"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

"Must see" by BDT

avagy az "Ide egyszer el kell jönni!"-térkép

2017. november 20. - Bandita6

Új funkció a blog oldaldobozaiban egy térkép, amely kvázi a bakancslistás úticéljaimat jelöli. A lista folyamatosan bővül, ahogy belefutok egy-egy érdekességben vagy eszembe jut valami új. Természetesen javaslatokat is szívesen fogadok!

Bakancslista: A következő ajkai tekergés

Eddigi Ajka környéki bringázásaim központjában mindig a Somló és a Kab-hegy álltak. Jövőre ez utóbbihoz egy Dróthuszár túra keretében is lehetőség lesz visszatérni, az alábbiakban viszont összeállítok és bemutatok egy újabb túratervet, amelyben egy kicsit messzebb, egészen a Ság-hegyig merészkedek Ajkától. Ráadásul vonattal indulok, hogy az elején egy kis időt spóroljak, hogy minden látnivalóra legyen idő.

A főbb, betervezett megállóhelyek:

  • A kiinduló állomás: Boba
  • Celldömölk, bencés apátság romjai (12,3 km)
  • Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont (16,2 km)
  • Sághegy Fogadó (17,1 km), innen kitérő a tanösvényhez és a Sághegy Múzeumhoz
    • esetleg nagyobb gyalogos kiérő a Trianoni kereszt érintésével a Ság csúcsáig a sárga háromszög úton
    • majd vissza az S+ és S jelzések mentén, az alábbi térkép szerint:

saghegy2b.gif

Innen pedig nem marad más hátra, mint a Somló felé visszatekerni Ajkára, a Nagypirit (32,1 km), Somlószőlős (50,1 km), Kolontár (67,5) útvonalon. A túra vége így nagyjából 76,5 km.

Spórolhatunk 3 km-t, ha Noszlop felé jutunk el Ajkára, ez azonban talán kevésbé látványos útvonal:

Kilátók Veszprémtől Bándig

A Dróthuszárok erre az évre szögre akasztották kerékpárjaikat, leporolták túrabakancsaikat és két lábon vágtak neki újra az országnak. Aktuális túrájuk Veszprémből indult, Bándon ért véget, majd - az eredeti tervek szerint - busszal jutottak vissza a királynék városába. Ebbe a túrába csatlakoztunk be mi is, egy kis csavarral: mivel Ajka felől érkeztünk, így Bándon tettük le a kocsit, és bebuszoztunk Veszprémbe, megspórolva ezzel a délutáni kanyart.

img_1273.JPG

A találkozó az Állatkert parkolójában volt 8:45-kor, így mire mi a Színháztól egy McDonald's-os kitérővel megérkeztünk a starthelyre, bő 2 kilométer már volt a lábunkban. Az Endomondót a mekizés után indítottam, így "hivatalosan" 1,9 km volt a bemelegítés.

A parkolóban nem sokat időztünk, hiszen mindenki pontosan érkezett, így a piros jelzés mentén el is indultunk a Gulya-dombra. A Laczkó Dezső forrás hűsítő vizét nem sokan kóstoltuk meg az alig 10 fokos időben, a 8-as főúton átkelve a Csatárhegy felé vettük az irányt. Egy rövid szakaszon eltértünk a jelölt úttól, így az Ördögrágta-követ nem tudtuk szemrevételezni. A Csatárhegy lábához közeledve esni kezdett az eső. Nem durván, inkább csak kellemetlen volt, ahogy az apró cseppeket fújta az arcunkba a szél, de nem áztunk bőrig. A Csatárhegyi kilátó fedezékében fogyasztottuk el tízórainkat, a torony tetejéből nem igazán lehetett élvezni a panorámát.

img_1288.JPG

A hegyre vezető út érdekessége volt a kápolna, valamint egy kőre festett turistajel, amelyre filctollal írtak motiváló üzenetet:

"Mindegy, hogy merre tartasz, csak mindig haladj!"

