"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour


Kerékpártúra a gemenci erdőben

2012. június 17. - Bandita6

"Duna vize ahol tág,
ott búvik meg a holtág."

Úgy tűnik, a Gemenc jó hívószó: egy meleg júniusi hétvégén rekord-közeli létszámban, húszan gyűltünk össze a Gemenci Állami Erdei Vasút Keselyűs nevű megállójának parkolójában. Eredetileg a kisvonattal indultunk volna el az erdő felé, de a kiszemelt megállótól induló úton nem tudtunk volna kerékpározni, és ennyien talán fel sem fértünk volna kerékpárjainkkal együtt, így két keréken vágtunk neki az 53 kilométeresre tervezett körnek.

A gáton indultunk dél felé, a K jelzést követve. Első célpontunk a Malomtelelő volt. A Lankóci gátőrházat és a Vízügyi Múzeum épületeit elhagyva letértünk balra - egy kicsit korán. Bár jól esett az erdőben, végre árnyékban haladni, egy idő után vissza kellett fordulnunk. Egy helyi erdész(?) kutyája mindvégig velünk tartott, de tőle hiába kértünk útbaigazítást. A csapat így visszaindult a gátra, hogy pár száz méterrel később újból betérjen az erdőbe. Én bevártam Gábort, aki egy alternatív útvonalat keresett közben. Ez lett a szerencsénk.

gemenc2012_1.jpg

Előbb a kisvasutat láttuk elpöfögni a fák közt, majd összefutottunk egy kocsissal, aki épp etetésből jött visszafele. Tőle megtudtuk a helyes irányt, és az erőben indultunk a többiek után. Megtaláltuk az etetés helyét is, ahol jó 30-40 vaddisznó állta az utunkat. Csengetve, és a kutyus segítségét igénybe véve zavartuk el őket, hogy tovább tudjunk tekerni. Hamarosan a többiekkel is összetalálkoztunk, akik szemében nem kis irigységet láttunk a vonat és a vadak miatt.

Megpihentünk a Malomtelelőnél, amely nem más, mint a Duna egy egykori holtága, ahová a Dunán szép számban üzemelő malomhajókat vontatták be telente, hogy megkíméljék őket a zajló jégtől. Ma már nádassal körbenőtt tó, egy kilátóval a partján, innen lehet szemügyre venni a Gemenc egyedülállóan gazdag madárvilágát.

gemenc2012_2.jpg

A pihenő után visszamentünk az etetés helyszínére, de nem jártunk szerencsével: a többiek nem találkoztak a vaddisznócsordával. Tovább folytattunk utunkat délre, a K jelzés mentén, Lassi, majd Nyárilegelő megállók felé. Nyárilegelő után leromlott az út minősége: gyalog jól járható volt, de kerékpárral éppen csak. Szerencsére sárral csak elvétve találkoztunk, de a buckás út, és a helyenként nyakig érő gaz megnehezítette dolgunkat, és a mezőnyt is szétszabdalta. Baja-Dunafürdő üdülőtelep előtt nem sokkal vártuk be egymást, hogy együtt guruljunk be Bajára. Rögtön a város szélén, egy benzinkút mosósában megszabadítottuk drótszamarainkat az út során összegyűjtött portól, sártól.

gemenc2012_4.jpg

Baján egy hosszabb pihenőt tartottunk túratársunk, Zita szüleinél. Ezúton is köszönet a frissítőért és a pogácsáért! A felfrissülést követően bajai városnézés várt ránk. A Duna és a Sugovica torkolatánál, a Türr István emlékműnél kezdtünk, majd a csodás főtéren át a könyvtárként üzemelő zsinagógáig tekertünk az egyre nagyobb hőségben. A városnézést követően a Duna bal partján indultunk vissza északra, az M9-es autóút hídjáig.

gemenc2012_3.jpg

Ezen a szakaszon már nem sok látnivaló várt ránk, a kánikulában próbáltuk minél előbb legyűrni a kilométereket. Ismét szétszakadt a mezőny: aki saját autóval volt, és hamar végzett, az nem is várta meg a végét. A hidat elérve, majd a Dunán átkelve még 7 kilométer várt ránk, utunk a Sió zsilipjét is érintette. Este hat óra után, sok-sok élménnyel gazdagodva indultunk hazafelé. Kilométerben kicsit túllőttünk a célon: 65 km lett a vége.

Az útvonalról készült térképért köszönet Katiéknak!


Kerékpáros útvonal 1633465 - powered by Bikemap