"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

Régi mobilok: Sony Ericsson K700i/D750i + Nokia E52

Mobiltelefonok a múltból (2. rész)

2016. október 04. - Bandita6

Nemrég írta meg - többek között - a Cellanapló, hogy 8 éves lett az Android. Én csak két évvel később, 2010-ben léptem be a droidok közé, addig még kipróbáltam 1-2 készüléket. A "régi mobilok" sorozatom folytatása következik.

Előzmények:

Az Alcatel után egyértelműen a színes képernyő miatt váltottam Sony Ericsson K700i-re. Már rendes fizuból, kártyafüggetlenül vettem, sok tízezerért. Tetszett a joystick a közepén, meg hogy netről letölthető, vagy saját szerkesztésű képekkel szépen személyre lehetett szabni.

sony-ericsson-k700i.jpeg

Ezen kívül hagyott-e valamivel mély nyomot bennem? Nem igazán. Minden új volt benne, nem volt nagyon összehasonlítási alapom, elvoltam vele. Aztán jött az egy évvel később kiadott utód, a D750i. Céges flottában, jó áron. 65k helyett 265k színárnyalattal, 1,8"-os TFT kijelzővel, 2 megapixeles kamerával, és már GPRS-en lehetett tolni a WAP-ot!

sony_ericsson_d750i_2.jpg

Elég strapabírónak bizonyult, mert amikor 2 év után megvettem utódát, a Nokia E52-t, hamar el is hagytam, így az újabb hűségidő lejártáig ismét szolgálatba kellett állnia.

Nem voltam sosem nokiás, de a fekete E52 szép volt. A menüjét utáltam, de mégiscsak 3G-n lehetett már netezni vele! 2,4 colos, 240*320-as TFT kijelzője is pazar volt. 3 megapixeles kamera, HD ready videók lejátszása... Mindezt nem sokáig élvezhettem, mert a Nemzeti Színházban az előadás elején kikapcsolt állapotban a zsebembe csúsztattam, a műsor végére pedig már nem volt meg. De legalább megcsodálhattam Stohl Buci fedetlen hátsóját. A mögöttem ülő néni meg is jegyezte:

"Most már mindegy is, mit mond!"

Így nyúztam majd' 4 évig a D750i-t. A végére kicsit már megkopott, de bírta. Aztán jött az Android...

39765_nokia-e52.jpg

Ajkai tekergés 2.

Ezt a bejegyzést 2015 nyarán kezdtem volna írni, de egy hirtelen jött láz ledöntött a lábamról. Idén azonban ismét hoztam bringát Ajkára, és ismét megtettem két rövidebb kört. Az útvonalak nagyjából azonosak a 2014-es bejegyzés Kab-hegyi és Somló-körével, de egy kis változatosságot azért vittem bele.

20160818_165226_small.jpg

1. Kab-hegy

Ajkát ismét Úrkút felé hagytam el. Gyakorlatilag folyamatos az emelkedés, Úrkútig kétszer kell hegyet mászni, egy kis száguldás van a kettő között. Úrkút is végig emelkedik, csak a falu végét jelző tábla után lehet száguldani lefelé a zsófiapusztai elágazásig. Első pihenőm itt volt, mert még Úrkút elején láttam egy táblát, hogy 4,9 km-re, a főút mentén lesz egy forrás. Nagyjából itt kettyent le a 4,9 km az órámon, de rövid google-zés után kiderült, hogy a Nagy-Itató-Forrásig a Mester utcán kellett volna lekanyarodni, majd a Kislődre vezető tanösvényen kerekezni. Ez a kulacstöltési lehetőség így kimaradt.

Tekertem hát tovább, amíg el nem értem - rövid kaptató után - a Kab-hegy körüli bringaút csatlakozási pontját. Innen, folytatva a jól ismert utat, feltekertem szép lassan a csúcsra. Pihentem, gyönyörködtem a panorámában, beszélgettem kicsit a túrázókkal, majd lefelé vettem az irányt. Ahogy lekanyarodtam a pecsételőhely felé - ahol nagy erőkkel építették át az erdészházat - láttam, hogy gyülekeznek a felhők, ezért a bringás körút rövidebb, északi felét választottam a hazatérésre. Arról nem is beszélve, hogy a kör ezen szakaszán még nem jártam, így ideje volt kipróbálni. 

