A 2007. augusztusi salzkammerguti kerékpártúra megpróbáltatásait kipihenve, több mint egy hónapos szünet után szervezett újabb túrát a Dróthuszárok legénysége. A célpont a Börzsöny volt, és hét közben már izgatottan figyeltük a híreket, kegyes lesz-e hozzánk az időjárás.

Enyhe, de szeles reggelen találkoztunk a Nyugati Pályaudvaron, majd a 7.55-ös vonattal Szobig utaztunk. Még el sem értük Letkést, mikor előbukkant a nap, és hosszabb-rövidebb időre néha elbújt, de alapvetően kellemes kora őszi melegben tekerhettünk. Az első kilométereken azért a szél nem kicsit nehezítette meg dolgunkat. Az újonc Inez élre is állt, és a Vámosmikoláig vezető, nagyrészt emelkedős szakaszon pont kényelmes 17-18 km/h-s tempót diktált - szembeszélben. Könnyítve a dolgát váltott vezetéssel haladtunk, amíg el nem értük a keményebb emelkedőket. Ez egy kicsit szétrázta 7 fős csapatunkat, de Kemencén egy lejtő végén aztán bevártuk egymást. Igaz Katit majdnem elkapta a hév, és tovahajtott...

Kemencére pont délidőben érkeztünk, be is ültünk egy étterembe elfogyasztani a félút teljesítésével kiérdemelt ebédünket. Az étkezést a házigazda, János bácsi felejthetetlen stílusa és sztorijai tették emlékezetessé.

A Kemence és Diósjenő közti, 17 kilométeres szakasz első 13-14 kilométere hosszan és alattomosan emelkedett, a pihenőtől megfáradva nagyon lassan haladtunk. Videókamera hiányában arra is volt idő, hogy próbálkozzunk, milyen fényképeket lehet készíteni menet közben az "elhíresült", kormányra szerelhető kameraállványról. Az eredményt mindenki megtekintheti a képek között. Van még mit gyakorolni...

A Diósjenő előtti utolsó kilométereken eszeveszett száguldással kárpótolt minket a természet az első 40-45 km-ért. Mielőtt a száguldásba belekezdenénk, érdemes a hegytetőn elterülő tisztásról egy pillantást vetni az elénk terülő medencére, és Nógrád várára.

A várig vezető 4 kilométer laza sétakerekezés volt. Az egykori erődítmény romjait gyalog vettük be. A végvárat, mint oly sok sorstársát a török rombolta le, a maradék helyreállításán új erőre kapva dolgoznak. A panoráma viszont csodálatos a falak tetejéről.

A Nógrád-Királyrét útvonal valószínűleg mindegyikünk számára emlékezetes marad. Egy rövid, 4 kilométeres szakaszon földút vezet, ami az egy hétig tartó esőzésben jól felázott, szinte járhatatlanná vált. Jelentősen le is csökkent az átlagsebességünk, de szerencsére senki sem vett nem kívánt sárfürdőt, és kicsit koszosan, de egyben megérkeztünk Királyrétre. Elfogyasztottuk uzsonnánkat, és újabb eszeveszett, átlagnövelő száguldással futottunk be Kismarosra, túránk végállomására.

Utóirat: a túra távja 75 km, + kétszer 10 km a Kelenföld-Nyugati Pu. útvonal. Nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy ha már 95-nél járok, életemben harmadszor 100 km fölött tekerjek egy nap, így egy rövid Dél-budai körrel toldottam meg a túrát. Hazaérve 100,63-at mutatott az óra. Sikerült... :)