"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour


Szezonzáró szezonnyitó kerékpártúra a Mátrában

2017. október 06. - Bandita6

A sors úgy hozta, hogy majdnem kihagytam két teljes Dróthuszáros bringatúra-szezont. Legutóbb a 2015-ös szezonnyitón tekertem együtt Gáborékkal, 2016-ban pedig hiába neveztem be két túrára is, mindegyik elmaradt a rossz időjárás miatt. Ezúttal azonban szerencsém volt, és annak ellenére, hogy becsekkoltam a szezonzáró Mátra-túrára, kitűnő idő volt a tekeréshez, így még időben megnyithattam saját 2017-es túraszezonomat!

Mielőtt útnak indultam, itthon megkaptam a féltő jótanácsot, hogy vigyázzak magamra, hiszen már olyan régen bringáztam utoljára... De hát ez olyan mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni!

A túra útvonala szinte teljes egészében megegyezett a 2012-es Mátra-túra útvonalával, amelyen a jelenlegi csapatból csak Gábor és jómagam vett részt. Akkori beszámolómat nem olvastam újra, de mivel az út bizonyos szakaszát Cooperrel is bejártuk bő két éve, így gyorsan előjöttek az emlékek az ismerős szakaszokról.

Most is, mint egykoron, a parádsasvári parkolóból indultunk, a palóc piacra készülődő árusok bódéi mellé leparkolt autóinktól. A tízórai pihenő a Gombás tónál volt, úgy rémlik, a pihenőpark gondozottabb, mint legutóbbi látogatásunkkor volt, igazi gyöngyszem. Bátran ajánlott pihenőhely az arra túrázók számára. Gábor szintrajza szerint az első 8 km alatt emelkedtünk közel 200 méter szintet, de majdnem ugyanennyit el is veszítettünk a rendkívül rossz minőségű úton való száguldás során, így 350 méterről kezdhettük meg a mászást Galyatetőre, 900 méter fölé.

dsc09821.jpg

Mátraalmásig csak 5,5 km az út, viszont az már folyamatos kaptató, pocsék minőségű országúton. Itt volt lehetőségem kipróbálni Gábor elektromos bringáját, és hát mit is mondjak, nagyon simán döbbenetes előnyre tettem szert a többiek előtt. Már-már sokkoló élmény volt, elképesztő, mire képes ez a technika, remélem rohamosan át fog csúszni a megfizethető kategóriába!

Mátraalmás központja még mindig kellemes pihenőhely, most azonban nem igazán tudtuk birtokba venni, mert éppen festették a közterület bútorzatát, így rövid frissítés után kezdtük meg a 8 km-es kaptatót a Rudolf tanya felé. Az út nem vészes, de folyamatosan emelkedik, megtalálva saját tempónkat egészen jól teljesíthető. Elérve az országutat, jobb minőségű aszfalton emelkedtünk tovább Galyatető felé, ezúttal azonban nem kanyarodtunk fel a kilátóhoz és a büfésorhoz. A "tetőn" bevártuk egymást, majd leszáguldottunk a mátraszentistváni elágazásig (25. km), és az ottani pihenőparkban ebédeltünk meg.

dsc09829.jpg

A fák alól kibújva a napon melegedtünk egy kicsit, majd beöltöztünk a guruláshoz. A Szénégetők (30. km) felé vezető erdei úton haladtunk tovább, a 10 kilométeres lejtmenet féltávjánál megálltunk egy csapatfotóra. Az út Mátraháza alatt éri el a főutat, hogy onnan ne kelljen újabb emelkedőt leküzdeni, a zöld kereszt turistaútra ráfordulva áttoltuk egy járhatatlan szakaszon és egy kellemesnek nem nevezhető dombon a bringákat, hogy már csak 7 km száguldás várjon ránk a felújított, pazar minőségű aszfalton.