Utunkat a 8-as főút zaja aláfestő zeneként kísérte végig. A Csatárhegyről leereszkedve a Séd duzzasztóig volt talán egy kicsit nyugodtabb az út, a dombok fedezékében. Az ereszkedés a vizes avaron elég nehézkes volt, de legalább az eső elállt menet közben. A Séd duzzasztó valójában egy beton vízlépcső, két lépésben három méteres eséssel. Valaha malom tartozhatott hozzá.

A Malom-hegyet és a Vár-hegyet megkerülve jutottunk el a Miklós Pál-hegy lábáig. Egy tanösvény indult jobbra a hegytetőn álló kilátóig, de mi ezt a visszaútra tartogattuk, ezért balra, a piros háromszög jelzés mentén indultunk tovább. Félig megkerültük a hegyet, majd elindult a kaptató felfelé. 270 méterről másztunk fel közel 450 méteres magasságba. Voltak elég meredek szakaszok is, így nagyon megörültünk a 2015-ben átadott Majer Antal kilátó látványának.

img_1302b.jpg

A kilátó töve ismét frissítőállomást jelentett. A 22 méteres torony tetején elég erős volt a szél, így nem sokat időztünk ott, de legalább az eső nem nehezítette az életünket. Lefelé a már említett Tiszafás tanösvényen jöttünk, amelyen még a felfelé vezető útnál is meredekebb szakaszokba botlottunk.

"A Szentgáli Tiszafás legkönnyebben Bánd felől közelíthető meg, de Szentgálról is elérhető kb. 4 km hosszú földúton. A 213 hektár területű erdő óriási génrezervációs értékkel bír. Az országos jelentőségű természetvédelmi területből 173 hektár bekerített. A tiszafást a piros jelzésű turistaút tárja fel, amelyről az 1951 óta védett sajátos őshonos erdőtársulás, a bakonyi tiszafás bükkös figyelhető meg. (forrás: VERGA Zrt.)"

A túra utolsó látványossága a bándi Essegvár volt. Pontosabban annak romjai, melynek alapjait a kutatások szerint 1270 körül rakták le. A várnál egy 2012-es kerékpártúra alkalmával hosszabban időztünk, most a szeles idő miatt hamar távoztunk. A várdombról amúgy pazar kilátás nyílik Bándra és környékére, ki is szemeltük túránk végállomását, a Kakukk vendéglőt.

Itt ért véget bruttó 19 kilométeres gyalogtúránk. Az útvonal:

Végül néhány további fotó:

 

És maga az út:

Bakancslista: Oslo-Bergen vonattal és hajóval

"Bakancslista" sorozatomban olyan túrák, körutazások szerepelnek, amelyeket egyszer jó lenne végigjárni. Vagy a hogy a blog mottója - Cooper után szabadon - mondja: "ide egyszer el kell jönni!"

Bergen Railway

Az Oslo-Bergen útvonalat már sikerült egyszer oda-vissza bejárnom vonattal, egyik irányban nappal, másik irányban éjjel (megspórolva egy méregdrága norvég éjszaka árát). A látvány már akkor bebizonyította, hogy az útvonalnak helye van a világ leglátványosabbnak tartott vasúti útvonalai között. Legyen elég annyi, hogy a két tengerparti város közti 496 km-es távot 7 óra alatt teszi meg a vonat, és ezalatt felmászik 1237 méter magasra, ezzel kivívja az Európa legmagasabbra jutó vasúti "fővonalának" járó büszke címet. Ha ennyi mégsem lenne elég, íme egy rövid videó az útról:

Az utat Bergen felé meg lehet bolondítani azzal, hogy Myrdalnál leszállunk a vonatról, átszállunk a Flåm Railway-nek nevezett vonalra.

Flåm

A vonal 20,2 km-es, de ez alatt 863 méter szintkülönbséget küzd le, így rengeteg látványosságot ígér, amíg megérkezik a Sognefjordhoz. Adja magát az ötlet, hogy innen hajóval induljunk tovább Bergenbe!

