"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

BDT World Tour

Rajz gyerekkoromból

2023. szeptember 17. - Bandita6

Amennyire vissza tudok emlékezni, ha valami egyszerűt kellett rajzolni gyerekkoromban, mindig valami ilyesmi volt az alap kompozíció:

scribble_input.png

A Scribble Diffusion generatív AI segített életet lehelni a rajzba:

Vulkántúra

A naptárra pillantva nagy magabiztossággal kijelenthetem, hogy 2020 sem a kerékpártúrák éve lesz nálam. Idén nagyon készültem egy ismétlésre: 2010-ben csúfos véget ért egy zselici kirándulásunk (a szakadó eső miatt ez lett minden idők legrövidebb Dróthuszár-túrája), de a várható rossz időjárás miatt az idei visszavágó is elhalasztásra került. Aztán készültem a Gemenci erdőbe is, ott viszont a túra időpontja változott, így oda sem sikerült eljutnom.

Maradt azonban egy terv a tarsolyban: a még 2017-ben felvázolt “Vulkántúra” útvonala. Akkor ajkai kiindulóponttal próbáltam összerakni egy olyan tervet, amellyel egy számomra addig ismeretlen régiót fedezhetek fel. Így böktem rá végül a Ság-hegyre, ami kerékpárral bőven megjárható egy nap alatt Ajkáról. De hogy maradjon idő a látnivalókra és az élvezetekre is, úgy döntöttem, hogy az odautat vonattal teszem meg.

A terv:

A félig gyorsvonatként működő IC-re kényelmesen felfértem, egyedül én cipeltem kerékpárt az erre a célra fenntartott vagonrészben. Celldömölkig utaztam, de Bobától már az ablakban figyeltem a vasút közelében haladó utakat és településeket (különösen Nemeskocsot), melyeket hamarosan két keréken is érinteni fogok. Celldömölkön, mielőtt még elhagytam volna a vasútállomást, megnéztem két kiállított, jobb sorsra érdemes gőzöst, köztük a brutális méretű, legendás 424-est.

(A 424-es nekem már mint az LGT által megénekelt csatahajó vált legendássá, de nem árt tudni, hogy ez a típus volt a magyar gőzmozdony-gyártás, legsikeresebb modellje, 1924 és 1958 között 514 db készült belőle, ebből 149 külföldre.Celldömölkön a 424,129 pályaszámú mozdony tekinthető meg.)

20200722_105011.jpg

Na de ideje nyeregbe pattanni, és megtenni a bemelegítő métereket az egykori bencés apátság romjaihoz. Meglepő módon e (szintén jobb sorsra érdemes) látványosságról Celldömölk wikpedia-oldala nemigen tesz említést.

A XII. századból származó, eredetileg román stílusú templomot egyes feltételezések szerint II. Béla alapította, bár keletkezésének ideje bizonytalan. A legvalószínűbb, hogy Győr irányából, csónakkal érkező hittérítő szerzetesek építették a szentélyt egy római kori villa alapjaira. Az országban az egyetlen romtemplom, ami tufából épült. … A XIII. században gótikus stílusban átalakították, majd a XIV. században a szentély fölé is boltozatot építettek, melyek felett találhatóak a barátlakások. A szentély ebből az időből származó freskótöredékeit a XIX. században még teljes alakjukban lehetett látni. … Az oly sok vihart megélt "kicsiny erősség” a török hódoltság idejéig működött, használói ekkor elmenekültek. Középkori kegyszobrát Csallóközbe, a mai szlovákiai Dénesd templomába menekítették. 1803-tól magtárként hasznosították, majd az 1930-as években műemléki védettséget kapott. A II. világháború után, 1946-ban gránátrobbanástól ledőlt az É-i és D-i fal, a tornyot 1948-ban helyreállították.” (forrás:http://vulkansag.hu/Templom/Celldomolk5/Romtemplom__kozepkori_bences_apatsagi_templom6.html)

20200722_110220s.jpg

A romtemplom kerítéssel körbevett, nem látogatható. Így nem is időztem sokáig, a bemelegítést követően a Ság-hegy felé vettem az irányt. A Ságról azon túl, hogy az iskolában még a Somlóval párban emlegették, mint tanúhegy (ráadásul nekem az rémlik, mintha akkor a Kisalföldhöz csapták volna hozzá), túl sok ismerettel nem rendelkeztem.