Egyszer megálltam szedret szedni - vigyáztam, hogy a bringával jó messze parkoljak le a bokroktól, sikerült már így defektet összeszednem. Ajkára Jókai-bánya felé tértem ki, gyakorlatilag aznapos aszfalton lehetett leszáguldani a hegyről, nagy élmény volt! Közben azon gondolkodtam, hogy felfelé igazából mindegy is, milyen az aszfalt minősége (egy bizonyos tempó alatt), de lefelé nagyon is számít, már csak a biztonság szempontjából is. Így aki azon vacilál, milyen irányból kerülje a Kab-hegyet, számoljon ezzel is! Egy rövid pihenőm volt még a száguldás előtt: a László-forrásnál végre megtölthettem erősen kiürült kulacsomat.

Az út vége eseménytelenül telt, és még az eső előtt haza is értem.

2. Somló

A Somló kör is már jól bevált útvonalon zajlott, a Bakonygyepes-Oroszi-Doba-Somlóvásárhely-Devecser-Kolontár útvonalon. Újdonság mindössze annyi volt, hogy most az Ajkától távolabbi oldalán kerültem meg a hegyet, arra még nem jártam. Így viszont kellett egyet rövidítenem, hogy ne a 8-as főútra érjek ki Somlójenőnél. A kavicsos mellékúton (a Hegykapu Étterem előtt) elvétettem a leágazót, így a főút előtti Gerő-kútnál lyukadtam ki. A nevét azonban csak utólag derítettem ki, így azt sem tudtam, hogy jóízú, tehát a kulacsot sem mertem megtölteni vizével - pedig ráfért volna!

A hazafele vezető út pozitív élménye, hogy rengeteg helyen friss aszfalt fogadott. Szép lassan csak eltűnnek a csapnivaló utak, remélem azért hamarosan eljutnak Oroszi környékére is!

Lakásdizájn

avagy: Könyvjelző-takarítás, 2. rész

A bringatárolásról szóló rövidke fejezet után következzen néhány dizájntárgy a nagyvilágból, amelyet el tudnék képzelni a lakásban / a ház körül!

1. Öröklufi

by Boris Klimek, via gyermekszoba.blog.hu

2. Túlméretes perec alakú úszógumi

by Urban Outfitters

3. Poszterek

A retro-stílusú sci-fi poszterek kategóriájában két jelöltem / forrásom is van. A második maga a NASA.

pluto.jpg

nasa_gt.jpg

by Zazzle @ NASA

4. Agancsos váza

elkebana2-940x1392.jpg

by CrowdyHouse

5. Önlocsoló cserép

fun-watering-system-rain-pot-jeong-seungbin-3.jpg

via Bored Panda

6. Hűtőmágnes-rádió és digitális post-it

Egyben.

triby.jpg

by invoxia

7. Robot asztali lámpa

robotlamp1-900x808.jpg

via Fubiz

Bringatárolás

Könyvjelzőim nagytakarítása közben akadtam rá a "bringatárolás" kategóriára. Kezdetben úgy volt, hogy az én gépemnek is csak a lakásban lesz helye, ekkor terveztem írni egy cikket a lehetőségekről és a végső választásomról. Végül azonban pincébe került a bringa, a fal pedig szabadon maradt.

Két jó ötletet azonban megosztok veletek:

1. Clug

Nehéz elhinni, hogy megfogja a bringát, de ha működik, akkor viszont tényleg szerény és egyszerű megoldás.

clug.png

2. Cycloc

Nálam azt hiszem, ez lett volna a befutó!

cycloc_solo_garage_screen.jpg

 

Bringás cuccok 2.

Legutóbb két éve írtam egy hasonló bejegyzést, azóta folyamatosan gyűjtöttem az érdekességeket, és bár arról már lekéstem, hogy karácsonyra meglepjetek valamelyikkel, de azért előszedem őket. Legfeljebb már most kiderül, mennyit kell összekuporgatni a következő karácsonyi ajándékra! A képek minden esetben a termék belinkelt elérhetőségéről származnak.

Zárak

Számzár, a természetesség jegyében:

Seatylock: hogy a nyerget se lopják le!