Sognefjord

A Fjordok Királya a leghosszabb és a szárazföldbe legmélyebben behatoló fjord Norvégiában. A Norled hajói a fjordot járják végig, május elejétől szeptember végéig üzemelő viszonylatukkal 5 óra 25 perc alatt eljuthatunk Bergenbe.

Ezen a helyen Bergenről sem írnék sokat, beszéljenek ismét a képek!

Árlista

Végezetül jöjjenek az árak, amik tekintve, hogy Norvégiáról van szó, egyáltalán nem elhanyagolhatók! (2017. október 8-án, 33 Ft-os középárfolyammal számolva)

Megnevezés Felnőtt Gyerek Megjegyzés
Norvegian Airlines: Budapest - Oslo 68 EUR-tól / 21.080 Ft 2018. májusra, 1 út
Bergen Railway: Oslo - Myrdal 750 NOK / 24.750 Ft 375 NOK / 12.375 Ft 4 év alatt ingyenes
Flåmsbana: Myrdal - Flåm 360 NOK / 11.880 Ft 180 NOK / 5.940 Ft 4 év alatt ingyenes
Hajó (Norled): Flåm - Bergen 820 NOK / 27.060 Ft 415 NOK / 13.695 Ft 4 év alatt ingyenes
Norvegian Airlines: Bergen - Budapest 180 EUR / 55.800 Ft 2018. májusra, 1 út

 

Az út eddig sem olcsó, de akinek a pénztárcája és az ideje engedi, az például a Hurtigrutennel elindulhat északra, hajóval felfedezni Norvégia partvidékét és szigetvilágát.

lofoten_s.jpg

Szezonzáró szezonnyitó kerékpártúra a Mátrában

A sors úgy hozta, hogy majdnem kihagytam két teljes Dróthuszáros bringatúra-szezont. Legutóbb a 2015-ös szezonnyitón tekertem együtt Gáborékkal, 2016-ban pedig hiába neveztem be két túrára is, mindegyik elmaradt a rossz időjárás miatt. Ezúttal azonban szerencsém volt, és annak ellenére, hogy becsekkoltam a szezonzáró Mátra-túrára, kitűnő idő volt a tekeréshez, így még időben megnyithattam saját 2017-es túraszezonomat!

Mielőtt útnak indultam, itthon megkaptam a féltő jótanácsot, hogy vigyázzak magamra, hiszen már olyan régen bringáztam utoljára... De hát ez olyan mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni!

A túra útvonala szinte teljes egészében megegyezett a 2012-es Mátra-túra útvonalával, amelyen a jelenlegi csapatból csak Gábor és jómagam vett részt. Akkori beszámolómat nem olvastam újra, de mivel az út bizonyos szakaszát Cooperrel is bejártuk bő két éve, így gyorsan előjöttek az emlékek az ismerős szakaszokról.

Most is, mint egykoron, a parádsasvári parkolóból indultunk, a palóc piacra készülődő árusok bódéi mellé leparkolt autóinktól. A tízórai pihenő a Gombás tónál volt, úgy rémlik, a pihenőpark gondozottabb, mint legutóbbi látogatásunkkor volt, igazi gyöngyszem. Bátran ajánlott pihenőhely az arra túrázók számára. Gábor szintrajza szerint az első 8 km alatt emelkedtünk közel 200 méter szintet, de majdnem ugyanennyit el is veszítettünk a rendkívül rossz minőségű úton való száguldás során, így 350 méterről kezdhettük meg a mászást Galyatetőre, 900 méter fölé.

dsc09821.jpg

Mátraalmásig csak 5,5 km az út, viszont az már folyamatos kaptató, pocsék minőségű országúton. Itt volt lehetőségem kipróbálni Gábor elektromos bringáját, és hát mit is mondjak, nagyon simán döbbenetes előnyre tettem szert a többiek előtt. Már-már sokkoló élmény volt, elképesztő, mire képes ez a technika, remélem rohamosan át fog csúszni a megfizethető kategóriába!