A 279 méter magas vulkanikus kúp 150 méterre emelkedik ki a környező síkságból. A wikipedia szerint a Kemeneshát - ahová a Ság is tartozik - “földrajzi középtáj”, amelyet keletről a Kemenesalja határol, amellyel gyakorlatilag a Kisalföld kezdődik.

A térséget a vulkáni működés előtt a Pannon-tenger vize borította. A kőzetolvadék több kilométeres mélységből, tektonikus törések kereszteződésében létrejött magmacsatornákon került a felszínre. Az első kitöréssel kiszórt törmelék, a tufa, mintegy 2000 méter vastag homokos rétegre hullott. A tűzhányó működésének második szakaszában a lávafolyam 50 m vastag bazalttakaróvá dermedt a hegy tetején.

A lepusztulás során először a bazaltpajzs pereme töredezett le, majd a szél és a víz fokozatosan elhordta a lazább képződményeket. Mai formájához hozzátartoznak a suvadások, a kijárt mélyutak és a szőlőművelés lépcsői. A bányaműveléssel kialakított terek teszik lehetővé, hogy bepillanthassunk hazánk egyik legfiatalabb tűzhányójának belsejébe.

Az igazán nagy élményt is ez jelentette: eddig valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy kis hazánkban is van egy vulkán, aminek a kráterében sétálgatni lehet. A katlan mellett külön élmény, hogy ha kicsit vadregényes, helyenként nehezen járható utakon is, de körbe lehet sétálni a hegy “peremén” is. Persze nem a bringás felszerelés a legideálisabb egy ilyen túrához, de azért egy jót sétáltam, amíg a bringám a Sághegy Fogadó és Panzió parkolójában várt rám. Itt ettem egy közepesnek mondható, de legalább kiadós tárkonyos ragulevest, lekísértem egy korsó sörrel, és belekezdtem a túra kilométer-daráló részébe. Több látnivalót ugyanis nem terveztem be, de valahogy haza kellett jutnom Ajkára.

A hegy lábánál található vulkánmúzeum modern, impozáns épületére még a hegymászás előtt vetettem egy pillantást, ide másnap, autóval, családostól térünk vissza. (Innen a hegyre egy nagyon brutál, ha jól emlékszem 19%-os, nyílegyenes út vezet felfelé. Bringával a Borbarát körút, amin lefelé gurultam, talán könnyebben abszolválható.)

20200723_175431s.jpg

Eredeti terveimben szerepelt még egy velőspirítós elfogyasztása a celldömölki S184 Bisztróban, de ahogy a Ságtól távolodtam, felbukkantak a hátam mögött a viharfelhők, így sietősre fogtam. Legalább Bobáig el akartam jutni a kényszerpihenő előtt, így nem nagyon álltam meg pihengetni.

Ajkai szomszédunk, Géza bácsi szülőfaluja (Nemeskocs) felől közelítettem meg Bobát, de mivel még nem esett, így továbbrobogtam a Somló felé. A 8-as főutat messze el akartam kerülni, így a Nagypirit-Kispirit-Csögle-Kiscsősz-Iszkáz irányba indultam. Itt kezdett csak csepegni az eső, Kisszőlősön már esett rendesen, de itt nem találtam szimpatikus helyet a megpihenéshez, így ki kellett tartanom a somlószőlősi Lesz Vigasz Büféig. A Google Maps kommentjei alapján ide sem terveztem volna gasztronómiai élvezetek kielégítése céljából megállót, de most ennél sokkal jobb okom volt beférni. Egy cappucinó, egy hideg kóla, közben a megmaradt szendvicsek, és mire az eső elállt, én is megszáradtam, és folytathattam utamat.