Textil

Boncho, a bringás poncho: felpróbálnám, kényelmes viseletnek tűnik!

Áttekinthetetlen mennyiségű póló, biztos mindenki találna magának megfelelőt!

 

Tour de France alsógatya kollekció:

 

Elegáns ing, fényvisszaverő csíkokkal:

Tovább

NON STOP 60 történelem

A Guinness Rekordok Könyve szerint a maratoni kosárlabdázás rekordját jelenleg két 12 fős Fülöp-szigeteki csapat tartja: 120 órán, 1 percen és 7 másodpercen keresztül játszottak egymás ellen, a végeredmény pedig meglepően szoros, 16.783 – 16.732 lett.

1997-ben, amikor először megfordult a fejünkben, hogy maratoni kosárlabda mérkőzést kellene szerveznünk, még nem volt ilyen egyszerű felkutatni az interneten a megfelelő és hiteles adatokat. De elsőre nem is a rekorddal törődtünk: annyit tudtunk, hogy két évvel korábban iskolánk, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium lelkes diákjai kerek 60 órán keresztül fociztak egymás ellen. A sportág és az időtartam tehát adott volt, már csak a lebonyolítási rendet kellett kitalálni, és kezdődhetett a toborzás!

Tovább

Hibrid sajttorta

Annyiszor kutattam már a levelezésem archívumában ezt a receptet, hogy itt az ideje, hogy egy könnyebben hozzáférhető helyen is publikáljam. Egy egyszerű, gyümölcsös sajttorta-receptről van szó, ami azért hibrid, mert az alapot és a krémet két külön receptből loptam (forrásmegjelölés alant).

Következzen hát a tuti cheesecake recept!

Hozzávalók:

  • 1 csomag zabos keksz (készíthetjük sima háztartási kekszből is, de a rostos jobb) (20-25 dkg) - én 1 csomag Győrit szoktam felaprítani
  • 7-8 dkg vaj
  • 1 marék málna (vagy bármilyen gyümölcs, fagyasztott is jó, felolvasztva)
  • 225 g Philadelphia krémsajt (2 doboz)
  • 75 g cukor
  • fél kk vaníliaaroma
  • 2 tojás
  • 1 lime reszelt héja (de óvatosabbaknak elég lesz fél lime reszelt héja is) - ezt én mindig elfelejtem

Továbbá: olaj; sütőpapír; kerek, kapcsos tortaforma.

Elkészítése:

A sütőt kapcsoljuk be 160 fokra (gázsütőnél 3-as fokozat). Egy 22 cm átmérőjű (IKEA...) kapcsos, kerek tortaformát béleljünk ki sütőpapírral. (A forma aljára helyezzünk egy sütőpapír darabot, és így kapcsoljuk rá a forma oldalát.) Vágjunk a forma magasságával megegyező szélességű sütőpapírcsíkokat, és a forma oldalát ezzel tapasszuk be (előtte olajozzuk/vajazzuk be, hogy a papírszalag odatapadjon).

A kekszeket aprítógépben vagy egy zacskóban nyújtófa vagy klopfoló segítségével törjük apró morzsásra. Keverjük össze az olvasztott vajjal, majd nyomkodjuk egyenletes rétegben a tortaforma aljába.

Rászórjuk a gyümölcsöt.

A tojásokat, a krémsajtot, a cukrot és a vaníliakivonatot habverővel habosra keverjük, belereszeljük a lime héját, a formába öntjük (rá az málnára) és sütőbe toljuk 35-40 percig (vagy amíg nem kezd aranybarnás színt felvenni). Hűlni hagyjuk, kivesszük a formából és kész is.