Mátraalmás központja még mindig kellemes pihenőhely, most azonban nem igazán tudtuk birtokba venni, mert éppen festették a közterület bútorzatát, így rövid frissítés után kezdtük meg a 8 km-es kaptatót a Rudolf tanya felé. Az út nem vészes, de folyamatosan emelkedik, megtalálva saját tempónkat egészen jól teljesíthető. Elérve az országutat, jobb minőségű aszfalton emelkedtünk tovább Galyatető felé, ezúttal azonban nem kanyarodtunk fel a kilátóhoz és a büfésorhoz. A "tetőn" bevártuk egymást, majd leszáguldottunk a mátraszentistváni elágazásig (25. km), és az ottani pihenőparkban ebédeltünk meg.

dsc09829.jpg

A fák alól kibújva a napon melegedtünk egy kicsit, majd beöltöztünk a guruláshoz. A Szénégetők (30. km) felé vezető erdei úton haladtunk tovább, a 10 kilométeres lejtmenet féltávjánál megálltunk egy csapatfotóra. Az út Mátraháza alatt éri el a főutat, hogy onnan ne kelljen újabb emelkedőt leküzdeni, a zöld kereszt turistaútra ráfordulva áttoltuk egy járhatatlan szakaszon és egy kellemesnek nem nevezhető dombon a bringákat, hogy már csak 7 km száguldás várjon ránk a felújított, pazar minőségű aszfalton.

dsc09869_small.jpg

A parkolóba visszatérve (43. km) még tartott a palóc piac, így be tudtunk vásárolni kitűnő kézműves Palóc sörökből is. Megéreztem a kihagyást: hazafelé a kocsiban alig bírtam ébren maradni, de ennek ellenére megérte: remek kis túra volt! Jöhet a 2018-as szezon!

dsc09860.jpg

Pólógyár

Beindult a BDT pólógyár! Sok évnyi jegyzetelgetés és ötletgyártás után végre elkezdtem - a saját korlátozott képességeimmel - megrajzolni és legyártatni saját tervezésű pólóimat. A "póló" alatt persze bátran lehet textíliát érteni, hiszen készült már rugdalózó is, továbbá tervben van párnahuzat és pulóver is.

A mintákat a Pólóparadicsomba szoktam elvinni, a kiválasztott ruhadarabokkal együtt. A minőségre egyelőre egy rossz szavam sem lehet, bátran ajánlom mindenkinek!

Ízelítő a mintáimból:

Csokis keksz

Egy éve került fel a blogra az első sütinek a receptje, melyet meg tudok sütni - és rendszeresen meg is sütök. Itt az ideje hát, hogy a második süti receptjét is megosszam, a "meg tudom és meg is szoktam sütni" kategóriából!

Ez pedig nem más, mint a KajaPiaZongora oldalán megjelent ragacsos csokis keksz. A hozzávalók:

  • 260g étcsoki, részben megolvasztani, részben pedig a keksz masszájába tördelni,
  • 50g étolaj (az eredeti receptben kókuszolaj, de én mindig étolajjal csináltam),
  • 40g liszt
  • 1/4 teáskanál só
  • 1/4 teáskanál sütőpor
  • 2 nagy tojás
  • 260g kristálycukor
  • 1 teáskanál vanília esszencia

Először 170g étcsokit kell gőz fölött megolvasztani, majd hozzákeverni az olajat, hogy ne dermedjen vissza. A két tojást, a cukrot és a sót jó 5 percig össze kell turmixolni, majd hozzákeverni az olvasztott csokit, a lisztet és a sütőport, a vaníliaaromát, végül beledobálni a maradék, apró darabokra tördelt csokit is. A masszát 1 órára félre kell tenni a hűtőbe, majd elővenni, és leveses kanállal sütőpapírra kisebb-nagyobb darabokat szaggatva, 175 fokon, 8-10 perc alatt készre sütni.

img_20170115_151531_131.jpg

Reinkarnáció

Johnny-nak hála kiderült, hogy előző életemben krikettjátékos voltam, Sir Ian Terence Botham álnéven. Itt lehet tőlem értékes cuccokat venni:

Exclusive Memorabilia

beefy_southampton.jpg

(A kép a southamptoni krikettstadion lelátójaként is funkcionáló Hilton at the Ageas Bowl Hotel éttermének, a Beefy's-nek a falát díszíti.)