20200722_153708.jpg

A Somlót még sosem közelítettem meg Somlószőlős felől, most már ez is kipipálva. Már csak a jól ismer hazavezető utat kellett letudni a Doba-Oroszi-Noszlop-Ajka útvonalon, és kipipálhattam egy “bakancslistás” bringatúrát.

A számomra újdonságot jelentő látnivalók nagyon a túra elejére koncentrálódtak, így a tekerés nagy része inkább sportfoglalkozás volt, ennek ellenére nagyon élveztem a kétkeréken töltött napot.

OMV Erlebnisradweg - Az eddigi utolsó Dróthuszár-túrám

2019 nem túl szerencsés év volt kerékpártúrák szempontjából. Szinte pontosan két éve, 2018-ban voltam utoljára tekerni a Dróthuszárokkal, 2019-ben egyetlen úton sem tudtam részt venni. Ennyi idő távlatából megkísérlem felidézni a 2018 tavaszán történteket.

Túránk kiindulópontja a vasútállomás volt az osztrák-magyar határhoz közeli Gänserndorf településen. Legnagyobb nevezetessége talán az 1972-ben nyílt szafaripark, én legalábbis úgy emlékszem, gyerekkoromban sokan meséltek egy osztrák, határ közeli parkról, feltehetőleg ez volt az. Azonban 2004-ben bezárt, így itt értelemszerűen nem sokat időztünk.

Reggel kilenckor nyeregbe pattantunk, és nem is a városka központja, hanem a szomszédos Dörfles falu felé indultunk. A vasútállomás parkolója remek kiindulóhely volt, akadt hely bőven, és láthatólag sokan ingáznak kerékpárral otthonuk és az állomás között is. A kerékpárutak is jól kitáblázottak (mint úgy általában Ausztriában mindenütt), és mivel a környék Ausztria egyik jelentős borvidéke is, így nem meglepő módon a bringautak fedőneveiben is egy-egy szőlőfajta köszön vissza.

Dörfles (3 km) felé a Traminer úton indultunk. A szőlőtőkék mellett olajfúró kutak látványában sem fukarkodtunk, talán nem véletlen, hogy az "élményút" (Erlebnisradweg) is az osztrák olajipari óriás (OMV) támogatásával lett kijelölve.

A következő falu, Prottes (6 km) már igazán emlékezetes: a települést átszelő főút mentén végig az olajkitermelés tárgyi emlékei kerültek kiállításra. A falu végén a helyi népi zenekart is megcsodálhattuk, amint egy traktor utánfutójáról zenélve tartott ébresztőt a későn kelőknek.

Prottest elhagyva keskeny, de jó minőségű utakon kanyarogtunk olajkutak és virágos mezők között. Matzen (12 km) előtt nem várt izgalmak adódtak: teljes útzár miatt eltereltek bennünket. Néhány száz méter tekerés után azonban megnéztük a térképet, és egyértelművé vált, hogy a kerülőút bringával irreálisan hosszú lenne. Így hát visszafordultunk, és óvatosan elgurultunk az útzár mellett. Az első kanyar után tűzoltóautókat és egy árokba borult, összetört autót láttunk. Csak az volt gyanús, hogy mindenki feltűnően nyugodtan viselkedett. Mint kiderült, mentési gyakorlatról volt szó, így szépen elengedtek minket, mi pedig folytathattuk utunkat Hohenruppersdorf (22 km) felé.

A falu közepén fogyasztottuk el korai ebédünket, majd a környék szőlőültetvényei között folytattuk a tekergést. A következő település, amelyet érintettünk, Bad Pirawarth (28 km) volt, az út megkerülte a helyi nevezetességet, a gyógyfürdőt. Gyakorlatilag itt fordultunk vissza délnek, a Weidenbach patak völgyében (Weidenbachtal) egy gyér forgalmú vasútvonallal párhuzamosan tekertünk tovább Groß-Schweinbarth (33 km) felé. A völgyben már kevésbé volt látványos az út, mint idefelé, ezért gyorsan gyűjtöttük a kilométereket.

