Johnny-nak hála kiderült, hogy előző életemben krikettjátékos voltam, Sir Ian Terence Botham álnéven. Itt lehet tőlem értékes cuccokat venni:
(A kép a southamptoni krikettstadion lelátójaként is funkcionáló Hilton at the Ageas Bowl Hotel éttermének, a Beefy's-nek a falát díszíti.)
3 - Ginger Tom: Cumbria helyi, gyömbéres söre, a Queen's Head Innben csapolva.
2 - Fuller's London Porter 5,4% @ Old Joint Stock (Kocsma egy régi birminghami tőzsdepalotában, fantasztikus bútorokkal, fából faragott, oltárszerű bárpulttal és az elmaradhatatlan padlószőnyeggel.)
1 - Crabbie's üveges gyömbérsör
Londonban két napos tömény városnézést tartottam. Rengeteg séta, és nagyjából minden olyan látnivaló megtekintése, amit a tágan értelmezett belvárosban érdemes megnézni. Inkább felderítő jellegű kirándulás volt, arra keresve a választ, hogy ha legközelebb Londonban járok, és már kényelmesebb napokat tölthetek itt, mire koncentráljak elsősorban. A két nap alatt azonban a nagyvárosi, multikulti forgatag hangulatából is rengeteg ragadt rám, így annak ellenére, hogy az első pár órában egy kicsit idegennek és elveszettnek éreztem magam, a végére nagyon megkedveltem Londont.
Nincs értelme felsorolni, miket láttam, kiemelném a Tower Bridge belsejét vagy a Globe színházat, ahol épp próba volt, így egy kis ízelítőt kaphattunk abból, milyen is egy igazi kosztümös darab Shakespeare színházában. Voltam a Tate Modernben is, de a Design Múzeum már kimaradt. Majd legközelebb...
Buckingham Palace, St. James Park, Hyde Park, Trafalgar Sqare, Westminster - mindenütt a közelgő királyi esküvő előkészületeibe, főpróbáiba szaladt bele az ember, még a Towernél is voltak ideiglenes szabadtéri TV-stúdiók.
Big Ben, Piccadilly, Royal Albert Hall, Abbey Road Studios, Camden Street, Greenwich - de nem is érdemes folytatni a felsorolást, beszéljenek inkább a képek!
London, Fish&Chips, Full English Breakfast rettegjetek: még visszatérek!
Nagy találmány Nagy-Britanniában, hogy ha egy ünnep hétvégére esik, akkor az ünnepet követő hétfő munkaszüneti nap. Így megszaporodnak a hosszú hétvégék, amelyeken az angolok hosszú belfüldi kirándulásokra indulnak. Autókkal, lakókocsikkal, hajókkal. Így volt ez a húsvéti négynapos hétvégén is, meg is tapasztaltuk a dugókban. Szállást sem egyszerű szerezni, pláne nem egy éjszakára, így aki ilyenkor próbál meg megszállni valahol, jó előre meg kell hogy szervezze utazását. Mi Cumbria tartomány egy kis falucskájában, Tirrilben foglaltunk helyet.
Az ide vezető utat számtalanszor megszakítottuk. Kora reggel indultunk Birminghamből autóval. Szombat reggel volt, az autósok nagyobb része már pénteken megtette a maga útját Anglia egyik legnépszerűbb kiránduló-célpontja felé. Még a BBC gazdasági szak-riportere is a Lake District egyik kepingjéből jelentkezett be élőben.
Birmingham Anglia második legnépesebb városa, közel 1 millióan - az agglomerációval együtt 2,3 millióan - lakják. A városban mászkálva valahogy mégsem volt milliós világváros érzésem, emberinek és élhetőnek tűnt minden. Talán ezért is választotta sok bevándorló célpontjául Birminghamet - a munkalehetőségek mellett: a kultúrák és népek sokszínűsége már-már feldolgozhatatlan volt, főleg néhány külvárosi részen átautózva.
Birmingham amúgy nem bővelkedik látnivalókban, nem kimondott turista-célpont. Csatornarendszer szeli át - amely állítólag hosszabb, mint Velencében - ez különleges hangulatot ad a belvárosnak. Látványos a zsilipelés, amellyel a keskeny de annál hosszabb, a csatronában épphogy meg nem szoruló hajók a szintkülönbségeket leküzdik. Időigényes folyamat, amely jelentősen lassítja a haladást. Az elágazásokban így, a jobb tervezhetőség érdekében, nem csak a közeli városok távolságát, de a szükséges zsilipelések számát is feltüntetik. Családok, turisták, de még ócskások is járják így az országot - különleges életforma, az biztos.
Az Aston Villa focicsapatának stadionja közelében található az Aston Hall, egy 1618-ban épült palota, amely többek között James Watt fiának otthona is volt. Kertje nem túl nagy, a szobákban kialakított múzeum viszont kitűnően megidézi a múlt századok hangulatát.
Birminghami képeim ITT találhatók.
Kőbánya-Kispest metrómegálló, 2011. április. Rég jártam erre gyalogszerrel, néha kocsival erre tévedtem, így annyit tudtam: épül-szépül a környék, és egyszer talán méltó lesz arra, hogy fogadja a hazánkba repülővel érkezőket. De ez a pillanat még nem érkezett el.
Ferihegy 1. volt a cél, a 200E járattal. Leszálltam a metróról, felküzdöttem magam a felüljáróra, és ösztönből hagytam magam sodródni a tömeggel. Sehol egy tábla ugyanis, hogy merre keressem a megállót. Át a felüljárón az építési terület felett, lemászni, majd át az úton. Láss csodát: buszmegálló! Megnézem a táblákat, emelkedő számsorrendben tucatnyi járat menetrendje, csak egy hiányzik. A plexi mögé csak egy Metró-újság letépett sarka van becsúsztatva, tollal ráfirkantva: "Liszt F Airp" - ennyi fért rá. Hurrá, jó helyen járok!!!
Az EasyJet járata menetrend szerint landolt Lutonban. 20 fok, napsütés. Állítólag az 1920-as évek óta nem volt ilyen száraz évkezdet a nagy szigeten. 8 napos kinntartózkodásom alatt egyszer esett csak 1-2 órát, akkor is épp kocsival mentünk A-ból B-be. Soha nagyobb szerencsét!