Merész dolog nyár közepére kerékpártúrát szervezni: vagy egy hirtelen jött özönvíz mossa el, vagy a kánikula okoz egész napos kellemetlenségeket. Utóbbira persze akad ellenszer: az útvonalat a fák hűs árnyékában kell végigvezetni, és máris elviselhetőbb a pedálozás. Ebből a szempontból ideálisnak tűnt a Hór-völgye, ahová 2008 után "közkívánatra" tértünk vissza. Akkor kiadós esők után jártunk erre, kellőképpen sárosak is lettünk a táv végére. (Az akkori túra beszámolója Gábor honlapján elolvasható).

Idén a rekkenő hőség miatt száraz útban reménykedtünk, de a völgy helyenként annyira árnyékosnak bizonyult, hogy még a pocsolyáknak sem volt idejük kiszáradni. Ez azonban csak változatosabbá tette a tekerést.

2003 nyarán jártam először Szlovéniában, és már akkor magával ragadott legkisebb szomszédunk. Sem a világháború, sem a délszláv-balkáni válság idején sem zajlottak harci cselekmények a területén, így páratlan építészeti és természeti kincsei sem szenvedtek kárt. Az alpesi és mediterrán területek, valamint az ország belsejében érezhető balkáni hatások egészen különleges kulturális elegyet képeznek: egy egyhetes körutazás során mintha Európa különböző tájait járnánk végig, pedig át sem léptük a mindössze 1,9 milliós lakosságú Szlovénia határait. Az emberek vendégszeretőek, láthatóan sokat költenek arra, hogy minél több turistát csalogassanak hazájukba - és nem elsősorban a fővárosba. Úthálózatuk kitűnő, az utak minőségére sem lehet panasz. Autópályán Szlovénia bármely, turisták által gyakran látogatott pontjára könnyedén eljuthatunk. Kezdjük is körutazásunkat a Júliai-Alpok szívében!