Nagy találmány Nagy-Britanniában, hogy ha egy ünnep hétvégére esik, akkor az ünnepet követő hétfő munkaszüneti nap. Így megszaporodnak a hosszú hétvégék, amelyeken az angolok hosszú belfüldi kirándulásokra indulnak. Autókkal, lakókocsikkal, hajókkal. Így volt ez a húsvéti négynapos hétvégén is, meg is tapasztaltuk a dugókban. Szállást sem egyszerű szerezni, pláne nem egy éjszakára, így aki ilyenkor próbál meg megszállni valahol, jó előre meg kell hogy szervezze utazását. Mi Cumbria tartomány egy kis falucskájában, Tirrilben foglaltunk helyet.

Az ide vezető utat számtalanszor megszakítottuk. Kora reggel indultunk Birminghamből autóval. Szombat reggel volt, az autósok nagyobb része már pénteken megtette a maga útját Anglia egyik legnépszerűbb kiránduló-célpontja felé. Még a BBC gazdasági szak-riportere is a Lake District egyik kepingjéből jelentkezett be élőben.

Első nap a tóvidék keleti felét jártuk végig. A Wandermere tónál kezdtünk, ez Anglia leghosszabb tava. Szigetek, kiránduló hajók és kölcsönözhető csónakok, a parton pedig fagyi- és "fish-and-chips" árusok, hattyúetetés kézből: csábító program mindegyik. Mi azonban nem időztünk sokat, várt ránk egy nagyobb kaland a parányi Rydal tónál.

A Rydal és a nála nem sokkal nagyobb Grasmere szinte összenőttek. A kettő közti parkolóban hagytuk autónkat, és sétálni indultunk. Marci hirtelen ötletétől vezérelve kiszemeltünk egy hegycsúcsot, amelyről mindkét tó látható, és a kitaposott ösvényeket hátunk mögött hagyva elnidultunk "toronyiránt". Az út nehezebb volt, mint amire számítottunk, így nem is másztunk fel a csúcsig. Célunkat azonban elértük: a fentről elénk táruló panoráma minden fáradozásért kárpótolt. Rövid pihenő és az elmaradhatatlan fotózkodás után lefelé indultunk, de ez az út sem volt könnyebb. Végül leértünk a tópartra, és a híres költő, Wordsworth lábnyomait követve, egy rövid séta és egy majdnem elmulasztott barlanglátogatás után, szemerkélő esőben tértünk vissza az autóhoz.

A következő tó a második legnagyobb, az Ullswater volt. Útközben megbámultuk a felhőkbe burkolódzó hegycsúcsokat, és örültünk, hogy nem a mai napon kíséreltük meg a Helvellyn megmászását. A rossz idő miatt nem is álltunk meg nagyon, csak 1-2 fotó kedvéért. Tirril egyik kocsmájának emeletén, a Queen's Head Innben elfoglaltuk szállásunkat, vacsoráztunk egy jót, bevertünk két korsóval a helyi gyömbéres sörből (Ginger Tom), majd rápihentünk a másnapi túrára.

A cél anglia harmadik legmagasabb csúcsának, a 949 méteres Helvellynnek a meghódítása volt. A túraút egyik legnépszerűbb, legrövidebb változata 250 méterről Pattersdale-ből indul, ahová érdemes időben érkezni a parkolóhelyek korlátozott száma miatt. Az út egy rövid aszfaltozott kacskaringó után elágazik, és egy legelő átszelése után megindul meredeken felfelé a kopár hegyoldalban. Nem ritka egyébként, hogy a turistautak birtokokon vezetnek keresztül. A birtokokat, legelőket kőkerítések határolják, a túrázók kapukon, vagy ritkább eseben létrákon juthatnak át rajtuk.

A meredek ösvényen gyorsan emelkedünk, gyorsan telik az idő, de a mérföldek lassan fogynak. Azért csak felérünk a Hole-in-the-wallhoz, ami (mint a neve is mutatja) nem más, mint egy lyuk a falon, a kőkerítésen. Kötelező pihenőhely, itt ágaznak el a Helvellynre vezető utak. És már 750 méteren vagyunk. Az út neheze még hátravan: mindkét irányból egy keskeny, sziklás gerincen közelíthető meg a csúcs, ami nem más, mint egy kopár fennsík. A tömeget követve a nehezebb gerincen, a Striding Edge-en indulunk felfelé. Gyakoriak a torlódások, de legalább kevesen jönnek szemben. A sziklák nagy része egy "könnyebb" ösvényen kikerülhető, de mégiscsak mászni az izgalmasabb. Jobbra tőlünk a Red Tarn sötét, tükörsima vízfelülete látszik, a gerincen meg hangyaszám nyüzsögnek a túrázók. A gerinc végét elérve meredek, sziklás hegyoldal áll előttünk: az utolsó leküzdendő akadály a csúcsig. Olyan meredek, hogy a tető nem is látszik, de egyszer csak elfogy. Fent vagyunk végre! Megérdemelt pihenő, szendvics és csoki, pompás idő, napsütés. Az idő azonban elszaladt: a rövidebb és valamivel könnyebb Swirral Edge-en leereszkedünk a tóhoz, megmosdunk kristálytiszta vizében, visszamászunk a Hole-in-the-wallhoz, majd a már jól ismert útvonalon irány az autó!

Remek napunk volt, nagyszerű időben jutottunk fel a Helvellynre, örök életre szóló élménnyel gazdagodva tértünk vissza Birminghambe.

A kétnapos kirándulás képei ITT találhatók.