Véget ért a kerékpártúrák szezonja, így egyre gyakrabban kerül elő ismét a jó öreg túrabakancs. Október 23-a hétvégéjén sem tétlenkedtünk, és kellemes kirándulóidőben bizakodva indultunk el szombat reggel Galyatetőre.

A tervezett útvonal sem hosszúnak, sem bonyolultnak nem tűnt, induláskor mégis majdnem fél óra elment azzal, hogy megleljük a helyes irányt. A nagy parkolóból először rossz irányba indultunk, de így legalább közelről szemrevételeztük a sípályát is. A szálloda előtt elhaladva ismét elveszítettük a jelölt utat, és egy darabig aszfaltozott úton, majd az erdőn átvágva találtuk meg a sárga jelzést. Több út is halad itt egyszerre, figyelni kell minden kanyarnál, melyik a helyes irány. Nem kellett sok idő, ismét elveszítettük a jelzést. Meredek parton leereszkedve találtunk egy erdészeti utat, mely 1-2 kilométer után becsatlakozott a kiszemelt, S+ jelzésű útba, innen már "sínen voltunk" a Vöröskő-kilátóig. Itt már nagyon sok kiránduló volt, egymást kerülgettük a magaslatra vezető csigalépcsőn. Elkészültek a kötelező felvételek, panorámafotók, majd jól megebédeltünk. Pontosabban tízóraiztunk.

Időnk még rengeteg volt, ezért tettünk egy kis kitérőt Mátraszentistván központjába, hogy pecsételhessek a Kéktúra-füzetembe. Innen ugyanis a kék jelzésen haladtunk vissza Galyatetőig. Észrevétlenül értünk át Mátraszentlászlóra, ahol elballagva a tavaszi bringatúránkon szállásunkként szolgáló Kétkerék Vendégház előtt, betértünk egy forró levesre a már jól ismert Vöröskő Kisvendéglőbe. A figyelmes kiszolgálás és a remek ételek miatt bátran ajánlom mindenkinek! A búzasörömhöz még rizst is hoztak, ezért külön elismerés! Ilyennel évek óta nem találkoztam...

A jelzések sokkal egyértelműbbek voltak, így végül könnyedén eljutottunk a galyatetői kilátóig. A tövében kincset is kerestünk, a GC2500-as geoládát, amit szerencsésen meg is leltünk. Toll nem volt a ládikában, így egy Dróthuszáros matricát ragasztottunk az ellenőrző füzetbe. Aztán a parkoló felé haladva azt is megtaláltuk, hogy hol vétettük el a turistaút kiindulópontját. Sebaj, végül minden jóra fordult!

Azaz mégsem teljesen, mert a Kéktúra-pecsét megrongálódott, így nem tudtam bebélyegezni a szakasz-záró lenyomatot a füzetembe.

Végül ha nem is volt igazán verőfényes kirándulóidő, de remek lehetőségünk nyílt gyönyörködni az őszi Mátra színeiben, és igazán élvezeteset kirándultunk. Ti sem késtetek még le erről az élményről, a következő hétvégén irány a Galyatető, vagy bármelyik közeli erdő!