"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

Kerékpártúra a Mecsekben

2009. szeptember 07. - Bandita6

Két év után újra visszatértünk a Mecsekbe, hogy a cserkúti főhadiszállásról kiindulva két megerőltető, emelkedőkkel tarkított útvonalat járjunk végig Pécs környékén.

Pénteken mindenki a maga tempójában vágott neki a Pécsre vezető útnak, így a négy autó mind külön-külön érkezett meg a Batvölgyi vendégházba. Tágas tetőteret kaptunk, meg sem töltöttük a hat kétágyas szobát, és a két fürdő is elegendőnek bizonyult. A kissé hiányos konyhafelszerelést leszmámítva nem lehetett panasz a szállásra, sőt! Igaz, a kerthelyiséget nem tudtuk kiélvezni, pénteken a késői érkezés miatt, szombaton pedig a túra húzódott el, így már sötétben kellett grilleznünk. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

1. nap: Pécs - Lapis - Pécsvárad - Bogád - Pécs (kb. 78 km)

A Cserkút-Pécs szakaszt autóval tettük meg, így nem a 6-os főúton melegítettünk: bevezetésképpen a Lauber Dezső Sportcsarnok parkolójából indultunk Pécs belvárosa felé. A 2010-es Kultúrális Főváros jelentős átalakuláson megy végbe, a belváros gyakorlatilag járhatatlan, így mi sem sokat időztünk itt. A Hunyadi úton már annál inkább: Dróthuszáros túráink egyik legkeményebb emelkedőjét kellett leküzdenünk, mire feljutottunk a város feletti panorámateraszra.

Az emelkedő itt nem ért véget, a Mandulás kempingig a TV-torony felé vezető úton küszködtünk, majd balra letértünk Lapis felé (segítsetek! A Lapis mit jelent, minek a neve?). Tovább kapaszkodtunk, dél már jócskán elmúlt, és alig 7-8 kilométert haladtunk. Kb. 130 méteres tengeszint feletti magasságról 500 méter fölé emelkedtünk, innen hullámzó, utakon gurultunk a 66-os út felé, majd a volt Béta akna érintésével, Zodákpuszta után elértük "lokális minimumunkat", 220 méteren.

Újabb kapaszkodás után megpihentünk az egykori Várvölgyi, mai nevén Máré Vára Kempingben. Holland srác fogadott minket, két éve tanulja a magyart, de azt mondta, nagyon nehezen megy a fejébe, így angolul ill. németül kommunikálva tudtuk meg: a büfében nem tudunk elemózsiát venni. Üdítőkkel és sörrel, valamint jégkrémmel frissültünk fel, miközben a tulaj kutyájával játszottunk, Earny pedig a trambulinon élvezkedett egyet. A kempinggel szemben, az út túloldalán elhagyatott csárda, amely a srác szerint jövőre már üzemelni fog (remélhetőleg a strandfürdővel együtt). A kemping nagyon szép domboldalon fekszik, ha mindennel elkészül a tulajdonos, ideális szálláshely lehet mindenkinek, aki pár napig a Mecsekben szeretne pihenni.

A kempinget elhagyva ismét közel 500 méterig emelkedtünk, majd szó szerint beszáguldottunk Pécsváradra. A várban pihentünk egy rövidet, aztán legurultunk a város központjába (talán ez volt a túra legmeredekebb lejtője).

Innen alig 10 kilométer lett volna Pécs a kerékpáros táblákkal jelzett útvonalon, de Hird után megszűntek a jelzések. Sanda gyanúnk az volt, hogy a kerékpárosokat egy rövid szakaszon a 6-os főútra terelik, de mi inkább Bogád felé kerültünk pár kilométert. A Pécsvárad-Pécs szakaszon is volt néhány emelkedő, melyek igencsak próbára tették a fáradt lábakat.

Végül csak beértünk a városba, fél 7 körül felpakoltunk a kocsikra, és visszaautóztunk Cserkútra. Jöhetett a megérdemelt grillezés. (Köszönet Erikának és Earny-nek az előkészületekért!)

2. nap: Pécsvárad - Zengővárkony - Himesháza - Pécsvárad (kb. 46 km)

A második nap látnivalói rögtön az első etapra koncentrálódtak: Pécsváradot alig hagytuk el, máris Zengővárkony faluszéli temetőjénél találtuk magunkat. A temető mellett, egy többé-kevésbé gondozott ligetben található Rockenbauer Pál sírja, kötelező megálló egy túrázó számára.

Rockenbauer Pál (Budapest, 1933. január 14.Naszály, 1987. november 26.) természetjáró, televíziós szerkesztő. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult és földrajz–biológia szakos tanári oklevelet szerzett. 1970-ben elvégzett egy hegymászó tanfolyamot. Az első és utolsó munkahelye a Magyar Televízió volt. Széleskörű műveltségét már a kezdetektől, a Magyar Televízió 1956-os indulásától, a köz érdekében kamatoztatta (többek között a gyermekosztály rovatvezetőjeként). Természeti témájú dokumentumfilmeket rendezett.

Itthon legtöbben a televízióban többször is vetített filmsorozatairól ismerik. Nevét őrzi még a „Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra” hosszútávú (560 km) turistaút is, amit az „…és még egymillió lépés” című útifilmsorozat bejárási útvonala mentén alakítottak ki 1989-ben. A halál egy kirándulás alkalmával a Naszály tövében, Szendehely-Katalinpuszta mellett érte utol. Sírját a Mecsekben, a Zengő oldalában, Zengővárkony több száz éves szelídgesztenyésében találjuk, egy nagy nyers, vörös márványkő alatt, ahová saját kérésére temették.

(forrás: wikipedia)

A faluban több múzeum is található, a többség a tájházat és a szalmamúzeumot is megtekintette, és végül a tojásmúzeum kapuja is kitárult. Érdekes látnivalók várják az idelátogatókat, a helyiek vendégszeretetével fűszerezve.

Alig 2 kilométerrel a hátunk mögött pattantunk nyeregbe. Igen változatos, de az előző napinál azért könnyebb terep várt ránk, az erős szél azonban nem segítette a haladást, főleg az etap vége felé. A Szebény - Himesháza - Fazekasboda - Nagypall útvonalon kerekeztünk vissza a Pécsváradon hagyott autókhoz, teljesítve a kitűzött 46 kilométert.

További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://worldtour.blog.hu/api/trackback/id/tr671366780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

earny73 2009.09.08. 09:40:10

Helló Bandita!

Köszi az élménybeszámolót, bár ez most egy kicsit rövidre sikeredett. Nem is tettél említést az őzikékről, meg a szederevésről sem :-) ( Viktor mint kezdő Medve a málnásban, ill.szedresben :-) ) Azért köszi, Údv.
Earny.