Ha már szmogriadó van a városban, mi meg őszi szünetet tartunk, mi jobbat csinálhattunk volna, mint hogy felsétálunk a budai hegyekbe, és finom friss levegőt szippantunk be néhány órán keresztül?

Nem választottunk bonyolult útvonalat: a 61-es villamos Nagyhíd nevű megállójától indultunk a zöld jelzésen, a már régóta kiszemelt Apáthy-sziklához. A párás, szmogos időben nem volt az igazi a panoráma, de mindenképp megérte ebbe az irányba indulnunk, a kaptatós betonutak ellenére. Az aszfaltos szakaszok a szikla után elfogytak, a zöld jelzésen mentünk tovább, egészen az Árpád-kilátóig. Rövid teaszünet után a kék jelzésen ballagtunk le - a gyönyörű őszi színekben gyönyörködve a vitorlázó-repülőtérig, majd vissza Hűvösvölgybe.

A túrán készült képek ITT MEGTEKINTHETŐK.

Fenyőgyöngye - Hármashatár-hegy - Fenyőgyöngye

Eredetileg nem ez az útvonal volt betervezve: egy blogbejegyzés alapján a 65-ös busz végállomásától (Fenyőgyöngye) az Újlaky-hegy felé vettük az irányt, ahonnan a Hűvösvölgybe terveztünk leereszkedni. Térképet nem néztünk, csak mentünk-mentünk felfelé. Egy idő után már tudtuk, hogy ez nem az Újlaky-hegy lesz, de a magaslat csodás panorámával csábított, és nem álltunk meg.

A Hármashatár-hegyre vezető út eltéveszthetetlen a Fenyőgyöngyétől: csak menni kell tovább a Szépvölgyi-úton felfelé, mintha a busz is tovább menne egyenesen. Közvetlenül az aszfaltút mellett kis ösvény húzódik, jobbra és balra pedig parkolók. Aztán egyszer végre elfogynak az autók, az út köves és meredekebb lesz, de a csekély szintemelkedés kényelmesen leküzdhető. A havas utak élvezetesebbé tették a túrát, nehézséget inkább csak lefelé okoztak.

Bő fél óra séta után elértünk a Hármashatár-hegyhez. Kopár oldalán szánkózók tucatjai élvezték a telet a szikrázó napsütésben. Kicsit időztünk a csúcson, jól esett a termoszban felcipelt forró tea is. Aztán a kék jelzésen lefelé indultunk, vissza a Fenyőgyöngyéhez, de egy másik útvonalon. Az ösvény eleje igencsak meredek volt, a letaposott hó ráfagyott, így igencsak óvatosan kellett lépkedni. De aztán kényelmessé vált az út, csak a hátunk mögül érkető szánkózókra és - jól esik ezt mondani - bringásokra kellett figyelni.

Könnyű kis séta volt, csak ajánlani tudom mindenkinek az útvonalat, akinek van egy fél napja kimozdulni a természetbe. És jó bemelegítés volt a túrát követő kosármeccsre, ahol életem egyik legfölényesebb győzelmében lehetett részem. Részletek itt: Albatrosz - Földmérők-TőzsdecápÁSE: 109-45