Jelentem, megnyitottuk a 2011-es bringaszezont!
Idei első Dróthuszáros (naprakész nevén Magyar Dróthuszárok Nemzeti Kerékpáros Egyesület) túránk már ismerős útvonalon, Szentendre és Visegrád környékén vezetett. Nagyjából 15-en gyűltünk össze a szentendrei HÉV végállomáson, hogy nekivágjunk egy 58 kilométeresre tervezett tekerésnek. Jómagam itt még nem tudtam, mekkora részét tudom teljesíteni az össztávnak, mert délután 5-re Ferihegyen kellett lennem egy kosármeccsen - lehetőleg fitt állapotban.
További képek ITT.
Október közepére terveztük a 700 méteres Dobogókő meghódítását, de akkor az időjárás közbeszólt. Szeptembert idéző melegre most sem számíthattunk, de az égiek kegyesek voltak hozzánk, és idei utolsó kerékpáros túránkat szikrázó napsütésben teljesíthettük.
Gábor, a túravezető módosított a sokéves hagyományon (és ez tőle nagy szó!), és a szezonnyitó kerékpártúra, nem pusztán bemelegítés volt: rögtön belecsaptunk a lecsóba. Szentendrén volt a találkozónk reggel 9kor, de a társaság kb. egyharmada nem HÉV-vel, hanem már két keréken érkezett a starthelyhez. Így Újpalotáról a Megyeri-hídon át a szentendrei HÉV-végállomásig jómagam is letekert már huszonegy-két kilométert. Hogy pontosan mennyit, azt nem tudom, mert kicsit váratlanul ért, hogy kezdődik a szezon, így felszerelésem még nem volt teljes: többek között nem volt elem a kilométerórámban. A csomagtartóm is téli álmát alussza még, így hátizsákban vittem magammal az egynapi cuccot, meg is éreztem a hátamon + a derekamon.
A Szentendrére vezető bringaút egyébként elég vicces. Katasztrofális állapotban van, egy része ráadásul nincs is leaszfaltozva, egy saras-göcsörtös akácoson vezet keresztül. És pont ez a részvan kitáblázva, hogy "Európai 6-os sz. kerékpárút". Igen, egy európai sosem jönne rá magától, hogy AZ kerékpárút...
A HÉV-nél (0. km)aztán szembesültünk vele: tényleg rekord létszámú jelentkező gyűlt össze a Dróthuszárok első 2009-es túrájára. Felsorolni is sok lenne, kik jöttek el, de szinte minden törzstag tiszteletét tette, és új arcokat is megismertünk. Gábor egy köszöntővel nyitott, majd kiosztotta az itinereket, a matricákat, és a legalább 10 túrán részt vetteknek a Dróthuszár-jelvényeket, majd hosszú, kígyózó sorban a Skanzen felé vettük az irányt. Ezen a szakaszon még szükség volt a téli kesztyűkre és sapkákra, de a szikrázó napsütésben sejthető volt, hogy mihelyst elérjük az emelkedőket, lekerül legalább egy réteg ruha. Cooper pl. a vékony, ötujjas kesztű alá vette a bringáskesztyűjét, így megismerkedtünk a "felső kesztyű" fogalmával.
A Skanzen (5. km) után aztán jött a várva-várt emelkedő: elindultunk felfelé a Pap-rétre (13. km). 8 kilométer folyamatosan felfelé - szét is szakadt a mezőny rendesen. A réten aztán jó nagy pihenőt tartottunk, tízóraiztunk, felvettünk egy réteg ruhát, és elindultunk lefele. Élvezetes száguldás lett volna 7 kilométeren át, de az út felénél fairtást végeztek, alig tudtuk kikerülni a munkagépet, utána pedig folyamatosan az úton hagyott fatörmelékeket kellett kerülgetni. A Telegárt réten (20. km) ebédszünetet tartottunk, majd egy rövid gurulás után elkezdtünk felkapaszkodni a visegrádi Fellegvárhoz (25. km).
Ismét szétszakadt a mezőny: volt, aki egyenesen a várig tekert, néhányan pedig megpihentünk az egyik kilátó-parkolónál. Aztán néhányan a várba is felgyalogoltunk, a többiek addig kipihenték a két emelkedő fáradalmait. Innen rövid kaptató vezetett a bobpálya felé, majd leereszkedtünk a 11-es főútig. Hol a főúton, hol kerékpárúton tekerzünk Szentendréig (49. km), ahol ismét kettévált a csapat, és mindenki hazafelé vette az irányt - HÉV-vel, vagy két keréken.
Kezdésnek tényleg nem volt gyenge a 49 kilkométeres túra, a maga két kemény emelkedőjével, és Szentendre megközelítése is bruttó 90 kilométerre növelte a távot - fárasztó szezonnyitó volt! Reméljük, a kezdés nem riasztott el senkit, és ha nem is az összes túrán, de mindenkivel pedálozhatunk még együtt 2009-ben!
A többi kép megtekintéséhez kattints ide!