"Bakancslista" sorozatomban olyan túrák, körutazások szerepelnek, amelyeket egyszer jó lenne végigjárni. Vagy a hogy a blog mottója - Cooper után szabadon - mondja: "ide egyszer el kell jönni!"

Bergen Railway

Az Oslo-Bergen útvonalat már sikerült egyszer oda-vissza bejárnom vonattal, egyik irányban nappal, másik irányban éjjel (megspórolva egy méregdrága norvég éjszaka árát). A látvány már akkor bebizonyította, hogy az útvonalnak helye van a világ leglátványosabbnak tartott vasúti útvonalai között. Legyen elég annyi, hogy a két tengerparti város közti 496 km-es távot 7 óra alatt teszi meg a vonat, és ezalatt felmászik 1237 méter magasra, ezzel kivívja az Európa legmagasabbra jutó vasúti "fővonalának" járó büszke címet. Ha ennyi mégsem lenne elég, íme egy rövid videó az útról:

Az utat Bergen felé meg lehet bolondítani azzal, hogy Myrdalnál leszállunk a vonatról, átszállunk a Flåm Railway-nek nevezett vonalra.

Flåm

A vonal 20,2 km-es, de ez alatt 863 méter szintkülönbséget küzd le, így rengeteg látványosságot ígér, amíg megérkezik a Sognefjordhoz. Adja magát az ötlet, hogy innen hajóval induljunk tovább Bergenbe!

Sognefjord

A Fjordok Királya a leghosszabb és a szárazföldbe legmélyebben behatoló fjord Norvégiában. A Norled hajói a fjordot járják végig, május elejétől szeptember végéig üzemelő viszonylatukkal 5 óra 25 perc alatt eljuthatunk Bergenbe.

Ezen a helyen Bergenről sem írnék sokat, beszéljenek ismét a képek!

Árlista

Végezetül jöjjenek az árak, amik tekintve, hogy Norvégiáról van szó, egyáltalán nem elhanyagolhatók! (2017. október 8-án, 33 Ft-os középárfolyammal számolva)

Az út eddig sem olcsó, de akinek a pénztárcája és az ideje engedi, az például a Hurtigrutennel elindulhat északra, hajóval felfedezni Norvégia partvidékét és szigetvilágát.

A sors úgy hozta, hogy majdnem kihagytam két teljes Dróthuszáros bringatúra-szezont. Legutóbb a 2015-ös szezonnyitón tekertem együtt Gáborékkal, 2016-ban pedig hiába neveztem be két túrára is, mindegyik elmaradt a rossz időjárás miatt. Ezúttal azonban szerencsém volt, és annak ellenére, hogy becsekkoltam a szezonzáró Mátra-túrára, kitűnő idő volt a tekeréshez, így még időben megnyithattam saját 2017-es túraszezonomat!

Mielőtt útnak indultam, itthon megkaptam a féltő jótanácsot, hogy vigyázzak magamra, hiszen már olyan régen bringáztam utoljára... De hát ez olyan mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni!

A túra útvonala szinte teljes egészében megegyezett a 2012-es Mátra-túra útvonalával, amelyen a jelenlegi csapatból csak Gábor és jómagam vett részt. Akkori beszámolómat nem olvastam újra, de mivel az út bizonyos szakaszát Cooperrel is bejártuk bő két éve, így gyorsan előjöttek az emlékek az ismerős szakaszokról.

Most is, mint egykoron, a parádsasvári parkolóból indultunk, a palóc piacra készülődő árusok bódéi mellé leparkolt autóinktól. A tízórai pihenő a Gombás tónál volt, úgy rémlik, a pihenőpark gondozottabb, mint legutóbbi látogatásunkkor volt, igazi gyöngyszem. Bátran ajánlott pihenőhely az arra túrázók számára. Gábor szintrajza szerint az első 8 km alatt emelkedtünk közel 200 méter szintet, de majdnem ugyanennyit el is veszítettünk a rendkívül rossz minőségű úton való száguldás során, így 350 méterről kezdhettük meg a mászást Galyatetőre, 900 méter fölé.

Mátraalmásig csak 5,5 km az út, viszont az már folyamatos kaptató, pocsék minőségű országúton. Itt volt lehetőségem kipróbálni Gábor elektromos bringáját, és hát mit is mondjak, nagyon simán döbbenetes előnyre tettem szert a többiek előtt. Már-már sokkoló élmény volt, elképesztő, mire képes ez a technika, remélem rohamosan át fog csúszni a megfizethető kategóriába!

Mátraalmás központja még mindig kellemes pihenőhely, most azonban nem igazán tudtuk birtokba venni, mert éppen festették a közterület bútorzatát, így rövid frissítés után kezdtük meg a 8 km-es kaptatót a Rudolf tanya felé. Az út nem vészes, de folyamatosan emelkedik, megtalálva saját tempónkat egészen jól teljesíthető. Elérve az országutat, jobb minőségű aszfalton emelkedtünk tovább Galyatető felé, ezúttal azonban nem kanyarodtunk fel a kilátóhoz és a büfésorhoz. A "tetőn" bevártuk egymást, majd leszáguldottunk a mátraszentistváni elágazásig (25. km), és az ottani pihenőparkban ebédeltünk meg.

A fák alól kibújva a napon melegedtünk egy kicsit, majd beöltöztünk a guruláshoz. A Szénégetők (30. km) felé vezető erdei úton haladtunk tovább, a 10 kilométeres lejtmenet féltávjánál megálltunk egy csapatfotóra. Az út Mátraháza alatt éri el a főutat, hogy onnan ne kelljen újabb emelkedőt leküzdeni, a zöld kereszt turistaútra ráfordulva áttoltuk egy járhatatlan szakaszon és egy kellemesnek nem nevezhető dombon a bringákat, hogy már csak 7 km száguldás várjon ránk a felújított, pazar minőségű aszfalton.

A parkolóba visszatérve (43. km) még tartott a palóc piac, így be tudtunk vásárolni kitűnő kézműves Palóc sörökből is. Megéreztem a kihagyást: hazafelé a kocsiban alig bírtam ébren maradni, de ennek ellenére megérte: remek kis túra volt! Jöhet a 2018-as szezon!