"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour


Osztálykirándulás 1994-ből

2011. november 17. - Bandita6

Kerékpártúra a Zemplénben és környékén

A lomtalanítás egyik nagy előnye, hogy előkerülnek réges-régi kacatok, amelyek jó mélyen elraktározódott emlékeket hoznak a felszínre. Így jártam én is, amikor előkerült egy régi térképem, amelyen a biciklitúráim útvonalait rajzolgattam be, mielőtt még megkezdtem volna a Dróthuszárokkal a nagy országjáró teker(g)ést.

E térkép alapján sikerült rekonstruálnom két gimis kerékpártúra útvonalát is. Az elsőn, 1993-ban, 13 évesen a Fehérvár-Baja-Mohács-Drávaszabolcs-Kaposvár-Siófok-Fehérvár kört jártuk végig, egy évvel később (1994 nyarán) pedig a Zemplén felé vettük az irányt.

Első nap különvagonnal Szerencsig vittük a kerékpárokat. Kora délután már a kisváros utcáin tekertünk, ahol meg is kiabáltak minket a helyi öregek:

- Honnan jönnek?
- Székesfehérvárról.
- És mikor indultak?
- Ma reggel!

A tokaji kempingben sátraztunk. Foci VB döntő volt éppen (brazil-olasz), mi a sátorban hallgattuk a beszűrődő hangokat, de természetesen voltak, akik belógtak a városba, és tévén nézték végig - vagy legalábbis addig, amíg az osztályfőnök rájuk nem talált.

Tokajból Bodrogkeresztúron ár Sárospatak felé indultunk, de letértünk Tolcsva felé, a Zemplén belsejébe. Addig számunkra teljesen ismeretlen, gyönyörű de egyben nehéz táj várt ránk, gyakran szétszakadt a mezőny. Jó sokat tekertünk Füzérkomlósig, emlékeim szerint még eső is elkapott minket.

A másnapot önkéntes gyalogtúrával indítottuk a füzéri várhoz, és tiszteletünket tettük az országos kék-túra keleti végpontjánál. Újra bringára pattantunk, és Sátoraljaújhelynél átléptük a magyar-szlovák határt, hogy a szomszédos Borsban megtekintsük Rákóczi Ferenc omladozó szülőházát. Azóta sikerült ide újra eljutnom, szintén egy kerékpártúra alkalmával. A ház egyre jobb állapotban van, gyűjteménye gyarapszik, felújítási terveik bíztatóak - és szívesen látják a magyar csoportokat. A nap végállomása Sárospatakon volt.

Innen már jóval könnyebb terep várt ránk. Kisvárdáig talán csak a Cigándon való átkelés volt emlékezetes, sokan bámultak meg minket. Talán még a boltban / fagyizni is megálltunk.

Kisvárdára még visszatértünk, a túra végén innen vonatoztunk haza, Nyíregyháza érintésével. A környék felfedezésének azonban még nem volt vége, a Tisza és a Túr partjain számos csoda várt még ránk. A következő szálláshelyünk Tivadar volt, innen tettünk egy kört a Túr mentén, Szatmárcsekét (Kölcsey-emlékszoba és -síremlék, Tiszacsécsét (Móricz Zsigmond szülőháza) és Túristvándit (vízimalom) is érintve. (Jóval később, 2010-ben ismét visszatértem kerékpárral a környékre, erről itt olvasható fényképes beszámoló.)

Érdekes, hogy a második egyhetes kerékártúránk végéről sokkal kevesebb konkrét emlékem van, mint az első elejéről, de jó érzés volt, hogy amikor újra arra jártam, sorra villantak fel a bő 15 éves emlékképek. Remélem, még sok hasonlóban lesz részünk mindannyiunknak!

Tour de Túr - evezés és kerekezés a Szatmári-síkságon

Szabolccsal egy baj van. Nem türelmetlen, nem agresszív, nem megbízhatatlan - nem emberi tulajdonságokra gondoltam. És nem is emberre gondoltam, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére. Amivel csak egy a baj: túl messze van. Legalábbis az ország kétharmada számára.

Igaz, az M3-as elkészült Nyíregyházáig, ami sokat lendített a keleti határszél megközelíthetőségén, de még így is több órányi autózással kell számolnunk, ha az ország közepéről indulunk. De ha már eljutunk idáig, számtalan kellemes élményben lehet részünk. Természeti értékek, vendégszerető emberek, kitűnő étkek - minden napra jut valami meglepetés. Ezért is érdemes kétkeréken bebarangolni ezt a (túristák által kicsit elfeledett) tájat.

Tovább