Két év után újra visszatértünk a Mecsekbe, hogy a cserkúti főhadiszállásról kiindulva két megerőltető, emelkedőkkel tarkított útvonalat járjunk végig Pécs környékén.
Pénteken mindenki a maga tempójában vágott neki a Pécsre vezető útnak, így a négy autó mind külön-külön érkezett meg a Batvölgyi vendégházba. Tágas tetőteret kaptunk, meg sem töltöttük a hat kétágyas szobát, és a két fürdő is elegendőnek bizonyult. A kissé hiányos konyhafelszerelést leszmámítva nem lehetett panasz a szállásra, sőt! Igaz, a kerthelyiséget nem tudtuk kiélvezni, pénteken a késői érkezés miatt, szombaton pedig a túra húzódott el, így már sötétben kellett grilleznünk. Na de ne szaladjunk ennyire előre!
1. nap: Pécs - Lapis - Pécsvárad - Bogád - Pécs (kb. 78 km)
A Cserkút-Pécs szakaszt autóval tettük meg, így nem a 6-os főúton melegítettünk: bevezetésképpen a Lauber Dezső Sportcsarnok parkolójából indultunk Pécs belvárosa felé. A 2010-es Kultúrális Főváros jelentős átalakuláson megy végbe, a belváros gyakorlatilag járhatatlan, így mi sem sokat időztünk itt. A Hunyadi úton már annál inkább: Dróthuszáros túráink egyik legkeményebb emelkedőjét kellett leküzdenünk, mire feljutottunk a város feletti panorámateraszra.
Az emelkedő itt nem ért véget, a Mandulás kempingig a TV-torony felé vezető úton küszködtünk, majd balra letértünk Lapis felé (segítsetek! A Lapis mit jelent, minek a neve?). Tovább kapaszkodtunk, dél már jócskán elmúlt, és alig 7-8 kilométert haladtunk. Kb. 130 méteres tengeszint feletti magasságról 500 méter fölé emelkedtünk, innen hullámzó, utakon gurultunk a 66-os út felé, majd a volt Béta akna érintésével, Zodákpuszta után elértük "lokális minimumunkat", 220 méteren.
Újabb kapaszkodás után megpihentünk az egykori Várvölgyi, mai nevén Máré Vára Kempingben. Holland srác fogadott minket, két éve tanulja a magyart, de azt mondta, nagyon nehezen megy a fejébe, így angolul ill. németül kommunikálva tudtuk meg: a büfében nem tudunk elemózsiát venni. Üdítőkkel és sörrel, valamint jégkrémmel frissültünk fel, miközben a tulaj kutyájával játszottunk, Earny pedig a trambulinon élvezkedett egyet. A kempinggel szemben, az út túloldalán elhagyatott csárda, amely a srác szerint jövőre már üzemelni fog (remélhetőleg a strandfürdővel együtt). A kemping nagyon szép domboldalon fekszik, ha mindennel elkészül a tulajdonos, ideális szálláshely lehet mindenkinek, aki pár napig a Mecsekben szeretne pihenni.
A kempinget elhagyva ismét közel 500 méterig emelkedtünk, majd szó szerint beszáguldottunk Pécsváradra. A várban pihentünk egy rövidet, aztán legurultunk a város központjába (talán ez volt a túra legmeredekebb lejtője).
Innen alig 10 kilométer lett volna Pécs a kerékpáros táblákkal jelzett útvonalon, de Hird után megszűntek a jelzések. Sanda gyanúnk az volt, hogy a kerékpárosokat egy rövid szakaszon a 6-os főútra terelik, de mi inkább Bogád felé kerültünk pár kilométert. A Pécsvárad-Pécs szakaszon is volt néhány emelkedő, melyek igencsak próbára tették a fáradt lábakat.
Végül csak beértünk a városba, fél 7 körül felpakoltunk a kocsikra, és visszaautóztunk Cserkútra. Jöhetett a megérdemelt grillezés. (Köszönet Erikának és Earny-nek az előkészületekért!)
2. nap: Pécsvárad - Zengővárkony - Himesháza - Pécsvárad (kb. 46 km)
A második nap látnivalói rögtön az első etapra koncentrálódtak: Pécsváradot alig hagytuk el, máris Zengővárkony faluszéli temetőjénél találtuk magunkat. A temető mellett, egy többé-kevésbé gondozott ligetben található Rockenbauer Pál sírja, kötelező megálló egy túrázó számára.
Rockenbauer Pál (Budapest, 1933. január 14. – Naszály, 1987. november 26.) természetjáró, televíziós szerkesztő. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult és földrajz–biológia szakos tanári oklevelet szerzett. 1970-ben elvégzett egy hegymászó tanfolyamot. Az első és utolsó munkahelye a Magyar Televízió volt. Széleskörű műveltségét már a kezdetektől, a Magyar Televízió 1956-os indulásától, a köz érdekében kamatoztatta (többek között a gyermekosztály rovatvezetőjeként). Természeti témájú dokumentumfilmeket rendezett.
Itthon legtöbben a televízióban többször is vetített filmsorozatairól ismerik. Nevét őrzi még a „Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra” hosszútávú (560 km) turistaút is, amit az „…és még egymillió lépés” című útifilmsorozat bejárási útvonala mentén alakítottak ki 1989-ben. A halál egy kirándulás alkalmával a Naszály tövében, Szendehely-Katalinpuszta mellett érte utol. Sírját a Mecsekben, a Zengő oldalában, Zengővárkony több száz éves szelídgesztenyésében találjuk, egy nagy nyers, vörös márványkő alatt, ahová saját kérésére temették.
(forrás: wikipedia)
A faluban több múzeum is található, a többség a tájházat és a szalmamúzeumot is megtekintette, és végül a tojásmúzeum kapuja is kitárult. Érdekes látnivalók várják az idelátogatókat, a helyiek vendégszeretetével fűszerezve.
Alig 2 kilométerrel a hátunk mögött pattantunk nyeregbe. Igen változatos, de az előző napinál azért könnyebb terep várt ránk, az erős szél azonban nem segítette a haladást, főleg az etap vége felé. A Szebény - Himesháza - Fazekasboda - Nagypall útvonalon kerekeztünk vissza a Pécsváradon hagyott autókhoz, teljesítve a kitűzött 46 kilométert.
További képek ITT.