"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

BDT World Tour

Archív: Salzkammergut kerékpártúra (2007)

2011. augusztus 29. - Bandita6

Blogom jelen formájában (igaz, kicsit más külsővel) 2008. Karácsonyán indult, előtte az extra.hu-n gyűjtöttem élménybeszámolóimat. Az extra ingyenes honlapjai azóta eltűntek a világhálóról, de szerencsére az újrakezdés előtt nem mulasztottam el archiválni, így mostantól folyamatosan közzéteszek egy-egy, az évszaknak megfelelő, múltidéző írást. Biztos lesznek, akik jót nosztalgiáznak olvasásuk közben, de remélem még mindig tudnak hasznos információkkal, remek ötletekkel is szolgálni!

Első utunk 2007-be, az ausztriai Salzkammergutba, a Salzburg-környéki tóvidékre röpít. A túráról részletes itiner és egy "alternatív" beszámoló olvasható a túra szervezőjének, Gábornak a honlapján.

Salzkammergut kerékpártúra

2007. augusztus 2-án, egy meleg csütörtöki reggelen útra keltünk Salzburg felé. Hatan két autóval szeltük a kilométereket, hogy a délutáni megérkezés után még legyen időnk "megmászni" a Mozart szülővárosa fölé magasodó Gaisberget. Másnap aztán nekivágtunk salzkammerguti kerékpártúránknak...

Az út - néhány dugót leszámítva - problémamentesen telt. A Nord Sam kempingbe megérkezve gyorsan sátrat állítottunk kissé köves parcellánkban, majd újra autóba ültünk: irány a Gaisberg! Fejünk felett közben sűrű fellegek gyülekeztek. Mire felértünk, felhőben volt a csúcs (1265 méter), 40 percet ültünk az autóban, mire elvonult a vihar, és a felhők közül csodálatos panoráma bukkant elő.

1. nap: Salzburg - St. Wolfgang
(Bandita: 53,3 km, menetidő: 3 óra 15 perc, átlag: 16,3)

Este elállt az eső, másnap reggel száraz sátrakat pakolhattunk el. Azonban alighogy felmálháztuk kerékpárjainkat, újra esni kezdett, nem is kicsit. A kemping mosókonyhájában vártuk, hogy elálljon, miközben a rutinos bringások megjegyezték: mindig eljön az a pillanat, amikor úgy látod: "mintha már nem esne annyira"! A mi időnk is eljött: még szemerkélt az eső, de fél 12-kor nekivágtunk az első etap 50 kilométerének.

Változatos terepen kerekeztünk Thalgau felé, hol esett, hol éppen megállt. Alig 15 kilométer után máris defektet kellett foltoznunk - szerencsére nem saját bringánkon. Két angol lányra nem éppen túrázásra felkészített kerékpárokat sóztak a kölcsönzőben, de segítségünknek köszönhetően nem kellett rögtön az első nap feladniuk 5 naposra tervezett utukat.

St. Lorenzen áttekerve megcsodáltuk a Mondsee-t, majd egy keményebb országúti szerpentint leküzdve gurultunk el a Wolfgangsee partján fekvő St. Gilgenbe. Megszabadultunk esőruháinktól, megebédeltünk, és a tó nyugati partján Reith felé vettük az irányt. Nem kerekeztünk el a tó déli csücskéig, hanem hajóra szálltunk, így futottunk be az aznapi célként megjelölt St. Wolfgangba. A városnézést a jobb idő reményében másnapra halasztottuk, sátorállítás után lefürödtünk, és kimostuk átázott-átizzadt ruháinkat. A mosógép nem állt a helyzet magaslatán, így a szárítóba jó sok pénzt dobáltunk, de végül reggelre mindenünk tiszta és ami még fontosabb, száraz volt.

2. nap: St. Wolfgang - Hallstatt
(Bandita: 43,4 km, menetidő: 2 óra 26 perc, átlag: 17,8)

Sátorbontás előtt betekertünk St. Wolfgang központjába, és jó egy órán keresztül gyönyörködtünk az alpesi építészet remekműveiben, csokis puszedlit majszoltunk, és élveztük, hogy végre kezdett kisütni a nap. A túrának már rövidnadrágban vágtunk neki, és később sem kellett újra magunkra ölteni esőkabátjainkat és a kamáslikat.

