Alig másfél órája értem haza a Cserhátból, ennyire gyorsan ritkán születik poszt egy túráról, ráadásul az utolsó 4 beszámoló 75%-a archív volt, így épp ideje előállni valami frissel, ropogóssal!
Elöljáróban csak annyit: roppant eseménydús túrán vehetett részt, aki ma csatlakozott hozzánk! 9 órakor indultunk Bujákról. A szélrózsa minden irányából érkeztek résztvevők, amíg egymást vártuk és gyülekeztünk, felbukkant a környéken egy srác, aki eleinte csendesen figyelt, hogy mi történik itt, majd végül szóba elegyedtünk. Az egészből az sült ki, hogy Rajmund hazaugrott egy kis innivalóért (3 háznyira lakott), és csatlakozott hozzánk.
Csaba által jól ismert útvonalon, a Honvéd Üdülő felé indultunk, de még mielőtt elértük volna, vettünk gyorsan egy meredek balost. A Cserhát időben szólt: ne számítsunk könnyű terepre! 5 és fél kilométert tekertünk a Sasbérci kilátóig, és ebből maximum 500 méter volt gurulás. A kilátó elvileg 10kor nyitott, mi pár perccel 10 után érkeztünk, de még zárva volt minden. Megreggeliztünk, sütkéreztünk egyet, majd végül elindultunk. Még 5 percet kellett volna várni, mert az első kaptató alján szembetalálkoztunk a kulcsos sráccal. Természetesen megfordultunk, és újból feltoltuk a cangákat a toronyhoz, mely leginkább egy kőoszlop tetejére épített házra hasonlít. Megérte várni, de erről beszéljenek inkább a képek!
A második kaptató azonban nem tett jót Rajmund kerékpárjának: a saját építésű gép lánca elszakadt, és nem is sikerült megjavítanunk. Így fájó szívvel búcsút intettünk friss barátunknak, és útnak indultunk. Volt egy kis időveszteségünk, de egyáltalán nem voltunk még késésben.
Szanda felé vettük az irányt, de hamar újabb kényszerpihenőre került sor. Találtunk egy kiskutyát, akit valaki kiköthetett az erdőben egy fához, mert egy kötéldarab lógott a nyakából. Megetettük-megitattuk, ennél többet sajnos nem tehettünk. Reméljük azóta jobbra fordult a sorsa! Később kiscicával, birkákkal és kecskékkel is találkoztunk - tiszta állatkert!
Szanda végéig kellemesen haladtunk, utána újabb emelkedők jöttek. Bokorig Magyarnándoron, Cserháthalápon, Cserhátsurányon, Herencsényen és Kutasón át gyönyörű, meglehetősen hullámzó, és alattomosan fárasztó terepen haladt utunk, de azért csak fogytak a hátralevő kilométerek. Innen egy utolsó nagy kaptató várt ránk a Sasbérci elágazóig, a fáradtság mellett Csaba bokaficama is hátráltatta kicsit a haladást, de szerencsére végigbírta. 60 kilométerrel a lábainkba futottunk be az autóinkhoz.
Kellemesen elfáradtunk, de csodás őszi időben, egy gyönyörű tájon tekerhettünk. Térképet Cooper hiányában (innen is jobbulást Neki és a hátának!) Csaba készített.
A fényképek pedig ITT megtekinthetők.
