Két év után újra visszatértünk a Mecsekbe, hogy a cserkúti főhadiszállásról kiindulva két megerőltető, emelkedőkkel tarkított útvonalat járjunk végig Pécs környékén.

Pénteken mindenki a maga tempójában vágott neki a Pécsre vezető útnak, így a négy autó mind külön-külön érkezett meg a Batvölgyi vendégházba. Tágas tetőteret kaptunk, meg sem töltöttük a hat kétágyas szobát, és a két fürdő is elegendőnek bizonyult. A kissé hiányos konyhafelszerelést leszmámítva nem lehetett panasz a szállásra, sőt! Igaz, a kerthelyiséget nem tudtuk kiélvezni, pénteken a késői érkezés miatt, szombaton pedig a túra húzódott el, így már sötétben kellett grilleznünk. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Vasárnap, augusztus utolsó hétvégéjén rendezték a Mátra Maraton kerékpáros versenyt, életem első bringás megmérettetését. A felkészűlésről már írtam egy keveset, most jöjjön a végeredmény...

Benyomások

Viszonylag hamar feltűnt, hogy a helyszínen jóval kevesebb az igazi amatőr, mint amire számítottam. Ez leginkább a kerékpárok minőségéből volt megállapítható: 4-5 éves, első telós Mongoose kerékpárom bőven a mezőny utolsó tizedében kullogott. Találtam egy fórumot, ahol a verseny előtt arról folyt az eszmecsere, hogy az előző esti esőzés miatt mekkora sár lesz, milyen sárra való gumikat tegyenek fel. Nekem, mint semmi másban, gumiban sem volt sok választásom: vittem, ami volt, és kész.

A rajt előtti felhajtás természetesen izgatottá tett. 5 perccel indulás előtt beálltam a sor végére: a rövidtávra közel 650-en neveztek. (A három távra összesen 1500-an.) Megkezdődött a visszaszámlálás: 30...10...FIRE! A Scooter pont ide illő slágere bömbölt fel a mellettem álló hangfalból, és szép lassan kigurultunk a sástói kalandparkból.

2009. augusztus 30-án kerül megrendezésre a Mátra Maraton, a Top Maraton bringás versenysorozat negyedik, befejező megmérettetése - ÉÉÉS: életem első kerékpáros versenye! Keményen meg is kezdtem a felkészülést, elolvastam Baki Ádám Mountain Bike Rider c. könyvének versenyekről szóló fejezetét. Íme a lényeg:

Öt tipp első maratonozóknak

1. Előző este egyél sok tésztát, a verseny előtt pár órával kis gyümölcsöt vagy más könnyű ételt, indulás előtt egy órával viszont semmit. Bár a frissítőpontokon lesz minden, ami szükséges, azért legyen nálad egy nagy kulacs víz, és egy doboz keksz vagy energiaszeletek. Verseny közben gyakran egyél és igyál, hogy ne éhezz és szomjazz el. - bevásárlás szombaton, estére milánói megrendelve. Pipa :)

2. Elsőre indulj a lehető legrövidebb távon! - kacérkodtam a középtávval (59 km, 1315m szintkülönbség), de végül a rövidre neveztem. 28 kilométer, 620 m szintkülönbség. Úgyis magával ragad a verseny izgalma, és jobban fogom nyomni, mint kellene (a könyv szerint). Pipa.

Egy hat hónapos rendezvénysorozat, 2009. szeptemberétől.  Benne:

Baltic Sea Festival - Green Design kiállítás

A 2009. szeptember 3-a és 2010 március 3-a között zajló budapesti Öko-Design Fesztivál része a nemzetközi Baltic Sea Festival keretén belül megrendezett EUNIC Green Design kiállítás is. Dániából egy bicikli kiállítás, valamint egy festmény kiállítás, Finnországból ékszerek; Észtországból pedig Beszélő ruhák érkeznek Budapestre.

További részletek IDE KATTINTVA.

Öcsivel kitaláltuk: ha már szabin vagyunk, ugorjunk ki valahova túrázni. A lehetőségeket a Rysy-re és az osztrák Schneeberg-re szűkítettük, végül a Tátra mellett döntöttünk. Az utolsó előtti pillanatban Gábor is csatlakozott hozzánk, így annyi biztossá vált: hárman, egy kocsival hétfő este elmegyünk a Tátra tövébe, megszállunk valahol, másnap pedig csúcstámadás, aztán irány haza.

Se térkép, se kiszemelt szállás, csak úgy nekivágtunk. Sátor, hálózsák, kaja és váltásruha a kocsiban.

A kiutazás

Budapestről 16 óra előtt pár perccel indultunk, Salgótarján-Somoskőújfalunál léptük át a Szlovák határt. Innen úgy képzeltem, hogy "elmegyünk az első nagyvárosig, ott jobbra fordulunk, majd ki lesz táblázva, hogy >>Magas-Tátra balra<< és már Poprádon is vagyunk. Onnan meg már ismerős lesz."

Ez rémlett a viamichelin.com útvonaltervéből, de hamar rájöttünk, ennyire nem egyszerű a helyzet. Losonc határában vettünk is egy térképet 2 Euróért, innentől Öcsi navigált. Gyér forgalmú, de nem túl jó minőségű utat néztünk ki. Több hegyen is át kellett kelni, de kevés kocsit kellett kerülgetni, és a táj is gyönyörű volt.

(Persze Murphy törvényei itt is működnek: hosszú percekig nem látunk egy autót sem, de pont akkor felbukkan egy szemből, amikor a keskeny hegyi úton egy felfelé küzdő bringást előzünk. Murphy jobban kell, hogy figyeljen, mint Isten maga...)

