A mai nap alapján nyugodt szívvel kijelenthetjük: itt a tavasz! Egész héten lehetett érezni, hogy az égiek valami nagy dobásra készülnek, valami olyasmire, amire hosszú hetek óta vártunk. És egy négy napos hétvége első napja a lehető legjobb alkalom arra, hogy magunk mögött hagyjuk a telet. Azt pedig, hogy reggel még jeget kapartam a kocsi szélvédőjéről, feledjük is el!

A kerékpáros szezon kezdete előtti utolsó gyalogtúrára készülődtünk. Naponta küldözgettük egymásnak az időjárás-előrejelzéseket, melyek egy héttel ezelőtt még sokkal borúlátóbbak voltak, de napról-napra egyre biztatóbbak lettek a kilátások. Olyannyira, hogy Cooperrel szinte bántuk is, hogy mára gyalogtúrát szerveztünk: ha nem lett volna semmi program, biztos előszedtük volna kerékpárjainkat. De nem bántuk egyáltalán, hogy így alakult! A 14 fős létszám minden idők legnépesebb Bakancsos Dróthuszár mezőnyét alkotta, kollégák, barátok, szülők, családtagok és újabb internetes érdeklődők csatlakoztak kis csapatunkhoz.

Ennek eredményeképp egy igazán sokszínű és jókedélyű társaság gyalogolta végig az alig több, mint 10 kilométeres távot. Kóspallagról, pontosabban Nagyirtáspusztáról, a Szent Orbán Fogadó parkolójából indultunk, mindjárt az elején rossz irányba. Szerencsére hamar korrigáltunk, de eddigre a bakancsaink annyira sárosak lettek, hogy legalább nem kellett többet azzal foglalkoznunk, mennyire koszolódik. A sárral végig küzdöttünk, de az Ipolyi Parkerdő hihetetlenül korrekt módon, táblákon kért elnézést az esős-belvizes időjárás okozta kellemetlenségekért. Nem is aggódtunk különösebben, főleg hogy a többségre váltócipő várt az autóknál.

A Bezinavölgyön átkelve a Lengyel réteknél tartottuk az első pihenőnket, volt aki tízóraizott, volt aki végre megreggelizett. Jól is jött az energiabevitel: két rövid, de meredek kaptatóval megmásztuk a Só-hegyet (584 m) és a Nagy Sas hegyet (608 m), a saras lejtőkön pedig jól megküzdöttünk az elemekkel. Bár volt pár esés, sérülés nélkül megúszta mindenki. Az izgalmak után már könnyedebb séta várt ránk a hátralevő kilométereken, de a kiszámíthatatlan útviszonyok miatt résen kellett lennünk.

Útközben fogyott a pálinka, fogyott a mogyoró, legifjabb túratársunk tűzcsiholással próbálkozott (nagyítóval), fotóztunk hóvirágot és madarakat, az előbbit több, az utóbbit kevesebb sikerrel, és - ÉLVEZTÜK A TAVASZT. Végre.

A túrán készült fotóim ITT megtekinthetők.