Régi mobilok: Sony Ericsson K700i/D750i + Nokia E52

Mobiltelefonok a múltból (2. rész)

Nemrég írta meg - többek között - a Cellanapló, hogy 8 éves lett az Android. Én csak két évvel később, 2010-ben léptem be a droidok közé, addig még kipróbáltam 1-2 készüléket. A "régi mobilok" sorozatom folytatása következik.

Előzmények:

Az Alcatel után egyértelműen a színes képernyő miatt váltottam Sony Ericsson K700i-re. Már rendes fizuból, kártyafüggetlenül vettem, sok tízezerért. Tetszett a joystick a közepén, meg hogy netről letölthető, vagy saját szerkesztésű képekkel szépen személyre lehetett szabni.

sony-ericsson-k700i.jpeg

Ezen kívül hagyott-e valamivel mély nyomot bennem? Nem igazán. Minden új volt benne, nem volt nagyon összehasonlítási alapom, elvoltam vele. Aztán jött az egy évvel később kiadott utód, a D750i (2005.08.23-án). Céges flottában, jó áron. 65k helyett 265k színárnyalattal, 1,8"-os TFT kijelzővel, 2 megapixeles kamerával, és már GPRS-en lehetett tolni a WAP-ot!

sony_ericsson_d750i_2.jpg

Elég strapabírónak bizonyult, mert amikor 2 év után megvettem utódát, a Nokia E52-t, hamar el is hagytam, így az újabb hűségidő lejártáig ismét szolgálatba kellett állnia.

Nem voltam sosem nokiás, de a fekete E52 szép volt. A menüjét utáltam, de mégiscsak 3G-n lehetett már netezni vele! 2,4 colos, 240*320-as TFT kijelzője is pazar volt. 3 megapixeles kamera, HD ready videók lejátszása... Mindezt nem sokáig élvezhettem, mert a Nemzeti Színházban az előadás elején kikapcsolt állapotban a zsebembe csúsztattam, a műsor végére pedig már nem volt meg. De legalább megcsodálhattam Stohl Buci fedetlen hátsóját. A mögöttem ülő néni meg is jegyezte:

"Most már mindegy is, mit mond!"

Így nyúztam majd' 4 évig a D750i-t. A végére kicsit már megkopott, de bírta. Aztán jött az Android... (először egy Samsung Galaxy Spica, majd 2012. augusztusában egy Sony Ericsson Xperia U.)

39765_nokia-e52.jpg

Ajkai tekergés 2.

Ezt a bejegyzést 2015 nyarán kezdtem volna írni, de egy hirtelen jött láz ledöntött a lábamról. Idén azonban ismét hoztam bringát Ajkára, és ismét megtettem két rövidebb kört. Az útvonalak nagyjából azonosak a 2014-es bejegyzés Kab-hegyi és Somló-körével, de egy kis változatosságot azért vittem bele.

20160818_165226_small.jpg

1. Kab-hegy

Ajkát ismét Úrkút felé hagytam el. Gyakorlatilag folyamatos az emelkedés, Úrkútig kétszer kell hegyet mászni, egy kis száguldás van a kettő között. Úrkút is végig emelkedik, csak a falu végét jelző tábla után lehet száguldani lefelé a zsófiapusztai elágazásig. Első pihenőm itt volt, mert még Úrkút elején láttam egy táblát, hogy 4,9 km-re, a főút mentén lesz egy forrás. Nagyjából itt kettyent le a 4,9 km az órámon, de rövid google-zés után kiderült, hogy a Nagy-Itató-Forrásig a Mester utcán kellett volna lekanyarodni, majd a Kislődre vezető tanösvényen kerekezni. Ez a kulacstöltési lehetőség így kimaradt.

