"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour


Tél a Tátrában

2013. január 24. - Bandita6

Levi szervezésében huszadik alkalommal volt Tátra-túra, amelybe immár másodszor sikerült becsatlakoznom. Főhadiszállásunk szokás szerint Zdiar-ban (Zár) volt, a Penzion Slovakia-ban. Pénteken viszonylag későn, 5 óra után indultunk, tíz órára terveztük az érkezést. Az úttal egy jó darabig nem volt gond. A határ túloldalán megvettük az autópálya-matricát. Zólyomig kicsit lassan, onnan Besztercebányáig az autópályán már sokkal jobban haladtunk. Ezt követte a kaptató fel Donovalyra. A késői időpont miatt forgalom egyáltalán nem volt, talán ezért is lehetett olyan szerencsénk, hogy odafönn egy kóbor farkast láttunk az országúton. Itt amúgy már havazott is, ez egy kicsit lassított a tempónkon, a GPS fél 11-es érkezést prognosztizált. Ruzomberok után az autópályán ismét könnyebb volt a haladás, Poprádnál letérve pedig a havas főúton, lassan de biztoan eljutottunk Zdiar-ba. A szállás megközelítése már nehezebb volt: a meredek úton csak másodszorra, a többiek hathatós segítségével sikerült felküzdeni magunkat a kocsival. A jól megérdemelt vacsora, és a Slivovica-sör kombó elfogyasztása után nyugovóra tértünk.

P1110091.JPG

Az előző napok intenzív havazása után szombat reggel tiszta, napfényes, csapadékmentes idő köszöntött be. Nem is késlekedtünk sokáig: gyors reggeli után elautóztunk Ótátrafüredre, majd a siklóval felmentünk a Tarajkára (Hrebienok, 1285 m). A piros túrajelzésen alig 1 óra alatt eljutottunk a Zamkovszky menedékházig (1465 m). A többség beült megtárgyalni, hogyan tovább (a mély hó és a lavinaveszély miatt a közeli csúcsok meghódítását eleve elvetettük), a kisebbség megállás nélkül továbbhaladt a Téry-házhoz (2015 m) vezető úton, a Kis-Tarpataki-völgyben.

A táj gyönyörű volt, élveztük a friss levegőt, de nem terveztük, hogy egészen a házig meneteljünk. Alig egy hete sodort el a lavina néhány helyi turistát a környéken, ráadásul nem is tűnt túl bizalomgerjesztőnek a ház tövében, a Tófalon felfelé kanyargó, hóba taposott szerpentin ("Nagy-kaptató"). Hárman azért neki is vágtak (és sikerrel vették az akadályt), mi megelégedtünk a panorámával és az 1700 méteres magassággal.

day1.jpg

Lefelé sokkal gyorsabban haladtunk. A Zamkovszky-házban elfogyasztottuk jól megérdemelt teánkat és hagymalevesünket. Bevártuk egymást és visszabattyogtunk Tarajkára. Lefelé a szánkópályán terveztünk lecsúszni, de elég későre járt már, és a kölcsönző sem tűnt úgy, mintha nyitva lenne. Tovább sétáltunk hát lefelé, közben pedig pár túratársunk száguldott el mellettünk - szánkóval. Valahogy mégis tudtak bérelni párat, nem kicsit voltunk mérgesek miatta. Sebaj, gond nélkül leértünk, ez a lényeg.

Másnap hasonlóan ragyogó időben volt részünk. Mindenki másfelé indult, legtöbben a popradi Tescót, vagy valamelyik közeli nagyváros főterét vették célba. Mi a Csorba-tó (1347 m) közelében tettünk még egy rövid sétát. A Csorba-tóhoz vezető főút csúszós volt, a sípályák és a tökéletes időjárás ellenére meglehetősen kevesen taposták előttünk az utat. A parkolók is szinte üresek voltak, nem is kellett fizetni a használatukért. Ledöbbentünk a kihaltságon, persze élveztük, hogy nincs tömegnyomor, de akkor is furcsa, megmagyarázhatatlan volt.

P1120102.JPG

Sétáltunk egyet a tó partján, majd ránéztünk egy térképre, amely a környék túraútvonalait ábrázolta. Kinéztük a sárga jelzést, ami a Szoliszkó menedékház (1840 m) felé indult. A menetidőnél pont ki volt kopva a térkép, mi másfél órára saccoltuk. Neki is vágtunk, de az út gyanúsan lassan emelkedett, és egyre nagyobb völgy választott el minket a háztól. Végül másfél óra után, alig 1600 méteren tartottunk egy uzsonnaszünetet és visszafordultunk. Nem sokára szlovákokkal találkoztunk, akik valami vízesés felől érdeklődtek. Mi ilyennel nem találkoztunk, úgyhogy nem tudtunk segíteni nekik. Utólag rápillantva a térképre, be kell ismernünk: balfácánok voltunk, mert annyira a házra koncentráltunk, hogy nem sokkal a Fátyol vízesés előtt sikerült visszafordulnunk. Azt azonban jól tettük, hogy nem akartunk minden áron eljutni a házig: mint a mellékelt ábra is mutatja, jó nagy kerülővel jutottunk volna el a menedékházig, és valószínűleg ránk is sötétedett volna. Így viszont még világosban átértünk Donovalyn, majd bevásároltunk a besztercebányai Tescóban, és emberi időben haza is értünk Budapestre.

day2.jpg

A túra legszebb helyeit az alábbi videó örökíti meg:

(a térképek forrása: http://mapy.hiking.sk)