avagy: Így írtam 2001-ben
Az alábbi sorok több mint 10 éve születtek, kezdő honlapszerkesztőként nyári túráink útvonalait örökítettem meg elektronikus formában. Túl sok hasznos információ nem lesz az alábbiakban, így inkább csak nosztalgikus, mint ismeretterjesztő bejegyzés következik...
A Tátra
A Tátra, a Kárpátok északi része, viszonylag kis kiterjedésű magashegység, melynek nagy része Szlovákiában, kisebbik fele Lengyelországban található. A szlovák rész 78 km hosszú, két része a Nyugati és a Keleti Tátra. A keleti hegység tovább osztható, az Alacsony és a Magas Tátrára. Ez utóbbi legmagasabb pontja a Gerlachfalvi csúcs, a maga 2655 méterével.
2001. nyarán tettünk néhány napos látogatást északi szomszédainknál. Egri barátaim autóval, jómagam vonattal érkeztem Poprádra.
1. nap
Dél körül érkeztem vonattal az egyedülálló, de szépnek nem nevezhető poprádi pályaudvarra. A többiek már vártak, érkezésem előtt elfoglalták a szálláshelyet. Berámoltam a kocsiba, és indultunk is - a hegyek irányába. Ótátrafüreden (Stary Smokovec) hagytuk a kocsit, és célba vettük a 2452 m magas Nagyszalóki (Slavkovsky) csúcsot. Időnk sajnos kevésnek bizonyult, és hogy ne kelljen koromsötétben megbirkózni a sziklákkal, kb. 2000 méteres magasságban visszafordultunk. Mégis felejthetetlen élmény volt már a legelső napon is a kopasz hegycsúcsok lenyűgöző látványa.
2. nap
Egy 1670 méteres magasságban fekvő tengerszemet vettünk célba (Sziléziai ház, Sliezsky dom). Az út sokkal kevésbé volt megerőltető, mint az előző napi. Ezért a tengerszemtől indulva még felkaptattunk - egy másik tengerszemet útba ejtve - a Lengyel hágóra (Polsky hreben, 2200 m). Az út bizonyos szakaszain csak a sziklafalba rögzített biztonsági láncok segítségével lehetett közlekedni. Legnagyobb örömünkre havat is találtunk, igaz jelentéktelen mennyiségben.
3. nap
Elhagyva a Magas Tátrát, a Szlovák Paradicsom felé vettük az útirányt. Aki ismeri a hazai Rám-szakadékot, annak könnyebb elmagyarázni, milyen a Hernád-áttörés: olyasmi, csak sokkal, de nagyon sokkal nagyobb. Az egyik fő turista útvonal a Hernád folyó partjain halad, sokszor csak a sziklafalba rögzített lépcsőkön haladva lehet követni a medret. Több hegyi patak is becsatlakozik a folyóba, ezek medrében egyirányú utak haladnak felfele, így nem ritka az, hogy a patakmederben gázolva vízeséshez érkezünk, s a zuhatag mellett felállított létrán felkapaszkodva folytathatjuk kalandos utunkat. Nem csak kalandos, de valóban gyönyörű hely.
4. nap
Az utolsó napra kicsit elromlott az idő, de ez sem tartott vissza minket attól, hogy spórolt pénzünket az utolsó koronáig elköltve felvonóra szálljunk, és célba vettük a Lomnici-csúcsot. A felvonó érdekessége, hogy a kötélpálya csak két helyen, az 1751 m magasan fekvő Enciánnál (Skalnaté pleso), és fent, 2632 méteren van felfüggesztve. Nagy élmény az utazás, és még nagyobb is lehetett volna, ha az első 100 méter után nem kerültünk volna a leereszkedő felhők közé. A csúcson meglehetősen hideg volt (a két nappal korábbi közel 30 fokkal ellentétben alig emelkedett 10 fölé a hőmérő). A csúcsról tiszta időben ellátni a Tátra lengyel részére is, nekünk ez az élmény kimaradt.
Késő délután vonatra szálltam, és indultam haza Fehérvárra, a többiek pedig Eger felé vették az irányt. De a hegyek, melyekhez a magyar szem nem nagyon van hozzászokva, annyira lenyűgöztek mindenkit, hogy egyből elkeztük tervezni, mikor és hol folytatjuk alpesi túrázásainkat.
