"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

BDT World Tour

Kerékpártúra: Fertő tó - Seewinkel Nemzeti Park

2014. június 24. - Bandita6

A Fertő tóról egy dolog biztosan elmondható: állandóan fúj a szél! Erről már több alkalommal is meggyőződtünk, legutóbb éppen a június 21-i hétvégén. Utunk Jánossomorján kezdődött, másodszorra eltalálva a megfelelő irányt, Várbalog felé kezdtünk el kerekezni. Az itteni templomnál vártuk össze először a csapatot (a sorokat már az első pár kilométeren szétszabdalta a szembeszéle), majd megbeszéltük, hogy a következő település, Albertkázmérpuszta sokkal szebb templománál tartunk nagyobb pihenőt. Továbbindultunk, és ekkor jött a java.

Az első kanyar után elfogyott az aszfalt, és durva köves úton haladtunk jó 5 kilométert. Meg is jegyeztük, hogy hamar észre fogjuk venni, ha átérünk Ausztriába. A tájra amúgy nem lehetett panasz: szélkerekek, számomra ismeretlen típusú, lila virágú növények mindkét oldalon, vagy éppen búzamezők, fejünk felett pedig látványosan kavarogtak a bárányfelhők. Egyszer csak felbukkant a távolban a célpontként szolgáló templomtorony. Egy kereszteződésnél a csoport eleje elkezdte bevárni a végét. Mi Cooperrel úgy döntöttünk, nem folytatjuk a döcögést a kanyargós úton, és a nyílegyenes földútra szavaztunk. Rohamtempóban közeledtünk a templomhoz, majd azt vettük észre, hogy itt bizony nincs leágazás, az út elmegy a falu mögött. Szerencsére egy nagyobb szántásnyi lila virágos növény után volt egy bekötőút - megérte kockáztatni. Utóbb kiderült, ez az út bizonyult a helyes választásnak, mindenki innen érkezett.

ferto1.jpg

Albertkázmérpuszta, ahogy mi láttuk, néhány takaros, felújított parasztházból és egy szép kis templomból állt. A legendárium szerint a települést Albert Kázmér herceg alapította, a bécsi és a pozsonyi piacok közelsége felfuttatta a mezőgazdaságot. Az ország legszebb majorjaként is emlegették a települést, melynek neogót templomát a XIX. század végén, bécsi mintára emelték, Habsburg Frigyes óhajára. Előtte egy szabadtéri oltár áll, amelynél el is készült a "Mintha mise történt volna" c. fotó.

A falu határában húzódó országhatárt átlépve menten jó minőségű aszfalton találtuk magunkat. Meg sem álltunk az alig 3 kilométerre fekvő Halbturnig. Magyar nevén - meglepő módon - Féltorony legfontosabb nevezetessége a Harrach-kastély, amely  Mária Terézia uralkodása alatt a császári család nyári rezidenciája lett. Gyorsan lelakatoltuk a bringákat, a kastély udvarán elkészítettük a csoportképet, majd néhányan nyeregbe is pattantak (hosszú nap várt még ránk), néhányan pedig a kastélypark felé távoztunk, hogy a főépület homlokzatát is lencsevégre kaphassuk.

Halbturn után egy hosszabb, látnivalóktól mentes etap várt ránk. 23 kilométert tekertünk szőlőhegyek, szántóföldek és falvak közt, míg megérkeztünk a Fertő tó partján fekvő, rutinos Dróthuszárok által már jól ismert Podersdorfba (Pálfalura). Néhány helyen azért meg kellett állni, ellenőrizni hogy jó felé haladunk-e, mert a Podersdorf felé vezető irány nem mindig volt kellően kitáblázva. Hiába, az osztrákok sem tökéletesek... Az utolsó kilométereken már nosztalgikus érzés fogott el minket, fel is idéztük a legutóbbi ittjártunkkor készített filmecske néhány kockáját.

Podersdorf központja a móló, amely a bringás bajnokok terénél végződik. Itt tartottunk ebédszünetet, vettünk pizzát, Almdudlert, Mozartkugelt, felfrissítettük magunkat. A szeles világítótoronynál is készült egy csoportkép, egy magyar fotós szakértően bánt Cooper gépével, ami nem egy, de nem is két poén forrása volt ezekben a percekben.

Illmitz (magyarul Illmic, ami a tó osztrák nevét adó Neusiedl-től, magyar nevén Nezsidertől már 25 km-re fekszik), szóval Illmitz felé haladtunk tovább, egy tóparti kilátótoronynál időztünk újabb pár percet, ízelítőt kaptunk a környék csodálatosan sokszínű madárvilágából.

Itt kezdett teljesen szétszakadni 16 fős mezőnyünk, a lemorzsolódókkal én aznap már nem is találkoztam. Gábor maradt hátra, hogy felkutassa őket, mi közben az Illmitz határában levő, következő kilátóig gurultunk. Újabb madárles, rövid pihenő, majd Gábor érkeztével továbbtekerés a B20-as Lackenradweg mentén. Mire elértük a Zicksee-t, már teljesen szétszakadt a mezőny, nem lehetett követni, ki merre tart. Közben jött egy sürgető SMS is otthonról (hazaérkezés után még el kellett ugranom az orvosi ügyeletre), így Tomival és Danival kényszerű búcsút vettünk a csapat jelen levő tagjaitól. Az utolsó 18 kilométert jól megrántottuk, a nap legjobb átlagával abszolváltuk az amúgy érdektelen Sankt Andrä - Tadten - Andau - Jánossomorja útvonalat.

ferto9.jpg

Hat óra előtt pár perccel hazaindultunk Budapestre, a tervezett 87 helyett 95 kilométerrel a lábunkban. (Szerencsére otthon nem volt nagy a baj, de ezt előre nem lehetett tudni.)

A bejegyzés trackback címe:

https://worldtour.blog.hu/api/trackback/id/tr326412571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása