A Somló mintapéldája annak, amit nemes egyszerűséggel tanúhegynek hívunk. Vulkanikus eredetű bazalttömb, mely sokkal jobban ellenállt az időjárás viszontagságainak, mint az őt egykoron körülölelő Pannóniai-tó laza, cementálatlan üledéke, így a környék talaját erózió koptatta, a Somló viszont a környék felszínének eredeti magasságáról tanúskodik. Egészen pontosan 431 méterről.
Ha feltenném a keresztkérdést, mire hasonlít leginkább a Somló, a nagy többség valószínűleg a Kis herceg elefántot nyelt kígyóját idézné fel, mi azonban "Papa kalapjának" hívtuk. Az elmúlt évtizedekben számtalanszor ingáztunk Fehérvár és a nagyszülők közt a 8-as főúton, és Veszprém után már mindig azt vártuk, mikor bukkan fel a Papa kalapja. Aztán később az elhatározás is megszületett, hogy egyszer bizony megállunk és felmászunk rá - de erre 31 év alatt egyszer sem került sor.
December elején aztán eljött a nagy nap. Timivel és Csillával rávettük magunkat, hogy a rossz idő ellenére is nekivágjunk az útnak. Odafele még az eső is esett, de mire a hegy lábát elértük, a csapadék elállt, és szürreális ködös táj fogadott minket. Igazi horrorfilmbe illő hangulat volt, ezt próbáltam kicsit visszaadni az alábbi kisfilmben is. Jó szórakozást!
SOMLÓ (Ködbe veszve) from Bandita on Vimeo.
A hét elején még arra készültem, hogy a Bükk hófödte lankáin fogok túrázni, és szebbnél szebb fotókat készíteni. Ám az eső közbeszólt, 1-2 nap alatt helyenként 30-40 fokot (!) is emelkedett a hőmérséklet, soha nem tapasztalt meleg van Karácsonykor.