"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

BDT World Tour

OMV Erlebnisradweg - Az eddigi utolsó Dróthuszár-túrám

2020. május 10. - Bandita6

2019 nem túl szerencsés év volt kerékpártúrák szempontjából. Szinte pontosan két éve, 2018-ban voltam utoljára tekerni a Dróthuszárokkal, 2019-ben egyetlen úton sem tudtam részt venni. Ennyi idő távlatából megkísérlem felidézni a 2018 tavaszán történteket.

Túránk kiindulópontja a vasútállomás volt az osztrák-magyar határhoz közeli Gänserndorf településen. Legnagyobb nevezetessége talán az 1972-ben nyílt szafaripark, én legalábbis úgy emlékszem, gyerekkoromban sokan meséltek egy osztrák, határ közeli parkról, feltehetőleg ez volt az. Azonban 2004-ben bezárt, így itt értelemszerűen nem sokat időztünk.

Reggel kilenckor nyeregbe pattantunk, és nem is a városka központja, hanem a szomszédos Dörfles falu felé indultunk. A vasútállomás parkolója remek kiindulóhely volt, akadt hely bőven, és láthatólag sokan ingáznak kerékpárral otthonuk és az állomás között is. A kerékpárutak is jól kitáblázottak (mint úgy általában Ausztriában mindenütt), és mivel a környék Ausztria egyik jelentős borvidéke is, így nem meglepő módon a bringautak fedőneveiben is egy-egy szőlőfajta köszön vissza.

Dörfles (3 km) felé a Traminer úton indultunk. A szőlőtőkék mellett olajfúró kutak látványában sem fukarkodtunk, talán nem véletlen, hogy az "élményút" (Erlebnisradweg) is az osztrák olajipari óriás (OMV) támogatásával lett kijelölve.

A következő falu, Prottes (6 km) már igazán emlékezetes: a települést átszelő főút mentén végig az olajkitermelés tárgyi emlékei kerültek kiállításra. A falu végén a helyi népi zenekart is megcsodálhattuk, amint egy traktor utánfutójáról zenélve tartott ébresztőt a későn kelőknek.

Prottest elhagyva keskeny, de jó minőségű utakon kanyarogtunk olajkutak és virágos mezők között. Matzen (12 km) előtt nem várt izgalmak adódtak: teljes útzár miatt eltereltek bennünket. Néhány száz méter tekerés után azonban megnéztük a térképet, és egyértelművé vált, hogy a kerülőút bringával irreálisan hosszú lenne. Így hát visszafordultunk, és óvatosan elgurultunk az útzár mellett. Az első kanyar után tűzoltóautókat és egy árokba borult, összetört autót láttunk. Csak az volt gyanús, hogy mindenki feltűnően nyugodtan viselkedett. Mint kiderült, mentési gyakorlatról volt szó, így szépen elengedtek minket, mi pedig folytathattuk utunkat Hohenruppersdorf (22 km) felé.

A falu közepén fogyasztottuk el korai ebédünket, majd a környék szőlőültetvényei között folytattuk a tekergést. A következő település, amelyet érintettünk, Bad Pirawarth (28 km) volt, az út megkerülte a helyi nevezetességet, a gyógyfürdőt. Gyakorlatilag itt fordultunk vissza délnek, a Weidenbach patak völgyében (Weidenbachtal) egy gyér forgalmú vasútvonallal párhuzamosan tekertünk tovább Groß-Schweinbarth (33 km) felé. A völgyben már kevésbé volt látványos az út, mint idefelé, ezért gyorsan gyűjtöttük a kilométereket.

Auerstal települést (40 km) elhagyva már ismét az oljakutak uralták a látképet. Talán itt volt az egyetlen olyan pont, ahol nem volt egyértelmű, merre vezet a kijelölt kerékpárút vissza Gänserndorfba, de mivel minden párhuzamos út oda tartott, így nagyot nem lehetett tévedni. Hamar célba is értünk, délután kettőkor már hazafelé vettük az irányt.

Egy jó ebéd azért hiányzott, így a napunkat Marchegg határában, az Am Meisterberg 12, 2294 Marchegg cím alatt található, a Google térképén csak "Restaurant"-ként szereplő étteremben koronáztuk meg egy jó bécsi szelet - krumplisali kombóval. A pincérünk külön fénypont volt: szlovákiai magyarként gyakorlatilag mindenkivel szót értett, és láthatóan élvezte is a társaságunkat.

Innen már csak jó 2 és fél órányi autózás várt ránk Budapestig.

 

süti beállítások módosítása