1922-t írunk. Az első világháborút elvesztő Ausztria 15.000%-os inflációval küzd, területe és gazdasági ereje a hetedére csökkent, piacai nagy részét elveszítette. Tervekből azonban nincs hiány. Felmerül egy panorámában gazdag útvonal megépítésének lehetősége, amely arra hivatott, hogy egyedülálló természeti értékeivel és minden hasonló utat felülmúló technikai megoldásaival felkeltse a nemzetközi idegenforgalom tőkeerős rétegeinek figyelmét. 1924-ben meg is bízzák Franz Wallack karintiai mérnököt a Hochtor-on át vezető út megtervezésével.

Wallack a tervezés során évi 120 ezer látogatóval számolt. Ez akkoriban hihetetlenül soknak tűnt. 1938-ban már 375 ezren láthatták at út által nyújtott csodálatos panorámát, a hatvanas évek óta pedig évente átlagban egymillióan látogatnak el a Glockner útra. Ez 2005-ig összesen 56 millió főt jelent.

A tervek megvalósításának 1930. augusztus 30-án álltak neki: a nagy világválság idején az útépítés kitűnő munkahelyteremtő lehetőségnek bizonyult. Öt évvel később, 3200 fő munkájának köszönhetően elkészült a nagy mű.

Régi tervet váltottunk valóra azzal, hogy 2009. júliusának elején körbekerekeztük a Bodeni-tavat. Az odajutást gépkocsikkal oldottuk meg. Előrször Feldkirchben táboroztunk le két éjszakára (sátrakkal), innen egynapos túrára indultunk Liechtenstein városkáiba, majd továbbálltunk Bregenzbe. Itt magunk mögött hagytunk 2 autót, másik kettő pedig végigkísért minket az 5 napos tókerülésen, megkímélve a bringásokat a nehezebb cuccok, sátrak, hálózsákok cipelésétől. Öt nap után Bregenzbe értünk vissza, innen pedig a szélrózsa minden irányába szétszéledt kis csapatunk. De nézzük kicsit részletesebben!

Nulladik nap: kiutazás

Viszonylag korán, reggel 6 körül hagytuk el Budapestet. Az M1-es első pihenőjénél találkoztunk Gáborékkal, Mosonmagyaróvárnál pedig Katiékkal. Itthon még többnyire napos volt az időjárás, aztán Ausztriában minden megváltozott, gyakorlatilag minden alagút kijáratánál más és más időjárás fogadott minket. Feldkirchbe este 5-6 körül érkeztünk, itt szerencsére sütött a nap. Gyorsan sátrat vertünk, mert a szomszédos strandra ingyenes volt a belépő (a kemping vendégei számára), így a 8 órás zárás előtt még csúszdázhattunk egyet.

Egy kis zene, kikapcsolódáshoz, mielőtt befutna az újabb blogbejegyzés.

(Feró nagyon keményen nyomja!!! :)))

"A kukac is cseresznyéből van!"

Már-már hagyomány a Dróthuszárok körében, hogy minden évben egy napot a Balaton partján töltünk. Így, ha nem is egy többnapos túra keretében, de néhány év alatt körbejárjuk a Magyar Tengert, és annak közvetlen környezetét. Az elmúlt években a Balaton-felvidék volt terítéken, most pedig a tó keleti medencéje került célkeresztbe.

Ismét a szélrózsa minden irányából érkeztünk a túrára, a csapat egy része a fehérvári Shell kútnál találkozott, ahonnan konvolyban autóztunk a siófoki Aranypartra. Itt csatlakoztak hozzánk Tiborék, Mohácsi Gáborék, és a vonattal érkező Robiék. Fél tíz után vágtunk neki a több mint 80 km-es távnak, de akkor még nem sejtettük, hogy akkora tempót fogunk diktálni, hogy kényelmesen bele fog férni a délutánba egy ekkora táv, a viszonylag kései indulás ellenére.

A cím önmagában Prágára is érvényes, de most (ismét) 1-2 olyan helyet említenék, ahová nem biztos, hogy eltéved az, aki először jár a cseh fővárosban. Pedig tényleg nem érdemes kihagyni...

Staropramen sörgyár

Cseh vendéglátóink meglepődtek, amikor közöltük velük: meg szeretnénk tekinteni a helyet, ahol a mennyei Staropramen készül. Az ok igen egyszerű: a Staropramen ("régi forrás", ugyanezt jelenti az Urquell is...) prágai sör, vagyis nem tiszta vízből készül, így fel sem veheti a versenyt a plzeniekkel. Szerintük. Hazai "szemmel" persze máshogy láttuk a dolgokat, a gyárlátogatás végén pedig természetesen kóstoló is van, amely során azért a helyiek is beismerték: nem olyan rossz ez... Mindhárom Staroprament megkóstoltuk 1-1 pohárral (világos, barna, és a keverékük, a Granát - ez utóbbiból repetáztunk is).

Mintha dezsávű öntötték volna... El vagyok átkozva :)

Mindezt egy Óbuda-Újpalota távon...

A pünkösdi hosszú hétvégét kihasználva a Dróthuszárok hét autóval útra keltek a nyugati határszél felé. Már-már hagyománnyá válik, hogy az évnek ebben a szakaszában mindig megtaláljuk az ország legcsapadékosabb pontját. Tavaly a zempléni túrát megúsztuk komolyabb elázás nélkül, idén azonban minden másképp alakult. Hiába a közel egy hónapon át tartó májusi kánikula...

No comment...

Helyszín: Budapest, Rakpart...