Amire figyeljünk:
- Az egyenletesen elszórt málnák átrendeződhetnek a krém öntésekor.
- A sajttorta alapot mindig alacsony fordulatszámon, lassan keverjük ki, a cél csak az, hogy egynemű, homogén, krémes állagot kapjunk. Ha a tortakrémjét gyorsan verjük fel, túl sok levegő kerül bele, a teteje repedezett lesz.
- A másik oka a repedéseknek, a sajttorta túlsütése, ami viszonylag gyakran előfordul. Ugyanis a legtöbb háziasszony arra gondol, akkor jó a torta, ha a teteje enyhén megpirul – ez a sajttorta esetében nem igaz! Elég, ha a tészta megkeményedik, a sajtkrém pedig a szélén már szilárd, de a közepén még kicsit nedvesnek, nyersnek látszik. Ha óvatosan megmozgatjuk a formát, lehet, még kicsit kocsonyásan mozog is. A sajttortának ekkor lesz tökéletes állaga. Így bátran zárjuk el a sütőt, ha eléri ezt az állapotot. Viszont ne vegyük ki rögtön, hanem hagyjuk nyitott sütőajtó mellett kicsit hűlni. Amíg hűl, megszilárdul, a tészta puha lesz a nedves krémtől, és biztosan nem fog megrepedezni a torta teteje.

ENNYI :)

torta_cut.jpg

Források:

Nem éppen életfilozófia

de azért jól megírta Lawrence Block

Lenézett a lábamra.
– Saucony – állapította meg, amikor meglátta a logót a cipőmön. – Én is majdnem vettem egy párral. Jó?
– Nem rossz. De én csak sétálok benne.
– Abbahagytad a futást, igaz? Nem tudom, hogyan voltál képes rá. Rá lehet szokni, tudod? A tudósok kimutatták.
– Tudom.
– És hogyan szoktál le róla?
– Nem szoktam le – feleltem. – Csak lecseréltem egy másik szokásra. Valamire, ami még ennél is addiktívabb.
– Mire?
– A nem futásra – válaszoltam. – Ennél addiktívabb dolog a világon nincs. Higgy nekem. Pár napig nem futottam, és teljesen rászoktam.

(Lawrence Block: A betörő, aki eladta Ted Williamst)

Régi mobilok: Alcatel OT 715

Régi mobiljaimat bemutató sorozatom első részét követően itt az ideje megismerkedni életem második telefonjával. Mint már az első cikkből is kiderült, bunkofonos pályafutásomat egy Panasoniccal kezdtem. Tartós készülék volt - ahogy emlékszem -, de hamar eljött az idő a váltásra. Az egyre több elérhető tartalom, akkor még WAP-on, igényt generált egy nagyobb, több soros kijelzőre. Így szereztem be egyik évfolyamtársamtól egy alig használt, Vodás Alcatel OT 715-öt.

alcatel-ot715-1.jpg

A 2002-ben készült telefon egyike volt az utolsó nem színes kijelzős telefonoknak, de akkoriban arra lehetett következtetni, hogy ha a franciák ezen az úton haladnak tovább, és ugyanezt az innovációt képesek hozni a jövőben is, akkor az Alcatel meg van mentve. Azóta már tudjuk, hogy nem így lett. Pedig a 715 nagyon kis pöpec telefon volt azoknak, akiknek tetszett a hosszúkás, csöppet hi-tech beütésű külső, amely aluminiumból készült, így kissé nehéz, kissé hideg ám ellenálló készülékház született.

(Forrás: mobilarena)

Nos, ez igaz is volt, de lássuk azokat a hi-tech paramétereket:

Sok típusra lehet igaz az állítás, miszerint senkit sem hagyhat hidegen. Pont ezen a gondolati síkon is elindulhattak volna a tervezok, mert bár futurisztikus formavilág jellemzi, leginkább egy légkondicionáló távszabályzójára emlékeztet. Elsosorban a 715 tetején található hatalmas INFRA port erosíti ezt a hatást, de a nagyméretu kijelzo (100x150 képpont, 4 szürkeárnyalat, 10 szövegsor) sem csorbítja ezen bájait. [...]

A bekapcsolás után sem ért kevesebb meglepetés minket. Miután a közel 50 remek animáció után kiválasztottuk a képernyonk hátterét (ezt külso-oldalsó gomb megnyomásával tudtuk megtenni) kénytelenek voltunk elmélyülni a „tudásban”; a menübe lépve remek ikonokat találtunk, de mást sem. A félreértések elkerülése végett ez alatt azt értjük, hogy nincsenek kiírva hogy az egyes piktogramok mit jelentenek.[...]

