"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

BDT World Tour


Két rövid bringatúra - 1.: Börzsöny

2012. május 05. - Bandita6

Egy 46 kilométeres, viszonylag könnyű túra a Börzsönyben, kis forgalmú, többnyire jól járható utakon:


Gyalogos útvonalterv ide: Zebegény nagyobb térképen való megjelenítése

A kiindulópontnak Zebegényt választottuk, mert itt egy nyaralóban kényelmesen le tudtuk pakolni a kocsit és a felesleges cuccokat, de a Budapest felől (akár vonattal, akár kocsival) érkezők Kismarosról is nekivághatnak a körnek.

Zebegényről az első célpont Márianosztra. A kerékpárúton gyakorlatilag el is kell hagyni Zebegényt, majd amikor a főút átmegy egy alagúton a vasút alatt, jobbra le kell térni a Márianosztrai útra. Ez elvileg a zöld színnel jelzett kerékpáros út is, de felfestett jelzést csak a nagyon éles szeműek fognak találni...

Egy darabig kellemes aszfaltút kanyarog a völgyben, majd emelkedni kezd, és a minősége is drasztikusan romlik. Azért járható, de figyelni kell. 1-2 kaptató és néhány kilométer után meg is érkezünk első megállónkhoz.

Márianosztra (Nosztra) nevét 1352-ben V. István király oklevele említette először. Neve eredetileg Nostre volt, mely egyesek szerint szláv eredetű személynév, míg mások szerint a latin in nostre (a sajátból) kifejezésből ered Nagy Lajos király adománylevele után. Míg a Mária előnevet 1759-ben az itteni kolostor templomában 1759-ben elhelyezett czestochowai Fekete Mária-kegykép után kapta. Itt található az ország egyik legrégebbi (1858-ban alapított) és jelenleg is működő, – eredetileg női elítéltek elhelyezésére szolgáló – börtöne (Márianosztrai Fegyház és Börtön).

(forrás: Wikipedia)

Miután megpihentünk a buszfordulóban és megcsodáltuk a pálos kolostort, visszafelé indultunk, de ezúttal már Kóspallag irányába. Az országúton jól lehetett haladni, de emelkedőkben itt sem szenvedtünk hiányt. Kóspallagnál a hirtelen jött ötlettel ellentétben nem tettünk kitérőt a Szent Orbán Fogadó felé, hanem egy rövid de 14%-os emelkedőn elfordultunk Királyrét felé. Az emelkedőt leküzdve már csak be kellett gurulni a következő pihenőhelyre.

Királyréten megebédeltünk, megnéztük a vasútállomásra éppen befutó nosztalgiagőzöst, majd visszaindultunk a völgyben Kismaros felé. Szokolyánál utolértük a kisvasutat, innentől együtt haladtunk vele, az integető gyerekek legnagyobb örömére.

Kismarosnál rátértünk az EuroVelo 6-os bringaútra. A visegrádi vár árnyékában tekertünk vissza Zebegénybe. A Duna-parti bringaút ezen szakasza meglehetősen jól kiépített, kitáblázott, és nem utolsó sorban gyönyörű. Mintha Ausztriában kerekeztünk volna.

Végül 53 kilométerrel a lábunkban futottunk be a nyaralóba.

Börzsöny 2012 kerékpártúra

Már nagyon vártam az idei kerékpáros szezont, de a szezonnyitó szeles túrát sajnos ki kellett hagynom, és az időjárás sem lett sokkal jobb azóta, így vegyes érzelmekkel a fejemben keltem fel szombat reggel.

Vizes volt az aszfalt Budapesten, de száraz időben autóztunk Bánkig, és a tó partján sem volt igazán hűvös. Egyre nagyobb lett a lelkesedés, és 9 körül neki is vágtunk a 69 kilométeresnek meghirdetett, de az itiner szerint 83 km-es börzsönyi túrának. A tó partjáról alig sikerült kijutnunk, a sétányok a forgó kapuikkal nem kimondottan kerékpáros-barátok. De legalább találtunk ingyenes és kulturált WC-t a vízparton!

Felsőpetényen át Nőtincsre hajtottunk, itt volt az első hosszabb szusszanás. Nőtincs nevének "természetesen" szláv eredete is van, de jópofább az a magyarázat, hogy a közelben volt a nógrádi basa háreme, ahonnan a jányok a hajukból font kötél segítségével próbáltak megszökni, ezért női tincsekbe lehetett botlani mindenfele. Nekünk ez a szerencse nem adatott meg, úgyhogy továbbálltunk. Nógrádon már 21 km-t mutattak óráink, pedig a terv szerint csak 14-nél kellett volna tartanunk. Hiába, a kerekítési hibák... Ezek azonban a végére általában kompenzálódni szoktak. Mi is ebben bíztunk, és hogy nem lesz a 83-ból 95 kilométer, az egyre buckásabb terepen. (Alternatív magyarázat, hogy az itineren nem kilométerben, hanem Gáborban voltak megadva a távolságok...)

