"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour


Dróthuszárok az Alföldön!

2013. június 30. - Bandita6

Történelmi jelentőségű túrán vettek részt a Dróthuszárok június utolsó hétvégéjén! Nem csak a 100. Tour de France rajtja előtt tisztelegtünk, de a 2009. májusi, nagy sikerű szarvasi túra óta először, ismét az Alföldre látogattunk. Ehhez persze az is kellett, hogy a néhány héttel ezelőtti rekord-méretű áradások feltételezéseink szerint járhatatlanná tették a Duna-Rába-környéki utak, töltések nagy részét, így útvonal-módosításra kényszerültünk.

csongrad2.jpg

Gábor - Laci legnagyobb örömére - egy Szarvashoz közeli, Csongrád-környéki túrát tervezett be. Az útvonal sokak számára csábítónak bizonyult: 14-en gyűltünk össze a rajtnál. Csongrád főútján, a Fő utcában parkoltunk le, majd elsőként a Körös-Tisza torkolathoz tekertünk. A parton még erősen látszódtak a korábbi áradások nyomai, engem személy szerint azonban a "kacsalábon forgó" nyaralók nyűgöztek le. Ha lett volna idő körbesétálni az üdülőtelepet, pompás fotósorozatot lehetett volna készíteni a magas lábakra épített házikókról.

csongrad1.jpg

A gáton indultunk neki, és a Csongrád-Szentes közúti hidat (8. km) magunk mögött hagyva a mindszenti kompot tűztük ki célul (31. km). Elég hamar kényszerpihenőt tartottunk egy defekt miatt, majd a Tisza partján készítettünk csoportképet. A komphoz érve kicsit várakoznunk kellett, mert csak fél óránként van lehetőség az átkelésre. A komp érdekessége, hogy mindkét irányba a sodrás hajtja, így viszonylag gazdaságosnak tűnik az üzemeltetése. A mindszenti oldalon csárda és büfé várja a látogatókat, mi ez utóbbinál fogyasztottuk el jól megérdemelt kávénkat/fagyinkat/sörünket.

csongrad3.jpg

Mindszenten keresztül indultunk Szegvár (41. km) felé. Meglepődtem, mert nem tudtam, hogy Mindszent város, a komp környéke alapján csak egy néhány házból álló falucskára számítottam. A városka határában még megálltunk egy percre egy struccfarm miatt, majd jó tempót diktálva értük el Szegvárt. A nagyközség nevezetessége a "Pusztai-féle", 1865-ben épült szélmalom, melynek tövében ismét megpihentünk.

Szentes (51. km) előtt kicsit tanácstalanok voltunk, melyik úton is jutunk be a főtér környékére, de szerencsére a helyi erő, Laci hamar a helyes irányba állított mindenkit. Utunkat oldtimer Mercik látványa tette még érdekesebbé: egy túrán vettek részt, melynek egyik állomása pont Szentesen volt. Mi a főtér közelében levő Szent Korona Cukrászdához gurultunk. Pompás gyümölcslevek, sütemények és fagyik vártak minket, a pestihez képest meglepően kedvező áron. Elkövettem azt a hibát, hogy az epres kockához kólát akartam rendelni: ilyen egészségtelen italokat itt bizony nem árulnak! Nem is baj, a bodzás üdítő még tán jobban is esett.

A korai uzsonna után még megnéztük a főteret, majd 10-15 km várt ránk, hogy visszaérjünk Csongrádra (66. km). Mielőtt hazaindultunk, átkerekeztünk a Csongrád és Csépa közötti pontonhídon, melynek elődje 1896-ban, fából épült.

A magyar hídállománynak különleges szelete a három üzemelő közúti pontonhíd a Tiszán. Ezek teherbírása igen korlátozott (7,5-10 tonna). Keskenyek, az évnek jóval kisebb részében használhatóak, mint a kompok, ráadásul párhuzamos kompüzemet kell fenntartani mellettük a nagyobb tömegű járművek átszállítása érdekében. Különféle anyagokból (hadianyagok, korábbi hadi pontonhidak, alumínium hadihíd, hídprovizórium-elemek) összeállított szükségszerkezetek, jószerével egy évszázaddal ezelőtti műszaki kultúra megoldásait hordozzák magukban.

(forrás: elsolanchid.hu)

csongrad4.jpg

Innen már csak egy rövid gurulás várt ránk, 70 kilométerrel a lábunkban értünk vissza autóinkhoz.