dsc09869_small.jpg

A parkolóba visszatérve (43. km) még tartott a palóc piac, így be tudtunk vásárolni kitűnő kézműves Palóc sörökből is. Megéreztem a kihagyást: hazafelé a kocsiban alig bírtam ébren maradni, de ennek ellenére megérte: remek kis túra volt! Jöhet a 2018-as szezon!

dsc09860.jpg

A Mátra napos oldala

Szinte minden, Mátrába szervezett kerékpártúra beszámolójának elején megemlékezem életem egyik legdurvább elázásáról. De nem ez az egyetlen eset, amikor az időjárás nem volt kegyes hozzánk: szinte pontosan egy esztendeje jártunk utoljára hazánk legmagasabb hegységében kerékpárral, amikor a három naposra tervezett kirándulásunkat rövidítettük le az esőzés miatt.

matra12_p.jpg

Most viszont minden jel arra utalt, hogy ezúttal szerencsénk lesz. Az egy évvel korábbi túránk utolsó napjára tervezett etapot készültünk bepótolni, és már rögtön az induláskor be kellett magunkat kenni naptejjel. A napsütés egész nap kitartott, és mivel jókora emelkedővel indítottunk, kellőképpen le is izzadtunk.

A starthely a parádsasvári kastélynál volt, itt parkíroztuk le autóinkat. Rögtön a kastély mellett el is indultunk felfelé, a tilonkai majd a szuhai elágazás felé. Átlagos, vagy annál is rosszabb, erdei, aszfaltozott úton haladtunk első hosszabb pihenőnkig, a Gombás tóig. Eddig 200 méter szintet emelkedtünk, majd ugyanennyit le is adtunk. 300 méteres magasságról kezdtük meg az emelkedést Galyatető (964 m) irányába. A kaptató jó 15 kilométeren át tartott, nagyjából egyenletesen, pihentető és lejtős szakaszok nélkül. Nem siettünk, mindenki megtalálta a saját tempóját, és azt tartva haladt előre.

matra12_1.jpg

Elsőre Mátraalmáson (14. km) vártuk be egymást, a nem egészen 200 fős település központjában kiépített, gyönyörű pihenőhelyen. Innen a tábla szerint már csak 8 km volt hátra Galyatetőig, de gyakorlott turisták bizony tudják, hogy a település határát jelző táblától bizony még 2-3 kilométert kanyarogni kell felfelé. A Rudolf tanyai elágazás felé vezető út már nem országút: jóval keskenyebb, de aszfaltozott, és csak néhány rövid szakaszon hagy kívánni valót maga után a minősége. Itt szakadt szét teljesen a mezőny, elég jelentős különbséggel értünk fel Galyatetőre. Az elsőknek bőven volt idejük elsétálni a kilátóhoz, majd meginni egy (két) sört vagy fröccsöt.

Mindenki kipihente magát, és indulhattunk lefelé. A mátraszentimrei elágazás felé gurultunk, majd egy vártnál jobb minőségű erdei útra (balra) letérve a már jól ismert Szénégetők felé folytattuk a száguldást. Gyönyörű erdőkön keresztül hamar magunk mögött hagytuk a csúcsot, és közeledtünk a hegy lábához. Hogy ne kelljen tucatnyi kilométert kerülnünk Sástó felé, és a főúton újabb kilométereket küzdeni felfelé Parádsasvárig, rövidítettünk egyet. A Z+ turistaúton jó másfél kilométert toltuk kerékpárjainkat, jobbára felfelé, hogy kiérve az országútra 7 km eszeveszett száguldással koronázzunk meg egy tökéletes napot.

matra12_tour.jpg

Pompás időben, kellemes távot (50 km) magunk mögött hagyva végre igazán jó emlékekkel tértünk haza a Mátrából. (Üröm az örömben, hogy Budapesten, tetőcsomagtartóról levéve a bringámat vettem észre: defektes a hátsó kerekem. Ehhez kell a teljesítmény: autó tetején defektet kapni...)