"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

Bükk-rally

2010. április 26. - Bandita6

A cím egy kicsit csalóka lehet: nem, nem keresztelték át a Miskolc-rallyt, csupán vele egyidőben vágtunk neki kerékpártúránknak a téli álmából éledező Bükk hegységben. A találkozó, vagyis a túra kiindulópontja Lillafüreden, a "szikla" melletti parkolóban volt. A szikláról zárójelben annyit, hogy valaha szigorúan védett objektum volt a belsejében, ezt most átalakítják, és ha minden igaz, 2011. őszén rockmúzeum nyílik itt.

Miközben a túrára készülődtünk, tucatjával húztak el mellettünk a versenyautók: a bükkszentkereszti gyorsaságira igyekeztek. Vagyis nem csak a parkolóban, de utunk első felében is sok versenygéppel találkoztunk: Hollóstetőig egy útvonalon haladtunk. Szerencsére még így is elég gyér volt a forgalom, így kényelmesen, a magunk tempójában tekerve haladhattunk felfelé az első, kemény emelkedőkön. Hollóstetőt (7. km) a vártnál könnyebben és hamarabb elértük. Innen ugyan folyamatosan emelkedett az út a répáshutai elágazóig (14. km), de a lejtőkön lendületet véve könnyen teljesíthető volt a második 7 kilométer.

A répáshutai kereszteződésben tartottuk az első nagyobb pihenőt, felhívtuk Vadászgörényt, és közöltük vele, hogy már a vonaton vagyunk, és jól kitárgyaltuk Iny Németországba költözését. Búcsú-túrája aztán folytatódott, a panoráma-országúton megkerültük Répáshutát, néhány kilométerrel odébb egy magaslatról (talán a sípálya tetejéről?) visszatekintettünk a völgyben megbúvó falucskára, és tovább tekertünk.

Nem sokára jobbra letértünk az országútról, és egy sorompóval lezárt úton indultunk Nagymező felé (24. km). Ez volt túránk legnehezebb szakasza: a közel 500 méteres szintkülönbség ötödét tettük meg alig több, mint 2 km alatt. A szerpentinen felfelé tekeregve érdemes volt néha visszapillantani: hihetetlen mélységben keringett alattunk az az út, amelyen néhány másodperccel korábban tekertünk.

Aztán a Nagymezőre is felértünk végül, és gyorsan át is száguldottunk rajt(a). Nem mintha nem ért volna meg egy kis nézelődést, de épp elbújt a nap, és nem volt kedvünk lepihenni. Inkább leszáguldottunk Jávorkútra, és ott ebédeltünk meg (30. km).

Innen csak a Sebes-vizi elágazóig tekertünk, ahol letettük kerékpárjainkat, és gyalog ereszkedtünk le a völgybe. Egy kidőlt fákkal borított szurdok mélyén, a sziklák közül előtörve forrás fakad, melynek vize megindul lefelé a völgyben, és alig 100 méterrel később fantasztikus formát ölt a szalajka-völgyi Fátyol-vízesés kistestvérének képében. Látványa csodálatos, megéri a fáradtságot lemászni idáig. De annyira eldugott helyen van, hogy még a térképek sem nagyon jelölik, talán neve sincs. El is kereszteltük Dróthuszár-vízesésnek :) Aki erre jár, ne hagyja ki.

Innen aztán nem volt megállás: 12 kilométer száguldás a parkolóig, és véget is ért a túra. Gyönyörű időben, pazar helyeken tekertünk 43 kilométert, és sokkal könnyebben vettük az akadályokat, mint az előző, Gerecsében tett kirándulásunk alkalmával. Kezdünk belejönni!

További képek ITT találhatók.

A bejegyzés trackback címe:

https://worldtour.blog.hu/api/trackback/id/tr801953502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Judit Horváth 2010.04.30. 19:10:38

Bandita! Nagyon jók a képek és a videót is megnéztem, az is nagyon tetszett. Pláne az, mikor "fejenállva" tekersz. A folyton integető Cooper semmit sem változott, mióta nem láttam. Gábor mesélte még, hogy a rallyra igyekvő egyik autós az operatőr Bagi Lacit "összetévesztette" a civil ruhás sebességmérő rendőrökkel. Száguldása közben észlelve őt az út szélén, satufékezett, félve a következményektől, mert ez még a verseny előtt volt. :-)

Bandita6 · http://worldtour.blog.hu 2010.04.30. 20:55:47

Kedves Judit, köszönöm a dicsérő szavakat és a kiegészítést! Annyit helyesbítenék, hogy Öcsi teker fejjel lefelé, nem én.