Moszkva, Oroszország fővárosa, a maga tízmillió lakosával a világ 20 legnagyobb városának egyike. Ilyen téren New York simán megelőzi, jó hat millióval. Ettől függetlenül az amerikai metropolisz jóval élhetőbbnek tűnik. Lehet, hogy csak a zord novemberi időjárás és a korai napnyugta tette, de Moszkva zsúfoltnak, zajosnak, koszosnak hatott. Persze vannak kivételek: a Kreml, a Vörös tér mind fényárban úszva, mind nappal lenyűgöző.

Akinek több ideje van biztos több látnivalót is fel tud fedezni ebben a hatalmas városban, de most következzen néhány nevezetesség, amit mindenképpen látni kell:

Vörös tér

Pusztán a neve alapján is Moszkva szimbóluma - arról nem is beszélve, hogy a vörös csillag rég idejét múltnak tűnhet, mégis ott díszeleg számos épület homlokzatán, torony tetején, metróállomás falán. Nem szégyen a múlt, ez is az orosz történelem része. A történelemé, mely még ma is oly erősen meghatározza a város látképét. (Képzeljünk csak magunk elé egy paneldzsungelt bármely magyar nagyvárosból, és szorozzuk meg százzal, ezerrel...)

A Vörös tér (oroszul: Красная площадь) Moszkva és Oroszország leghíresebb tere, az orosz történelem sok fontos eseményének színhelye. A Moszkva-folyó partja melletti enyhe dombon, a Kreml és az egykori üzleti negyed, a Kitaj-gorod között fekszik. A 15. században III. Iván cár rendeletére a Kreml fala melletti faházakat és árudákat tűzveszélyességük miatt lebontották. A felszabaduló területen fokozatosan Moszkva legnagyobb piactere alakult ki, melyet Torg-nak ("Vásár") kezdtek nevezni. 1571-ben a faépítmények zöme leégett, ettől kezdve a területet Pozsar-nak ("Tűzvész") hívták. Mai neve a 17. század folyamán terjedt el, miután a teret uraló Vaszilij Blazsenij-székesegyház melletti Szpasszkaja bástyára tornyot építettek. (A krasznaja szónak nemcsak "vörös", hanem "szép, gyönyörű" jelentése is volt.)

A szovjet időkben, a Lenin-mauzóleum megépítése után a tér az új rend jelképe lett, szinte hivatalos központi térré lépett elő. Az 1930-as években teljesen átalakították, a Kazány-katedrálist, az Iverszki kápolnát és mellette a Kitaj-gorod kapuját lerombolták, sőt a Vaszilij Blazsenij-székesegyház lebontásának terve is felmerült, hogy helyet adjanak a tömeges felvonulásoknak és katonai díszszemléknek. 1941-ben a németek által fenyegetett város védelmére egyenesen a szemléről indultak a csapatok, itt rendezték meg a győzelmi ünnepséget is 1945-ben, és itt fogadták ünnepélyes keretek között Gagarint, a világ első űrhajósát.

(forrás itt és a továbbiakban: wikipedia)

Vaszilij Blazsennij (Boldog-Vazul székesegyház)

A Szent Vazul-székesegyház vagy Istenanya oltalma-templom (oroszul: Храм Василия Блаженного vagy Покровский Собор) Moszkva egyik legjelentősebb és legismertebb építészeti emléke, gyakran használt jelképe a Vörös téren.

A székesegyház 1555 és 1561 között épült fel Rettegett Iván orosz cár parancsára. A cár Isten iránti háláját akarta kifejezni a monumentális székesegyház felépítésével, ugyanis az oroszok 1552-ben győzelmet arattak a kazányi tatár kánság felett. A templom eredetileg az Istenanya oltalma (oroszul Pokrovszkij) nevet kapta, mivel a cár ezen az ünnepen, október 2-án indította a háború döntő csatáját. Az uralkodó kívánsága volt, hogy a hadjárat minden győztes csatájának emlékére egy-egy templomot kell felépíteni, összesen kilencet. A feladatot az építész, Posztnyik Jakovlev találékonyan oldotta meg, egyetlen épülettegyüttest épített kilenc szorosan egymáshoz tapadó templomból, mindegyiken önálló toronnyal. A templom mai nevét a 16. század végén kapta, amikor itt helyezték örök nyugalomra a moszkvaiak kedvelt szent bolondját, Boldog Vazult (Vaszilij Blazsennij).

Megváltó Krisztus székesegyház

A Megváltó Krisztus-székesegyház (oroszul: Кафедральный Соборный храм Христа Спасителя [во имя Рождества Христова]) a világ legmagasabb ortodox temploma.

Miután Napóleon katonái elhagyták Moszkvát 1812. december 25-én, I. Sándor orosz cár nyilvános fogadalmat tett, hogy katedrálist épít a Megváltó Krisztusnak szentelve. Ezzel fejezve ki „hálánkat az isteni gondviselésnek, mely megmentette Oroszországot attól a balsorstól, mely beárnyékolta őt”.

A forradalmat, de még inkább Lenin halálát követően a szovjetek ezt kiemelkedő területet választották ki a szocializmus emlékművének, A Szovjetek Palotájának számára. Hatalmas épületet terveztek, ez az épület egy óriási, áldásra emelt kézzel álló Lenin szobor talapzatául szolgált volna. 1931. december 5-én Sztálin miniszterelnökének, Kaganovicsnak az utasítására a Megváltó Krisztus székesegyházat felrobbantották. Egy robbantás nem volt elegendő, hogy lerombolják a templomot, és több mint egy évig tartott a romeltakarítás. A falakat borító márvány lapokkal A Kropotkinszkaja és az Ohotnyicsij rjad metróállomás falát burkolták be, a templom padjai pedig a Novokuznyeckaja metróállomásra kerültek.

A Szovjetek Palotájának építése a az alapok kiásásakor a közeli Moszkva folyóból szivárgó víz miatt félbeszakadt. Időközben kitört a II. világháború. A kiásott és elárasztott alapgödör érintetlenül volt, míg Nyikita Hruscsov idején át nem alakították Moszkva valaha volt legnagyobb szabadtéri uszodájává.

A szovjet rendszer bukásával, 1990 februárjában az orosz ortodox egyház engedélyt kapott a Megváltó Krisztus székesegyházának újjáépítésére. Az ideiglenes alapkövet már az 1990-es év végén lerakták. Alekszej Denyiszov restaurátor kötelességének érezte, hogy az eredetivel pontosan egyező másolatot tervezzen, még ha ez józan felfogással giccsnek is minősül. Az elkészült Megváltó Krisztus katedrálist Jézus megdicsőülésének napján, 2000. augusztus 19-én szentelték fel.

Arbat

Az Arbat utca vagy Régi Arbat (oroszul: Старый Арбат) Moszkva leghíresebb utcája. Az utca egy régi kereskedőnegyedben található, a 18. században vált népszerűvé az értelmiség körében, kávéházak nyíltak itt. Az 53-as szám alatt lakott egykoron Puskin a feleségével, a ház ma múzeum; de nem messze ettől az utcától élt Tolsztoj is. Az 1960-as években vele párhuzamosan megépült az „Új Arbat ”(Kalinyin proszpekt; проспект Калинина – »Новый Арбат«), ami éles ellentéte a Régi Arbatnak modernista beton-, acél-, és üvegépületével. A közúti forgalom az Új Arbatra terelődött, ezért az 1980-as években a Régi Arbatot fokozatosan átalakították sétálóutcává, és hamarosan igazi turistalátványosság lett. Az utca nyugati végében magasodik a Külügyminisztérium impozáns épülete, a Hét nővér egyike.

A Hét nővér

A Hét nővér elnevezés olyan monumentális moszkvai épületekre vonatkozik, melyeket a Szovjetunió ideje alatt, sztálini stílusban építettek. Nevezik még őket Viszotkinak vagy Sztalinszkije Viszotkinak (Сталинские высотки; „Sztálin magas épületei”) is. Nagy részük 1947 és 1953 között épült, bár némelyikük befejezése jóval tovább eltartott. Sokféle építészeti stílus keveredik bennük az orosz barokktól a gótikáig, de az amerikai felhőkarcolók épületgépészeti jellemzőivel is bírnak.

Az első nagyszabású felhőkarcoló, a Szovjetek palotája építését félbeszakította az 1941-es német támadás. Sztálin úgy vélte, Moszkvának nem szabad elmaradnia a kapitalista nagyvárosok mögött, a külföldieknek itt is látniuk kell felhőkarcolókat, de a korábbi monstrum-tervek helyett inkább elfogadható méretű épületek tervezését irányozta elő. Az épületek mindegyike túltervezett, acélszerkezetes, betonalapokon nyugvó építmény, melyek magasságát nem a tervezés szándékossága, hanem a tapasztalat és a technológia ismeretének hiánya korlátozta - jóval nehezebbek voltak ugyanis az amerikai felhőkarcolóknál.

Kreml

A Kreml (oroszul: Кремль) a modern szóhasználatban Moszkva közepének fallal körülvett történelmi épületegyüttesét, Oroszország kulturális és hatalmi központját, uralkodóinak és döntéshozóinak székhelyét jelenti. A kreml szó eredetileg olyan fellegvárat, citadellát jelölt, melyet az ősi orosz városokban építettek, és amelyből több máig fennmaradt.

A Kreml összterülete 27,5 ha. A szabálytalan háromszöget alkotó fal hossza 2235 m, magassága 5 és 19 m között váltakozik. A Kreml épületegyüttesének központja, a Katedrális tér (Szobornaja tér) három székesegyházáról kapta nevét és a 15. század végén alakult ki.Napjainkban a Kreml több kormányzati szervnek ad otthont, itt van a moszkvai pátriárka lakosztálya, az Orosz Föderáció elnökének rezidenciája (a Szenátus épületében) és több múzeum. A Kreml épületegyüttese a Moszkvába látogató turisták legfontosabb célpontja. A szomszédos Vörös térrel együtt 1990-ben az első oroszországi kulturális helyszínek között vették fel az UNESCO Világörökség listájára.

Csak annyit tennék hozzá: a Kreml - ha jól emlékszem - 9 templomából 5 látogatható, ebből négy nyitva is állt a látogatók előtt. Mindegyikük díszítése lélegzetelállító - főleg a római katolikus templomokhoz szokott szemnek.

Nagy Péter szobor

A világ hetedik legmagasabb szobra. A Moszkva folyó közepén álló monstrum 96 méter magas, pont mint a mi Parlamentünk. 1997-ben avatták fel, az orosz flotta megalapítása 300. évfordulójának állít emléket. A szobrot a helyiek sem fogadták egyöntetű lelkesedéssel, és a virtualtourist.com listáján is bekerült a világ 10 legrondább építménye közé. Kétes dicsőség, de látványa valóban monumentális.

Mindez azért nem kevés látnivaló, de csak kis szelete az igazi Moszkvának. Ha ezekhez hozzáveszünk néhány páratlan szépségű metróállomást, a pazar GUM áruházat, az utcák, terek, aluljárók egyedi hangulatát, és mindazt, amire 2 nap nem elegendő, nyugodtan elmondható: Moszkva bőven tartogat meglepetéseket az ide látogatók számára. És még 1-2 lepukkant Ikarust is...

További képek ITT.