Tekertem hát tovább, amíg el nem értem - rövid kaptató után - a Kab-hegy körüli bringaút csatlakozási pontját. Innen, folytatva a jól ismert utat, feltekertem szép lassan a csúcsra. Pihentem, gyönyörködtem a panorámában, beszélgettem kicsit a túrázókkal, majd lefelé vettem az irányt. Ahogy lekanyarodtam a pecsételőhely felé - ahol nagy erőkkel építették át az erdészházat - láttam, hogy gyülekeznek a felhők, ezért a bringás körút rövidebb, északi felét választottam a hazatérésre. Arról nem is beszélve, hogy a kör ezen szakaszán még nem jártam, így ideje volt kipróbálni. 

Egyszer megálltam szedret szedni - vigyáztam, hogy a bringával jó messze parkoljak le a bokroktól, sikerült már így defektet összeszednem. Ajkára Jókai-bánya felé tértem ki, gyakorlatilag aznapos aszfalton lehetett leszáguldani a hegyről, nagy élmény volt! Közben azon gondolkodtam, hogy felfelé igazából mindegy is, milyen az aszfalt minősége (egy bizonyos tempó alatt), de lefelé nagyon is számít, már csak a biztonság szempontjából is. Így aki azon vacilál, milyen irányból kerülje a Kab-hegyet, számoljon ezzel is! Egy rövid pihenőm volt még a száguldás előtt: a László-forrásnál végre megtölthettem erősen kiürült kulacsomat.

Az út vége eseménytelenül telt, és még az eső előtt haza is értem.

2. Somló

A Somló kör is már jól bevált útvonalon zajlott, a Bakonygyepes-Oroszi-Doba-Somlóvásárhely-Devecser-Kolontár útvonalon. Újdonság mindössze annyi volt, hogy most az Ajkától távolabbi oldalán kerültem meg a hegyet, arra még nem jártam. Így viszont kellett egyet rövidítenem, hogy ne a 8-as főútra érjek ki Somlójenőnél. A kavicsos mellékúton (a Hegykapu Étterem előtt) elvétettem a leágazót, így a főút előtti Gerő-kútnál lyukadtam ki. A nevét azonban csak utólag derítettem ki, így azt sem tudtam, hogy jóízú, tehát a kulacsot sem mertem megtölteni vizével - pedig ráfért volna!

A hazafele vezető út pozitív élménye, hogy rengeteg helyen friss aszfalt fogadott. Szép lassan csak eltűnnek a csapnivaló utak, remélem azért hamarosan eljutnak Oroszi környékére is!

Lakásdizájn

avagy: Könyvjelző-takarítás, 2. rész

A bringatárolásról szóló rövidke fejezet után következzen néhány dizájntárgy a nagyvilágból, amelyet el tudnék képzelni a lakásban / a ház körül!

1. Öröklufi

by Boris Klimek, via gyermekszoba.blog.hu

2. Túlméretes perec alakú úszógumi

by Urban Outfitters

3. Poszterek

A retro-stílusú sci-fi poszterek kategóriájában két jelöltem / forrásom is van. A második maga a NASA.

pluto.jpg

nasa_gt.jpg

by Zazzle @ NASA

4. Agancsos váza

elkebana2-940x1392.jpg

by CrowdyHouse

5. Önlocsoló cserép

fun-watering-system-rain-pot-jeong-seungbin-3.jpg

via Bored Panda

6. Hűtőmágnes-rádió és digitális post-it

Egyben.

triby.jpg

by invoxia

7. Robot asztali lámpa

robotlamp1-900x808.jpg

via Fubiz