Auerstal települést (40 km) elhagyva már ismét az oljakutak uralták a látképet. Talán itt volt az egyetlen olyan pont, ahol nem volt egyértelmű, merre vezet a kijelölt kerékpárút vissza Gänserndorfba, de mivel minden párhuzamos út oda tartott, így nagyot nem lehetett tévedni. Hamar célba is értünk, délután kettőkor már hazafelé vettük az irányt.

Egy jó ebéd azért hiányzott, így a napunkat Marchegg határában, az Am Meisterberg 12, 2294 Marchegg cím alatt található, a Google térképén csak "Restaurant"-ként szereplő étteremben koronáztuk meg egy jó bécsi szelet - krumplisali kombóval. A pincérünk külön fénypont volt: szlovákiai magyarként gyakorlatilag mindenkivel szót értett, és láthatóan élvezte is a társaságunkat.

Innen már csak jó 2 és fél órányi autózás várt ránk Budapestig.

 

Motiváció

Mi van, ha a világ megváltoztatása csupán a jelenlétet jelenti? Hogy itt vagyunk, akárhányszor is mondják, hogy nem tartozunk ide? Hogy igazak maradunk, noha hamisnak kell tettetnünk magunkat? Hogy akkor is hiszünk magunkban, mikor azt mondják, túlságosan különbözünk. És ha kitartunk emellett, ha nem moccanunk és nem engedünk, ha elég ideig kitartunk, akkor talán... a környező világ kénytelen lesz megváltozni.

(Mr. Robot, S04E13)

Hasznos holmik nyaraláshoz

Nem egy világmegváltó lista, high-tech vagy gagyi aliexpresses cuccokkal, inkább néhány olyan dolgot próbáltam összeszedni, amelyek gyakran, vagy mindig kimaradnak a holmik közül, még akkor is, ha lista alapján pakolunk. Vegyük tehát "kiegészítő listának" az alábbi felsorolást!

1. Felespohár

Létezik utazós kivitelben, hasznos kiegészítője a laposüvegnek, de önmagában is fontos szereplője lehet egy italozós estének. Az apartmanokban általában vannak vizes-üdítős-sörös poharak,amiből bort vagy koktélt is lehet fogyasztani, de a röviditalozáshoz nem igazán jelentenek alternatívát.

2. SD kártya - USB átalakító

Egyre több szálláshelyen cserélik le a régi pöttöm képcsöves tévéket modern okostévékre, amelyeknek az USB csatlakozóján keresztül könnyedén nézhetjük az otthonról hozott filmeket (meséket). Ha nem másoljuk ki őket külön pendrive-ra, csak a telefon vagy a tablet memóriakártyáján vannak meg, jól jöhet egy átalakító. (Lehet, hogy egy SD kártya-adapterre is szükségünk lesz, ha microSD kártya van a készülékünkben!)

3. Szárítókötél

Régi kempinges tapasztalat, hogy szárítókötélre bizony sokszor szükség lehet. Az utóbbi időkben, a kempingek mobilházaiban mindig találtunk ruhaszárítót, ennek ellenére nem árt felkészülten érkezni.

Folyt. köv.

Otthonunk

A mormonok szerint az ideális otthon:

„Otthonaink nem csupán menedékhelyek; olyan helyeknek is kell lenniük, ahol Isten Lelke lakozhat, ahol a viharok megtorpannak az ajtónál, ahol szeretet uralkodik és béke honol. A világ olykor ijesztő helynek tűnhet. A társadalom erkölcsi szőttese riasztó gyorsasággal kezd elkopni.” 

