Az elmúlt hét végén tettünk egy rövid kirándulást a Velencei-hegységben. Pákozdról, a szebb napokat is megélt Bella-tótól indultunk, és a zöld / zöld + jelzés mentén tettünk egy kört az Ingókövek felé.

A Velencei-hegység lepusztult felszínéből előbukkanó gránittömbök ellenálltak az eróziónak, s a köztük lévő hasadékokból a víz és a szél felszínalakító munkája hordta ki a törmeléket és a mállási anyagot. Napjainkra a környezetükből kiemelkedő, lekerekített élű, egymásra tornyozódó sziklacsoportok formájában bukkannak a felszínre. Némelyikük festői, esetenként bizarr formációt alkotva olybá hat, mintha a bizonytalan egyensúlyi helyzetű sziklákat emberkéz hányta volna egymásra. Az erózió által erőteljesebben megmunkált, gömbölyded alakú sziklákat a helyi népnyelv gyapjúzsákok néven emlegette.

(forrás: wikipedia)

Utunkat végig csipkebogyó, kökény és galagonyabokrok szegélyezték. Ez meg is ihletett, amikor sikerült megtalálnunk a Kocka-kő közelében elnevezett GCIngo geoládát. A láda füzetkéjébe az alábbi bejegyzés került:

"Kökény, csipke, galagonya,
Íme, itt van a ládika!"

Út közben a vártnál több élőlénnyel sikerült találkoznunk - és többségüket sikerült is lencsevégre kapni! De szöveg helyett beszéljenek inkább a képek: