az első etapot sikerrel vettük, a lenyugvó nap fényében még megcsodáltuk az Öt-tavi katlan tengerszemeit, majd nyugovóra tértünk a Téry-házban.

Az Ótátrafüred-Tarajka út 2,6 km a zöld jelzésen, átlagos menetideje felfelé 45 perc, 274 méter szinttel, de a feljutás siklóval gyorsítható. Tarajkától a Téry ház 6,2 km, 2 óra 45 perc, 731 m szint.

Másnap reggel a szikrázó napsütésben jó kis havas-tavas fotókat készítettünk, majd nekivágtunk a kaptatónak a sárga jelzésen a Vörös-torony hágó (Priecne sedlo, 2352 m) felé. A hóban csak az előttünk haladókat és lábnyomaikat követve tudtunk haladni, "toronyiránt". Nagyon óvatosak voltunk, hosszú percekbe telt, mire a havas-jeges, illetve az éppen olvadni kezdő hó miatt vizes sziklákon felkapaszkodtunk a szűk hágóig. Közben a rutinos helyieket csodáltuk, akik a szintén nem éppen ideális felszerelésükkel elszáguldottak mellettünk.

A hágón rövid pihenőt tartottunk, sokáig nem is időzhettünk, mert folyamatosan jöttek a túratársak, el azonban nem nagyon fértek a helyszűke miatt. Leereszkedtünk a túloldalon, és a sziklafalak árnyékában főztünk egy jó zacskós levest. Így érkeztünk meg a Hosszú-tavi menedékházhoz (Zbojnicka chata, 1960 m). Az út ezen szakasza 4,6 km volt.

Rövid pihenő és szendvicsezés után újabb hágó várt ránk: a Rovátka (Prielom, 2288 m). A menedékház utáni emelkedő nem volt könnyű, a vizes-sziklás mászás talán még nehezebb is volt, mint a Vörös-torony hágó előtti, bár jóval veszélytelenebbnek tűnt. A hágó után volt egy-két láncos szakasz, ahol a hó és a jég miatt észnél kellett lenni, de hamar túljutottunk rajta. Felüdülés volt megérkezni a Lengyel-nyeregig (Polsky hreben, 2200 m), itt ugyanis már jártunk 1-2 évvel korábban, és ismertük az utat a Sziléziai házig (Sliezsky dom, 1667 m). Itt is van egy-két láncos szakasz, de nem nehéz a terep, és igazán nagy élmény egy ilyen hosszú és izgalmas nap végén, tengerszemeket kerülgetve lesétálni a Felkai-tó (Velické pleso) partján fekvő menedékházig. Mondanom sem kell, itt volt az aznapi szállásunk. A Hosszú-tavi menedékház és a Sziléziai ház közti táv ezen az úton 5,2 km, ebben az irányban 3 óra 45 perc. A napi összes távunk így kb. 938 km lett.

Az átizzadt ruháink nehezen száradtak éjjel, nem volt kellemes visszavenni őket a reggeli indulás előtt. Hol voltak még akkor a 2000 Forintos Decathlonos polárok??? Eltekintve ettől, a harmadik napunk hosszúnak és nehéznek ígérkezett, mivel végcélnak a Rysy-t tűztük ki (Tengerszem-csúcs, 2499 m). Az első szakasz viszonylag könnyű volt, a pirossal jelzett panoráma-körúton, a Magisztrálén jutottunk el a Poprádi-tóig (Popradské pleso, 1494 m). 8,7 km a táv, amihez 4 óra 10 perces menetidő soknak tűnhet, a Poprádi-tó előtt a hegyoldalban azonban egy igen komoly és látványos szerpentint kell leküzdenünk. Itt válaszút elé kerültünk: délután 2 után már nem biztos, hogy lett volna értelme elindulni a Rysy-re (5,3 km, 4:20' a csúcs, 4,3 km és 3:20' a Hunfalvy-hágó alatti menedékház), ráadásul szemmel láthatóan az időjárás is kezdett rosszabbra fordulni.

Gyors döntést gyors léptek követtek: a Csorbai-tó felé fordultunk (4,7 km, 1 óra 5 perc), és megpróbáltuk elérni a Poprádról hazafelé induló vonatot. Csorbatónál pont lekéstük az Elektrickát, de egy segítőkész szlovák pár felvett minket Skodájával (talán látszott az arcunkon a kétségbeesés, hogy mi lesz velünk, ha lekéssük a vonatot is), és Ótátrafüredig elvittek minket. Beelőztük a villamost, így kényelmesen átszállhattunk, és a csatlakozást is pont elértük. Jól kifáradva vonatoztunk vissza Budapestre, örök élményekkel gazdagodva.

Az útvonal-adatokhoz Nagy Árpád és a Kornétás Kiadó 250 tátrai túra c. könyvét használtam fel. Az adatok természetesen tájékoztató jellegűek :)

A bejegyzés trackback címe:

https://worldtour.blog.hu/api/trackback/id/tr124094060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása