"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour


Mici, a szarvastehén

2010. november 21. - Bandita6

Hegyaljai Szarvas Csárda, Nádasd, 2010. november

Kerékpárral Szarvas környékén

Május első hétvégéjén Laciék invitálására Szarvasra érkeztünk, hogy ő maga és barátja, János vezetésével bejárjuk a környéket, és sok-sok új, érdekes információ birtokában fogyasszunk el egy fejedelmi marhalábszár-pörköltet a nap végén.

Túránk kiindulópontja a szarvasi arborétum parkolója volt. 5 autóval érkeztünk a főváros irányából, itt csatlakozott hozzánk Laci, az alkalmi túravezető néhány barátja és családtagja. A 21 fős társaság a város központja felé vette az irányt, de néhány száz méter után rögtön pihenőt is tartott, János pedig rövid előadást tartott a hazánkban páratlan látványt nyújtó mocsári ciprusokról. A mocsári ciprus sajátossága, hogy kúp alakú léggyökerei akár 1,5 méter magasak is lehetnek. Ez a floridai tengerparti mocsárvilág különleges, tűhullató fenyő fajtája.

Innen pár száz méterre magasodik az evangélikus Újtemplom tornya.

Szarvas fiatalabbik evangélikus templomának felépítését a gyülekezet kisebbségben lévő magyar anyanyelvű tagjai vetették fel, ugyanis a város evangélikussága zömében szlovák származású volt, így az istentiszteletek nagy részét is szlovákul tartották. A gondolat már 1840-ben és 1857-ben is napirendre került, elhatározás azonban nem született. A város evangélikussága a 19. században látványosan gyarapodott. 1888-ban, az Ótemplom felszentelésének centenáriumán ezrek szorultak ki a zsúfolásig megtöltött templomból. 1883-tól kezdődik meg a templom tervezése és a pénzgyűjtés. Az alapkövet 1895 szeptember 3-án teszik le, felszentelésére 1897 július 4-én kerül sor. Tervezője: Francsek Imre építész.

Az újtemplom a város legmagasabb toronnyal rendelkező temploma, kelet-nyugati tájolású. Főként neogót jegyeket fedezhetünk fel rajta, de néhány neoromán stíluselem is megjelenik helyenként. Bejárati ajtaja fölött feliratot látunk János evangéliumából: "Az Isten Lélek, és akik Őt imádják, szükség, hogy lélelkben és igazságban imádják". Az épület kereszthajóval, két mellékhajóval, apszissal, két lépcsőtoronnyal és a két hajó találkozásánál a tetőgerincen magasodó huszártoronnyal rendelkezik. A templom mellett, különálló haranglábon függött a gyülekezet egyik tagja, Kita néni által adományozott nagyharang, a Kita-harang. Ez sajnos odaveszett a háborúban. Két manuálos, 22 regsizteres orgonáját Rieger Ottó építette.

(forrás: www.magyartemplomok.hu)

A lelkész engedélyével mi magunk is tiszteletünket tehettük a harangoknál, a kerengőről pedig megtekinthettük a város környékének panorámáját, valamint Szarvas jellegzetes, sakktábla-szerű utcaszerkezetét (tiszta New York...). Külön érdekesség volt a templom belsejében található számtalan falfirka, melyek többsége az 1920-1940-es évekből származik.

Az Újtemplomot elhagyva már egy hosszabb szakasz várt ránk, melyen a szembeszéllel is meg kellett küzdenünk - ha már emelkedők nem voltak. Persze meg-megálltunk párszor, hogy fényképeken és videószalagon örökítsük meg az általunk kevésbé ismert alföldi táj jellegzetességeit.

Újabb megállónk egy, a Körös felett átívelő vasúti híd volt (12. km). A vashíd kimondottan vasúti híd, "Tilos az átjárás" tábla hívja fel a figyelmet az átkelőkre leselkedő veszélyre. De Laci szerint nincs mitől tartanunk, évek óta rendszeresen jár erre, és vonattal még sosem találkozott. Ráadásul Rockenbauer Pálék is itt keltek át, hiszen a hídon át vezet az országos kéktúra útvonala is. Nos, a csapat felének sikerült is átkelnie, majd Kati észrevett valamit a távolban - és alig egy perc múlva szemtanúi lehettünk, hogyan fér el egy kis piros motorkocsi és egy kerékpáros a nem túl széles vasszerkezeten. Majd teljes létszámban folytattuk utunkat.

Néhány kilométer a gáton, majd komppal újból átkeltünk a túloldalra (17. km), és a békésszentandrási duzzasztó (20. km) felé vettük at irányt. Itt az ügyeletes mérnök már várt egy látogató csoportot, így majdnem lemaradtunk a duzzasztómű megtekintéséről, de aztán kiderült: mi vagyunk az a csoport, akit várt. Jó alaposan bejártuk az ország egyik legszebb, a környezetbe szinte beleolvadó (már amennyire ez lehetséges egy ilyen méretű építménynél) duzzasztóját, melyet maga Horthy Miklós adott át, a Tiszáról idáig felhajózva. Fiáról nevezték el, mely nevet hivatalosan mind a mai napig nem töröltek el.