Az első megálló az előző nap kihagyott Strobl volt. A kikötőnél picit megpihentünk, hogy aztán a Bad Ischl felé vezető úton egy őrült száguldásba kezdjünk. A császári üdülővárosig gyorsan leperegtek a kilométerek, de Bad Ischlt is ugyanilyen gyorsan átszelve folytattuk utunkat Bad Goisern felé, a Traun folyó keleti partján. Viszonylag gyorsan elértünk a Hallstatter See-t, melynek délnyugati csücskében fekszik utunk talán legszebb állomása, a világörökség részévé nyilvánított Hallstatt városa. A település szűk utcái, karcsú temlpoma, a tópart és a városkát körülölelő hegyek látványával nem lehet betelni. A nap végét a tóparton húzódó főutca egyik éttermében ünnepeltük meg, utunk első korsó sörének elfogyasztásával.

3. nap: Hallstatt - Altmünster
(Bandita: 55,3 km, menetidő: 2 óra 59 perc, átlag: 18,5)

Harmadik napunkat ismét városnézéssel kezdtük. Elsőként a Hallstatt fölé magasodó, 928 méter magas hegyre mentünk fel a negyed óránként közlekedő, szélsebes felvonóval. Mielőtt a panorámában gyönyörködtünk volna, egy kellemes negyed órás sétát tettünk a hegy belseje, az ott megtekinthető sóbánya bejárata felé. A városba visszatérve még egy utolsó pillantást vetettünk a szikrázó napsütésben pompázó Hallstattra, és a már jól ismert útvonalon visszafele indultunk Bad Ischl-be. Lauffennél a változatosság kedvéért áttértünk a Traun másik partjára. Döntésünk jónak bizonyult, ez a part szebb is, kellemesebb is. Bad Ischl-ben megtekintettük a császári üdülőt (a látvány alulmúlta várakozásainkat), majd a méltán híres Zauner cukrászdában fogyasztottuk el "ebédünket". Gazdag választéka mindenkit fogyasztásra késztet, és senki sem távozik csalódottan. Kár is lett volna kihagyni!

Bad Ischl-től a Traunseeig meglehetősen unalmas út vezet egy főút mellett, bár a Traun és a főlénk magasodó, több mint 1000 méteres csúcsok látványa valóban lenyűgöző. A Traunsee aztán egy újabb ékszerdoboz a hegyvonulatok között, már a déli végében elterülő Ebenseetől is jól látható a tó gyöngyszeme, Traunkirchen kupolás temploma. A félszigeten elhelyezkedő kápolna a tó minden pontjáról jól látható, belülről megtekinteni azonban felújítási munkálatok miatt nem tudtuk.

Innen már csak néhány kilométert kellett tekerni Altmünsterig, ahol végre meg is mártóztunk a tóban. A víz 18 fok körüli lehetett, a recepciós kislány nem tudta pontosan megmondani, de láthatóan meglepődött, hogy belemerészkedtünk.

4. nap: Altmünster - Unterach
(Bandita: 57,1 km, menetidő: 3 óra 13 perc, átlag: 17,7)

A negyedik nap Gábor itinere és szintrajzai alapján a legnehezebbnek ígérkezett. A délelőttünk azonban a szokásos "lassú" tempóban indult. Gmundenig kerekeztünk, itt azonban a főtér és a kikötő környékén bőven akadt látni-, videózni- és fényképezni való, így csak a városházánál meghallgatott déli harangjáték után vágtunk neki a hátralevő 50 kilométernek.

A terep igen változatossá vált, kicsinyke mezőnyünk is gyakran szétszakadt. A nagyobb kereszteződésekben azonban bevártuk egymást, így együtt futottunk be Schörfling templomkertjébe, hogy elfogyasszuk ebédünket. A falu végén hatalmas lejtő várt ránk, a túra sebességrekordjait nagy valószínűséggel mindenki itt állította fel. (Jómagam egy kellemesen megpakolt montival 61 km/h-ig merészkedtem.) Seewalchen után a kerékpárút is elágazott. A mezőny első fele az itinerben megadott útvonalat választotta, Gábor és Cooper viszont a hivatalos kerékpárútnak jelölt irányba fordult. Mi hiába vártunk rájuk fél órát St. Georgen templomának árnyékában, ők pedig hiába próbáltak utolérni minket. Ők nehezebb, de rövidebb utat választottak, elénk is kerültek, végül Nussdorf határában sikerült találkoznunk - telefonos egyeztetést követően. Innen nem a hegyek közt hullámzó kerékpárúton, hanem a jóval kellemesebb, és nem is túl forgalmas országúton haladtunk újabb szálláshelyünk, Unterach felé. A tóparton állítottuk fel sátrainkat, majd megmártóztunk az Attersee habjaiban. Ez sem bizonyult melegebbnek a Traunsee-nél, a fürdés mégis jobban esett.