A dupla szív ikon takarja a saját beállításokat. Talán e menüpont a telefon legizgalmasabb pontja, itt állíthatjuk be a hangokat: mármint a tökéletes hangzású polifonikus csengetéseket, jelzéseket. Annyira sokoldalúak a csengetések, hogy a hagyományos feltuningolt klasszikus muzsikák mellett olyan csemegékkel is találkozhatunk, mint a boci búzás, a füttyszó, a rendor sziréna vagy akár a boszorkány kacaj.

(Forrás: telefonguru.hu)

alcatel-ot715-3.jpg  alcatel-ot715-4.jpg

És néhány száraz tény a gsmarena.com-ról:

  • méret: 116 x 43 x 20 mm
  • súly: 88 g
  • böngésző: WAP 1.2.1
  • Blue backlight - na ez gyönyörű volt.

De ami igazán emlékezetessé teszi ezt a telefont, az a Run Run Run nevű játék hangja:

Egy kis statisztika

A legtöbb blog egy évforduló vagy az év vége miatt szokott statisztikázni. Nálam ilyen eddig nem nagyon volt (ha lenne, leírhatnám, hogy minden idők legnépszerűbb cikke egy autós útról szól a Grossglockner Hochalpenstrassén), de most az adott rá okot, hogy az index.hu címlapján szerepelt egy fotóm, innen a blogról.

Miután - rövid huzavona után - a forrás is feltüntetésre került, megnéztem, változott-e a látogatottság. Hát, így:

blog_stat_index.PNG

Kösz, index! És Coopernek is az újabb néhány perc hírnevet!

 

Tour de Hongrie 2015 - Keszthely

2015-ben, jópár év kihagyás után, a 90. születésnap - vagy sokkal inkább a riói olimpiai kvalifikáció - alkalmából ismét megrendezésre került a Tour de Hongrie kerékpáros körverseny. Blogunk tudósítója a keszthelyi befutónál járt, és a fenti "kommentár nélküli" videót készítette.

London emeletes buszból

Június elején sikerült egy rövid időre kiugranom Londonba. A látogatás sajnos annyira "telített" volt, hogy még kint élő ismerőseimet sem értesítettem. Bayswater és az Olympia közt buszozva azonban sikerült mindig a klasszikus emeletes busz felső szintjének első sorába ülni. Ez annyira megtetszett, hogy minimális szabadidőnkben is így mentünk várost nézni. Természetesen a városnéző túrán is szerencsénk volt - úgy tűnik mindenki metrózott.

Szóval hiába a nagy távolságok, a Bandita World Tour ajánlata Londonban: az emeletes busz!

Íme egy minimál fotógaléria az utazásokról:

Ajkai tekergés 1.

2014 nyarán két rövid kerékpártúrát tettem Ajka környékén - ezeknek a rövid leírásával kísérelek meg új életet lehelni a blogba.

Kab-hegy

Az első kör a Kab-hegy megkerülése, és természetesen a csúcs megmászása volt.Segítségül egy fecnire rajzolt térkép szolgált, amelyet a Kab-hegyi kéktúra-pecsételő állomásnál le is bélyegeztem - bizonyítandó a családnak, hogy tényleg itt jártam... Ajkát Úrkút felé hagytam el, rövid kaptató után kellemes kilátás nyílt a városra. Meg is pihentem 1-2 fotó erejéig, a bónusz témát az úton átkelő csigák szolgáltatták.

Úrkút buckáit elhagyva Nagyvázsony felé fordultam, majd Zsófiapusztánál bekanyarodtam a Déli-Bakony 599 méter magas csúcsa felé.Hosszú, lankás emelkedő vette kezdetét. A hegy lábánál elértem a 2013. szeptemberében átadott kerékpár-körutat, ezen azonban csak egy rövid szakaszt kerekeztem, hogy aztán a csúcs felé folytassam utamat. Felérve a tévétorony mellé, a szintén nemrégiben átadott Kinizsi-kilátónál fogyasztottam el az uzsonnámat. Lefelé lehetett egy jót gurulni - nem megfeledkezve a pecsételésről, majd jobbra ráfordulva a körútra újabb, több kilométeres gurulással folytatódott az út. Meglepően kevesen jártak erre, talán a nagy nyári meleg miatt is, így igazán lehetett élvezni az utat.

A gurulás nagyjából az Öcsi-kapuig tartott, onnantól már voltak emelkedők is. A körutat végül a Király-kúti-nyiladéknál hagytam el, dél felé rákanyarodtam a Halimbára vezető műútra.

A körút térképe elérhető a VERGA Zrt. honlapján:

kabhegyikerkprtpage001trkp.JPG

Padragkúton értem el a 40 km-t. A vízkészlet is fogyóban volt, már nem volt más hátra, mint visszatérni Ajkára.

Somló

A második félnapos túrám a Somlóhoz vezetett. Bakonygyepesnél keresztezve a 8-as főutat, Noszlop felé vettem az irányt. A sunyi emelkedőn végig szembeszél fújt - nem volt kellemes menet. Noszlop után az Oroszi felé vezető út tartogatott érdekességet: a néhány nappal korábbi vihar következtében rengeteg faág került az útra, amit itt még nem sikerült teljesen eltakarítani...

Ugyan volt nálam GPS-es telefon, de alapvetően "érzésből" haladtam, így Oroszi belterületén elsőre sikerült is rákanyarodnom a temetőhöz vezető zsákutcára. De megérte a kitérő, több időt tölthettem e tündéri kis falu megbámulásával. A helyes kivezető út meglehetősen kátyús volt, de kiérve egy erdős szakaszból hirtelen felbukkant a Somló, és az út minősége is sokat javult.

adobephotoshopexpress_397f2f1111a6439688f84be5fafdac83.jpg

Dobánál rákanyarodtam a Somló oldalában végigkanyargó útra, és egészen a somlóvásárhelyi "lehajtóig" tekertem, megbámulva közben a pincesorokat és persze a várat. A csúcsra vezető út igen meredek, ráadásul az utóbbi 1-2 évben gyalog már kétszer is letudtam, így azt most kihagytam. Kedvcsinálónak azonban beszúrom ide az egyik gyalogos csúcstámadás során készített videót:

Somlóvásárhely előtt megint kereszteztem a 8-ast, majd Kolontár érintésével, az iszaptározó támfalának árnyékában hazatekertem.

Somló még egyszer

Pár héttel a terepbejárás után a Dróthuszárok triumvirátusa is bejárta a Somló-kört, csak ellentétes irányban, és egy kicsit több megállóval. Bő egy hónap elteltével, szeptember vége felé már esős, hűvösebb idő fogadott minket. Ezúttal tehát Kolontár felé indultunk, első megállónk a 2010. október 4-i vörösiszap-katasztrófa helyszínén, az áldozatok emlékére létrehozott parknál volt. Megtekintettük a hátramaradt romos épületeket, a fotókat, és hogy egy kicsit vidámabb téma is legyen, felkutattuk a közeli híd mellett elrejtett geoládát. Frissítettünk is, majd továbbindultunk Somlóvásárhely felé.

A Somló oldalában kerekezve újból esni kezdett, a vár is ködbe veszett. Ennek ellenére balra fordultunk, és a csúcsra vezető utat elzáró sorompóig felküzdöttük magunkat. Itt én, mint "rutinos" Somlóra járó, bevállaltam az őr szerepét, Cooper és Gábor pedig esőkabátban elindultak meghódítani a várat. A bringák csak áztak a csendes esőben, de szerencsére amire visszaértek a hódítók, elállt az égi áldás.

wp_20140927_001.jpg

A pihenő alatt megállítottam a GPS nyomkövetést, íme az első etap adatai:

A Doba-Oroszi-Noszlop szakaszon nem vesztegettünk sok időt a pihenéssel, bár Noszlopon belefutottunk egy szüreti mulatságos menetbe. Természetesen a kocsmánál. Minket azonban egy sokkal fontosabb látványosság várt: Bakonygyepes előtt még kitérőt tettünk Magyarpolány felé.

A passiójátékáról híres falu kálváriadombját természetesen bringák nélkül másztuk meg, majd visszafelé a Petőfi utcán csorogtunk végig. Az utca arról nevezetes, hogy megőrizte a régi faluszerkezetet, és jópár házat, amelyek a bakonyi népi tornácos építészet stílusjegyeit őrzi. Az egyik portán éppen rendezvény volt, így oda be is kukkanthattunk.

Innen már gyerekjáték volt a befutó Ajkára. A vége bő 54 km lett.

(A sorozat második, 2015-ös része betegség miatt - úgy tűnik - elmarad.)