(Thomas S. Monson, elnök)

(inspiráció: Eurosport, Utahi körverseny)

18utahstage50524_670.jpg

Egy kép, egy történet

img_0264.jpg

A képen - bármennyire is meglepő - gyros látható. Egy igazi klasszikus kiflis gyros. Ennek a tradicionális oszmán-görög húsételnek a nyíregyházi reinkarnációjáról még a StreetKitchen is megemlékezik, igaz ott egytálétel formában szerepel.

Én viszont ebben a formában találkoztam vele, nem is egyszer. Elsőre hitetlenkedve fogadtam, később kötelező fogássá vált nyírségi látogatásaim során. Bár egyszer bepróbálkoztunk, hogy pitában kérjük a gyrost, de a hűtőben csak egy szem bezöldült batyu volt, úgyhogy maradt a kifli.

Nem sokkal később Budapesten, egy csütörtök esti buliban összefutottam egy volt általános iskolás osztálytársammal és egy egy barátnőjével, akik céges buliban voltak. Hazafelé - mivel éhesek voltak - elkísértem őket egy gyrososhoz, és rendeltem. A barátnő meglepetten felkiáltott a pita láttán, hogy "itt ilyenbe adják a gyrost???" Mire én:

- Te nyíregyházi vagy?

Persze meglepődött, hogy honnan találtam ki... 

Bakancslista: Euroliga meccs Belgrádban

Ezt a bejegyzést az inspirálta, hogy meg kellene nézni Hanga Ádám Barcelonáját egy Euroliga-meccsen. Erre a legközelebb Belgrádban lenne lehetőség, ha jövőre is indul a Barca és a Crvena Zvezda is az Euroligában.

Belgrádról sajnos eléggé hiányosak az ismereteim, de a Lakáskultúra 2018. márciusi számában felbukkant egy ajánló. Kezdésnek kijegyzetelem abból a tippeket, aztán majd igény szerint bővítem ill. alakítom a listát. Persze minden tippet szívesen fogadok!

Látnivaló:

  • belgrádi vár, Zindan kapu
  • kilátás a régi várfalról a Dunára
  • Szent Száva templom
  • Knez Miailova sétálóutca
  • Skadarlija sétálóutca
  • Gardos-torony
  • Nikola Tesla múzeum

Természet:

  • Kalemegdan várpark
  • Kosutnjak parkerdő
  • Ada Ciganlija sziget

Gasztro:

  • Stara Hercegovina
  • Kosmaj
  • Lovac

Bakancslista: A következő ajkai tekergés

Eddigi Ajka környéki bringázásaim központjában mindig a Somló és a Kab-hegy álltak. Jövőre ez utóbbihoz egy Dróthuszár túra keretében is lehetőség lesz visszatérni, az alábbiakban viszont összeállítok és bemutatok egy újabb túratervet, amelyben egy kicsit messzebb, egészen a Ság-hegyig merészkedek Ajkától. Ráadásul vonattal indulok, hogy az elején egy kis időt spóroljak, hogy minden látnivalóra legyen idő.

A főbb, betervezett megállóhelyek:

  • A kiinduló állomás: Boba
  • Celldömölk, bencés apátság romjai (12,3 km)
  • Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont (16,2 km)
  • Sághegy Fogadó (17,1 km), innen kitérő a tanösvényhez és a Sághegy Múzeumhoz
    • esetleg nagyobb gyalogos kiérő a Trianoni kereszt érintésével a Ság csúcsáig a sárga háromszög úton
    • majd vissza az S+ és S jelzések mentén, az alábbi térkép szerint:

saghegy2b.gif

Innen pedig nem marad más hátra, mint a Somló felé visszatekerni Ajkára, a Nagypirit (32,1 km), Somlószőlős (50,1 km), Kolontár (67,5) útvonalon. A túra vége így nagyjából 76,5 km.

Spórolhatunk 3 km-t, ha Noszlop felé jutunk el Ajkára, ez azonban talán kevésbé látványos útvonal:

süti beállítások módosítása