Délután rohanás
Még március elején, az első igazán tavaszi hétvégén tettünk egy rövid, de tartalmas túrát a Bükkben. Elég későn szabadultunk el Miskolcról, innen autóztunk a Répáshuta után néhány kilométerre, de jó néhány kanyarra levő Hereg-rétig. Itt parkoltunk le, majd délután kettőkor elkeztünk kapaszkodni a Vörös-kő felé. Célunk nem csak az volt, hogy felérjünk, hanem hogy sötétedés előtt vissza is érjünk.
Eredetileg Bánkútról indultunk volna, de az idő rövidsége miatt a rövidebb, ámde kaptatósabb megoldást választottuk. Az út eleje (K+) nem volt nehéz, kicsit lejtett is, inkább a sár okozott gondot. A Malom-hegy lábánál, egy útelágazás után a K+ jelzést követve aztán hirtelen jó nagyot emelkedtünk, majd ismét kényelmes út vezetett a Tar-kő árnyékában a Toldi-kapu felé.
A Toldi-kaput (érdekes, látványos, sziklás rész) már a zöld jelzésen értük el, itt jutottunk a hóhatár fölé is. :)) Következett az Őserdő (már K jelzés!), amely a Wikipedia szerint
az Istállós-kő és a Tar-kő között, a Virágos-sár oldalában, a tengerszint fölött 850–900 m magasan található. Az első 25 hektárt a XIX. század eleje tájékán vették ki a gazdálkodásból, és azóta az ember közvetlenül nem avatkozik annak fejlődésébe: a 45–50 m magas, 180–200 éves bükkóriások "állva halnak meg".
Az élővilág megóvása érdekében körbe is kerítették az Őserdőt, és alternatív turistautat jelöltek ki. Létrán azonban be lehet jutni az őserdőbe, és a bejutást abból az irányból, ahonnan mi érkeztünk, nem is tiltotta tábla. A másik irányból már igen, de ezt csak akkor vettük észre, amikor kimásztunk a "rezervátumból".
Kis ereszkedés után a kék jelzés a Cserepes-kö felé veszi az irányt. Egy hegygerincre felérve jobbra fordul az út, balra pedig, a jelzést elhagyva, az egyre szűkülő gerincen a Vörös-köre lehet kilyukadni. Ez volt a mi célunk is. Kiérve a sziklaperemre, csodálatos látvány tárult elénk, az enyhén szeles, de szikrázóan napos időben. Rövid pihenő, fényképek készítése, a banán és a túrós batyuk elfogyasztása után indultunk is lefelé: 4 óra elmúlt, és hatra besötétedik!!!
Visszafelé elkerültük az Őserdőt, a Sima-kő déli lejtőin, jelöletlen (de a térképen feltüntetett) úton próbáltunk visszatalálni az eredeti ösvényre. Lassacskán, de sikerült. És a Sima-kő egyáltalán nem is sima! Viszont kalandos, és az éber szemek vaddisznókat is felfedezhetnek a bokrok, sziklák között.
A K+ jelzést megtalálva a már jól ismert úton jutottunk vissza a parkolóba, pár perccel 6 óra előtt. Éppen ránk sötétedett. Aki időben elindul, kényelmesen végigsétálhat ezen a néhány kilométeres, helyenként kaptatós, de többnyire közepes nehézségű túrán, mely igazán pazar panorámával ajándékozza meg a természetjárót.
A képek megtekintéséhez kattints ide!
Innen indult az egész: leugrasz jó magasról, repülsz, nyitod az ernyőt, landolsz. Csak a repülés részre kicsit rágyúrtak... Kifejlesztettek egy speciális ruhát, mely hártyaként feszül meg viselője végtagjai között. A vitorlázással lassítható a zuhanás folyamata (ez a wingsuit flying, magyar megnevezéssel még nem találkoztam), ha pedig ügyesen mozgatjuk végtagjainkat, megdöbbentően közel lehet repülni épületekhez, hegyoldalakhoz (ez a proximity flying).