A duzzasztó tövében ebédszünetet tartottunk, közben Laci folyamatos telefonkapcsolatban volt a vacsoránkat készítő szakáccsal. Kiderült, hogy igen hamar elkészül a pöri, amelyet nehéz estig melegen tartani a bográcsban, mert nagyon megpuhulna, így kicsit sietősebbre kellett venni a tempót. Ez lényegében a programjaink átütemezését jelentette: az arborétum-látogatást legközelebbi szarvasi túránkra ütemeztük át. Látnivaló így is várt még ránk bőven.

Békésszentandrást elhagyva egyre rosszabb minőségű (egykoron) aszfaltutakon tekertünk dél felé, a Gödény-halom irányába (33. km). A Gödény-halom nem más, mint egy (téves elnevezéssel) kunhalom:

A kunhalom a Kárpát-medence alföldi területein található mesterségesen létrehozott jellegzetes földhalmok elnevezése, amelyek igen régről, többségükben a honfoglalás előtti időkből származnak. A kunhalom „olyan öt-tíz méter magas, húsz-ötven méter átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt.” (Györffy István néprajzkutató). A kunhalmok Magyarországon a legnagyobb számban a Hortobágyon, a Nagykunságban, Csongrád megye tiszántúli területein, a Jászságban, Békés megye északi részein és a Hajdúháton fordulnak elő. Az ország megyéi közül ma még megtalálhatóak Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest és Fejér megyében.

Az alföldi táj egyhangúságát megtörő kunhalmok tájképi értékeik mellett régészeti értékeikkel, valamint állat- és növényviláguk egyediségével tűnnek ki környezetükből. Magyarországon a kunhalmok természetvédelmi oltalom alatt állnak. A békésszentandrási Gödény-halom a legnagyobb magyarországi kunhalom.

forrás: Wikipedia

Innen visszafele a már megszokott, pocsék úton indultunk visszafele, élmény volt letérni a Furugy felé vezető, sokkal simább földútra.

Furugy a világtól elzárt, a Körösök völgyében található kistelepülés. Az idelátogatót megfogja a környezet varázsa, a táj szépsége, a nádtetős házak hangulata. Lakosainak száma alig 100 fő, rendkívül rosszak az életkörülmények. Furugy egy kunhalmon és annak palástján épült, amelyre egykori elnevezése, a furugyi halom is utal. Ma a településnek két utcája van – amelyek között kb. 800 m a távolság – és körülveszi még 4–5 tanya. Az itt élők szerint valamikor a két lakott sor között szőlő volt. Az épületek vert falúak, a legtöbb a századfordulón épült, elrendezése keleti tájolású. A szoba mindig a felkelő nap felé, keletre néz, a lenyugvó nap a kamrát melegíti. A házak hármas tagozódásúak: szoba, konyha, kamra. Egyes helyeken az elrendezést a mai szokásnak megfelelően „átfordították", a szoba ablakai az utcára néznek. A lakóépületek alacsonyak, kis alapterületűek. A településen van néhány elhagyott, már düledezőfélben lévő ház is. Az idelátogató azt érzi, hogy ezen a helyen megállt az idő!

Forrás: www.pafi.hu

A helyi Betyár Csárdában frissítettünk egyet, néhányan szóba elegyedtek a helyi arcokkal, elkészült a csoportkép, majd utolsó célpontunk, a Körös-Maros Nemzeti Park látogatói központja felé indultunk. Az út minősége néhány szakaszon továbbra is hagyott kívánni valót maga után, de az 50. km-t elérve azért csak megérkeztünk a Központba. Itt megtekintettük a helyi természeti értékeket bemutató állandó, és a jégkorszakkal megismertető időszaki kiállítást, majd visszatértünk a parkolóban hagyott auztóinkhoz, és felszereltük kerékpárjainkat. A bringaszállító eszközök teljes palettáját bemutatta járműparkunk: volt vonóhorogra, hátsó ajtóra és tetőre szerelhető kivitel is, valamint egy igazi oldschool megoldás: leszerelt első kerékkel, előre hajtott hátsó ülésekkel a csomagtartóban.

Így gurultunk be a Belvárosi Söröző és Pizzéria parkolójába, a kerthelyiségben pedig elfogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat, a Laci barátai által készített marhalábszárpörköltet. Teli gyomorral, és élményekkel dúsan ültünk újra volán mögé, és a visszatérés reményében megindultunk Pest felé.

A képek megtekintéséhez KATTINTS IDE!