A nógrádi vár tövében tízóraiztunk. Egyre jobban fáztunk, így a vár megtekintése helyett újra nyeregbe pattantunk, és az első komolyabb emelkedő felé vettük az irányt. Nem is kellett sokat várni: Diósjenőt elhagyva megkezdtünk egy 5 kilométeres kaptatót, amelyen közel 300 méter szintet emelkedtünk. A tetőn kicsit pihentünk, felöltöztünk és megkezdtük a 15 kilométeres száguldást lefelé, Kemence irányába. Egyszer álltunk csak meg, egy veteránautós minitalálkozó volt az egyik parkolóban, így megcsodálhattunk néhány gyönyörű állapotú amerikai csodát - nem éppen a szokásos környezetükben.

Kemence takaros kis falu, rengeteg üdülővel a völgyben, az élet azonban még nem indult be. Azért egy gyors ebédre megálltunk - legalábbis gyorsnak terveztük. A sztrapacska azonban frissen, de lassan készült, így akik nem ültek be velünk, a továbbállás mellett döntöttek.

Kettészakadt a csapatunk, így akik a második csoportban maradtunk, a nap második felében azért küzdöttünk, hogy a 45 perces lemaradásunkat behozzuk a második 40 kilométeren. Pár perc híján sikerült is!

Pedig nehezen indult az út: Bernecebarátit elhagyva pocsék minőségű, köves-saras erdei úton kezdtük meg a kapaszkodást, hogy szűk 15 kilométeren újabb 250 méter szintet emelkedjünk. Az út második fele jobban járható volt, de a rázós talaj sokat kivett belőlünk. Nagyorosziig aztán ismét száguldhattunk egyet, de már fáradtunk nagyon.

A Horpács-Pusztaberki-Tereske-Bánk szakasz már nem sok izgalmat hozott, küzdöttünk magunkkal és a dombokkal - meg a végig szemerkélő esővel. Hol felöltöztünk, hol levetkőztünk, és már csak a célba érésre koncentráltunk.

De nem bántuk meg, hogy eljöttünk: jó volt végre kimozdulni a városból és a munkás hétköznapok rohanásából. Végül a terv felett teljesítve, 87 kilométerrel a lábunkban indultunk vissza Budapestre.

Fényképek pedig ITT!

Archív: Kerékpártúra a Börzsönyben (2007)

A 2007. augusztusi salzkammerguti kerékpártúra megpróbáltatásait kipihenve, több mint egy hónapos szünet után szervezett újabb túrát a Dróthuszárok legénysége. A célpont a Börzsöny volt, és hét közben már izgatottan figyeltük a híreket, kegyes lesz-e hozzánk az időjárás.

Enyhe, de szeles reggelen találkoztunk a Nyugati Pályaudvaron, majd a 7.55-ös vonattal Szobig utaztunk. Még el sem értük Letkést, mikor előbukkant a nap, és hosszabb-rövidebb időre néha elbújt, de alapvetően kellemes kora őszi melegben tekerhettünk. Az első kilométereken azért a szél nem kicsit nehezítette meg dolgunkat. Az újonc Inez élre is állt, és a Vámosmikoláig vezető, nagyrészt emelkedős szakaszon pont kényelmes 17-18 km/h-s tempót diktált - szembeszélben. Könnyítve a dolgát váltott vezetéssel haladtunk, amíg el nem értük a keményebb emelkedőket. Ez egy kicsit szétrázta 7 fős csapatunkat, de Kemencén egy lejtő végén aztán bevártuk egymást. Igaz Katit majdnem elkapta a hév, és tovahajtott...

Tovább

Breaking News: Itt a tavasz!

A mai nap alapján nyugodt szívvel kijelenthetjük: itt a tavasz! Egész héten lehetett érezni, hogy az égiek valami nagy dobásra készülnek, valami olyasmire, amire hosszú hetek óta vártunk. És egy négy napos hétvége első napja a lehető legjobb alkalom arra, hogy magunk mögött hagyjuk a telet. Azt pedig, hogy reggel még jeget kapartam a kocsi szélvédőjéről, feledjük is el!

Tovább
süti beállítások módosítása