"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

BDT World Tour


Túra a Bükkben: Vörös-kő

2009. március 20. - Bandita6

Délután rohanás

Még március elején, az első igazán tavaszi hétvégén tettünk egy rövid, de tartalmas túrát a Bükkben. Elég későn szabadultunk el Miskolcról, innen autóztunk a Répáshuta után néhány kilométerre, de jó néhány kanyarra levő Hereg-rétig. Itt parkoltunk le, majd délután kettőkor elkeztünk kapaszkodni a Vörös-kő felé. Célunk nem csak az volt, hogy felérjünk, hanem hogy sötétedés előtt vissza is érjünk.

Eredetileg Bánkútról indultunk volna, de az idő rövidsége miatt a rövidebb, ámde kaptatósabb megoldást választottuk. Az út eleje (K+) nem volt nehéz, kicsit lejtett is, inkább a sár okozott gondot. A Malom-hegy lábánál, egy útelágazás után a K+ jelzést követve aztán hirtelen jó nagyot emelkedtünk, majd ismét kényelmes út vezetett a Tar-kő árnyékában a Toldi-kapu felé.

A Toldi-kaput (érdekes, látványos, sziklás rész) már a zöld jelzésen értük el, itt jutottunk a hóhatár fölé is. :)) Következett az Őserdő (már K jelzés!), amely a Wikipedia szerint

az Istállós-kő és a Tar-kő között, a Virágos-sár oldalában, a tengerszint fölött 850–900 m magasan található. Az első 25 hektárt a XIX. század eleje tájékán vették ki a gazdálkodásból, és azóta az ember közvetlenül nem avatkozik annak fejlődésébe: a 45–50 m magas, 180–200 éves bükkóriások "állva halnak meg".

Az élővilág megóvása érdekében körbe is kerítették az Őserdőt, és alternatív turistautat jelöltek ki. Létrán azonban be lehet jutni az őserdőbe, és a bejutást abból az irányból, ahonnan mi érkeztünk, nem is tiltotta tábla. A másik irányból már igen, de ezt csak akkor vettük észre, amikor kimásztunk a "rezervátumból".

Kis ereszkedés után a kék jelzés a Cserepes-kö felé veszi az irányt. Egy hegygerincre felérve jobbra fordul az út, balra pedig, a jelzést elhagyva, az egyre szűkülő gerincen a Vörös-köre lehet kilyukadni. Ez volt a mi célunk is. Kiérve a sziklaperemre, csodálatos látvány tárult elénk, az enyhén szeles, de szikrázóan napos időben. Rövid pihenő, fényképek készítése, a banán és a túrós batyuk elfogyasztása után indultunk is lefelé: 4 óra elmúlt, és hatra besötétedik!!!

Visszafelé elkerültük az Őserdőt, a Sima-kő déli lejtőin, jelöletlen (de a térképen feltüntetett) úton próbáltunk visszatalálni az eredeti ösvényre. Lassacskán, de sikerült. És a Sima-kő egyáltalán nem is sima! Viszont kalandos, és az éber szemek vaddisznókat is felfedezhetnek a bokrok, sziklák között.

A K+ jelzést megtalálva a már jól ismert úton jutottunk vissza a parkolóba, pár perccel 6 óra előtt. Éppen ránk sötétedett. Aki időben elindul, kényelmesen végigsétálhat ezen a néhány kilométeres, helyenként kaptatós, de többnyire közepes nehézségű túrán, mely igazán pazar panorámával ajándékozza meg a természetjárót.

A képek megtekintéséhez kattints ide!

Könnyű téli túra a Budai-hegységben

Fenyőgyöngye - Hármashatár-hegy - Fenyőgyöngye

Eredetileg nem ez az útvonal volt betervezve: egy blogbejegyzés alapján a 65-ös busz végállomásától (Fenyőgyöngye) az Újlaky-hegy felé vettük az irányt, ahonnan a Hűvösvölgybe terveztünk leereszkedni. Térképet nem néztünk, csak mentünk-mentünk felfelé. Egy idő után már tudtuk, hogy ez nem az Újlaky-hegy lesz, de a magaslat csodás panorámával csábított, és nem álltunk meg.

A Hármashatár-hegyre vezető út eltéveszthetetlen a Fenyőgyöngyétől: csak menni kell tovább a Szépvölgyi-úton felfelé, mintha a busz is tovább menne egyenesen. Közvetlenül az aszfaltút mellett kis ösvény húzódik, jobbra és balra pedig parkolók. Aztán egyszer végre elfogynak az autók, az út köves és meredekebb lesz, de a csekély szintemelkedés kényelmesen leküzdhető. A havas utak élvezetesebbé tették a túrát, nehézséget inkább csak lefelé okoztak.

Bő fél óra séta után elértünk a Hármashatár-hegyhez. Kopár oldalán szánkózók tucatjai élvezték a telet a szikrázó napsütésben. Kicsit időztünk a csúcson, jól esett a termoszban felcipelt forró tea is. Aztán a kék jelzésen lefelé indultunk, vissza a Fenyőgyöngyéhez, de egy másik útvonalon. Az ösvény eleje igencsak meredek volt, a letaposott hó ráfagyott, így igencsak óvatosan kellett lépkedni. De aztán kényelmessé vált az út, csak a hátunk mögül érkető szánkózókra és - jól esik ezt mondani - bringásokra kellett figyelni.

Könnyű kis séta volt, csak ajánlani tudom mindenkinek az útvonalat, akinek van egy fél napja kimozdulni a természetbe. És jó bemelegítés volt a túrát követő kosármeccsre, ahol életem egyik legfölényesebb győzelmében lehetett részem. Részletek itt: Albatrosz - Földmérők-TőzsdecápÁSE: 109-45

süti beállítások módosítása