5. nap: Unterach - Salzburg
(kb. 50 km)

Indulás előtt döntenünk kellett: ha az Oberturmersee felé vesszük az irányt, Oberturmban fogunk megszállni, de másnap csak 20 kilométert kell tekerni Salzburgig. Ha viszont egyből Salzburg felé vesszük az irányt, nyerünk egy napot, amelyen elautóthazunk Berchtesgadenbe a Sasfészekhez. Emellett döntöttünk, amit nem is bántunk meg, hiszen mint kiderült, ez volt az utolsó, kerékpározásra alkalmas nap.

A Mondsee felé vettük tehát az irányt. Seehofnál keritésnek döntöttük kerékpárjainkat, és felkapaszkodtunk egy közeli dombra, ahonnan mesés panoráma tárult elénk. Innen kellemes tóparti út vezetett Mondsee városáig. A központban pihentünk, fagyiztunk, feltöltöttük vízkészleteinket, majd egy már ismerős útvonalon, Thalgau érintésével száguldottunk vissza Salzburgba.

Korán hazaértünk, így volt időnk megmártózni a "Salzburger See"-ben, vagyis a kemping medencéjében is. Este frissen sült húst vacsiztunk a kemping grillpartiján, majd Petivel betekertünk Salzburgba, hogy megnézzük a város fényeit. Remek éjszakai fotókat készítettünk, melyeknél nagy segítségünkre volt a kormányra szerelhető kameraállvány. Meg is csodálták néhányan, ahogy a kerékpár "fényképezett" minket...

6. nap: Berchtesgaden

A németországi település a Sasfészekről ismeretes, amely Hitler nyaralója volt, 1939-ben kapta 50. születésnapjára. A németek - érthetően - nem nagyon propagálják a hely kötődését a nácizmusoz, pedig mindenki, aki Berchtesgadenbe téved, az a Sasfészek miatt érkezik. Aki nem tudja, hogy a hegycsúcsról elnevezett Kehlsteinhaus-t kell keresni, nem is biztos, hogy elsőre odatalál. A hegy közepétől buszok viszik fel a látogatókat, addig viszont 24%-os emelkedőket kell leküzdeni autóval.

A Sasfészekbe felvezető út kétségtelenül a világ egyik legszebb hegyi útvonala - már ha nincs felhőben. Mire mi felértünk, a látótávolság kb. 15-20 méterre csökkent, így nemhogy a környező hegyeket, de még A Házat is alig tudtuk lencsevégre kapni. Sétáltunk egyet a hegytető sziklái között, majd visszatértünk autóinkhoz és Salzburgban plázázással töltöttük a délutánt.

7. nap: Salzburg

Salzburgot látni kell. A város még esőben is gyönyörű, rengeteg látnivaló koncentrálódik a belvárosban. A várból gyönyörű kilátás nyílik a városra, azonban már ehhez is meg kell fizetni a 7 Eurós belépőjegyet. Két tárlat is van a várban, ezek bejárata előtt azonban hosszú sorok kígyóznak, úgyhogy akik ide szeretnének bejutni, kipihenve és jóllakottan érkezzenek. Mi siettünk... pláne, hogy esett az eső, így kilátástalan volt, hogy a másnapra tervezett vonatozás a Schafbergre (1783 méter) értelmet nyerjen. A hazautazás mellett döntöttünk, és délután hatkor neki is vágtunk az útnak. Este 10 körül értünk Bécshez, ahol a zivatar elmosta az új elkerülő autópálya egyik alagútját. A kialakult dugóban ily késői időpontban is másfél órát vesztegeltünk, hajnali 2 után érkeztünk Budapestre.

Salzburg és környéke paradicsom a kerékpárosok számára, mind a kiépített kerékpárutak, mind a terepviszonyok, mind a látnivalók tekintetében. De akinek fárasztó a kerekezés, annak is bátran ajánlom a környéket. Autóval könnyedén bejárható, akár csillagtúra-szerűen is. És garantáltan nem fog csalódni senki!

Végül pedig a Gábor által készített film, 3 részletben. (A filmet az első Dróthuszár Filmmustrán, szerényebb nevén Filmfesztiválon mutatta be Gábor, a saját alkotásommal egyetemben. Ez utóbbi azonban nincs fent egyetlen videómegosztón sem.)

A bejegyzés trackback címe:

https://worldtour.blog.hu/api/trackback/id/tr763188944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása