Egy 46 kilométeres, viszonylag könnyű túra a Börzsönyben, kis forgalmú, többnyire jól járható utakon:

Gyalogos útvonalterv ide: Zebegény nagyobb térképen való megjelenítése

A kiindulópontnak Zebegényt választottuk, mert itt egy nyaralóban kényelmesen le tudtuk pakolni a kocsit és a felesleges cuccokat, de a Budapest felől (akár vonattal, akár kocsival) érkezők Kismarosról is nekivághatnak a körnek.

Zebegényről az első célpont Márianosztra. A kerékpárúton gyakorlatilag el is kell hagyni Zebegényt, majd amikor a főút átmegy egy alagúton a vasút alatt, jobbra le kell térni a Márianosztrai útra. Ez elvileg a zöld színnel jelzett kerékpáros út is, de felfestett jelzést csak a nagyon éles szeműek fognak találni...

Egy darabig kellemes aszfaltút kanyarog a völgyben, majd emelkedni kezd, és a minősége is drasztikusan romlik. Azért járható, de figyelni kell. 1-2 kaptató és néhány kilométer után meg is érkezünk első megállónkhoz.

Márianosztra (Nosztra) nevét 1352-ben V. István király oklevele említette először. Neve eredetileg Nostre volt, mely egyesek szerint szláv eredetű személynév, míg mások szerint a latin in nostre (a sajátból) kifejezésből ered Nagy Lajos király adománylevele után. Míg a Mária előnevet 1759-ben az itteni kolostor templomában 1759-ben elhelyezett czestochowai Fekete Mária-kegykép után kapta. Itt található az ország egyik legrégebbi (1858-ban alapított) és jelenleg is működő, – eredetileg női elítéltek elhelyezésére szolgáló – börtöne (Márianosztrai Fegyház és Börtön).

(forrás: Wikipedia)

Miután megpihentünk a buszfordulóban és megcsodáltuk a pálos kolostort, visszafelé indultunk, de ezúttal már Kóspallag irányába. Az országúton jól lehetett haladni, de emelkedőkben itt sem szenvedtünk hiányt. Kóspallagnál a hirtelen jött ötlettel ellentétben nem tettünk kitérőt a Szent Orbán Fogadó felé, hanem egy rövid de 14%-os emelkedőn elfordultunk Királyrét felé. Az emelkedőt leküzdve már csak be kellett gurulni a következő pihenőhelyre.

Királyréten megebédeltünk, megnéztük a vasútállomásra éppen befutó nosztalgiagőzöst, majd visszaindultunk a völgyben Kismaros felé. Szokolyánál utolértük a kisvasutat, innentől együtt haladtunk vele, az integető gyerekek legnagyobb örömére.

Kismarosnál rátértünk az EuroVelo 6-os bringaútra. A visegrádi vár árnyékában tekertünk vissza Zebegénybe. A Duna-parti bringaút ezen szakasza meglehetősen jól kiépített, kitáblázott, és nem utolsó sorban gyönyörű. Mintha Ausztriában kerekeztünk volna.

Végül 53 kilométerrel a lábunkban futottunk be a nyaralóba.

A 2007. augusztusi salzkammerguti kerékpártúra megpróbáltatásait kipihenve, több mint egy hónapos szünet után szervezett újabb túrát a Dróthuszárok legénysége. A célpont a Börzsöny volt, és hét közben már izgatottan figyeltük a híreket, kegyes lesz-e hozzánk az időjárás.

Enyhe, de szeles reggelen találkoztunk a Nyugati Pályaudvaron, majd a 7.55-ös vonattal Szobig utaztunk. Még el sem értük Letkést, mikor előbukkant a nap, és hosszabb-rövidebb időre néha elbújt, de alapvetően kellemes kora őszi melegben tekerhettünk. Az első kilométereken azért a szél nem kicsit nehezítette meg dolgunkat. Az újonc Inez élre is állt, és a Vámosmikoláig vezető, nagyrészt emelkedős szakaszon pont kényelmes 17-18 km/h-s tempót diktált - szembeszélben. Könnyítve a dolgát váltott vezetéssel haladtunk, amíg el nem értük a keményebb emelkedőket. Ez egy kicsit szétrázta 7 fős csapatunkat, de Kemencén egy lejtő végén aztán bevártuk egymást. Igaz Katit majdnem elkapta a hév, és tovahajtott...