Feltettem Youtube-ra az idei Dróthuszár-filmmustrára készített összeállításomat, a 2010-es túráinkon készült fényképek javából. Jó szórakozást!

"Szőnyi a 76 kilométeres úszás végén félnapos hátrányban volt."

"A kerékpározás már egyértelműen Szőnyi száma volt, rendületlenül haladt előre, fokozatosan ledolgozva a több száz kilométeres hátrányát."

"Az egyben húsz maratonnak harmadikként vágott neki."

Első olvasásra nehéz elhinni, hogy az idézett cikkben nincsenek elírva a számok. Pedig minden stimmel:

Szőnyi Ferenc, a komáromi ultratriatlonista győzött a hússzoros ironman-világbajnokságon. A 76 kilométer úszás, a 3600 kilométer kerékpározás, és a 844 kilométer futás 481 óra 54 perc 10 másodpercig tartott. A világon Szőnyi az ötödik, aki teljesítette ezt a távot.

Le a kalappal!

Teljes cikk: index.hu

Miután világra szóló, sőt! galaxisra szóló győzelmet arattunk az Albatrosszal a Tejúton (képzavarból ennyi bőven elég...), előszedtem a biciklit, talán utoljára idén, és kitekertem Hűvösvölgybe, egy kis őszi levegőzésre és fotós túrára.

A táv nem volt túl nagy. Pontos infóval nem szolgálhatok, mert a kilométerórám ismeretlen helyen tartózkodik, valószínűleg a turistatérképem szomszédságában. Így félig-meddig improvizáltam.

Már ismert útvonalon indultam a hűvösvölgyi villamos-végállomástól a Nyéki-hegy oldalában a vitorlázó repülőtér felé, majd egy magaslaton megpihentem, és tovább tekertem a kék jelzésen az Árpád-kilátóig. Lefelé, az Ördög-árok felé vettem az irányt, a házunk mögött pár méterrel eltekerve értem vissza Hűvösvölgybe. A jól megérdemelt hamburger után kis kitérőt tettem a Gyermekvasút végállomásához, majd hazagurultam.

Képeimet itt nézhetetd meg.

Elcsépelt, de az idei őszi időjárás nem igazán kedvez a természet szerelmeseinek (sem). Általában egy társalgás mélypontját jelzi, ha az időjárás jön elő témaként, de ezen mostanság abszolúte nem kell csodálkozni: a sok csapadék rendre keresztül húzza minden pihenni, kikapcsolódni, vagy éppen kerti munkát végezni vágyó számítását.

A zselici túránk óta mi is óvatosak vagyunk, a Mátrába például az esőnapon sem indultunk el. Szeptember utolsó hétvégéjén a Bakonyt vettük volna célba, de a túra napján déltől újabb csapadékot jósoltak. Gábor még pénteken végigtelefonált mindenkit, és az újratervezés mellett döntött. A vihar ugyanis délnyugat felől érkezett, így az északkeleti Mátra biztosabb célpontnak ígérkezett.

Túlzás azt állítani, hogy vártuk a nyár végét, de ahogy az iskolaszünet, úgy a Dróthuszárok nyári pihenője is véget ért. Izgalommal és lelkesedéssel vártuk az őszi szezon első túráját, amely egy mindannyiunk által - szinte - ismeretlen vidékre, a Zselicre vezetett.

Tessék figyelni a frissítést!

Szabolccsal egy baj van. Nem türelmetlen, nem agresszív, nem megbízhatatlan - nem emberi tulajdonságokra gondoltam. És nem is emberre gondoltam, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére. Amivel csak egy a baj: túl messze van. Legalábbis az ország kétharmada számára.

Igaz, az M3-as elkészült Nyíregyházáig, ami sokat lendített a keleti határszél megközelíthetőségén, de még így is több órányi autózással kell számolnunk, ha az ország közepéről indulunk. De ha már eljutunk idáig, számtalan kellemes élményben lehet részünk. Természeti értékek, vendégszerető emberek, kitűnő étkek - minden napra jut valami meglepetés. Ezért is érdemes kétkeréken bebarangolni ezt a (túristák által kicsit elfeledett) tájat.

Sosem voltam nagy futó. Még gimista koromban egyszer lefutottam Fehérvár belvárosában a számomra ultramaratonnak tűnő, 5 km-es távot egy Samsungos pólóért. A táv fele persze sétával telt, de elhatároztam, hogy a következőre már készülni fogok, hogy jobban bírjam. A sors azonban úgy rendelte, hogy ne legyen több Samsung-futás, így hamar véget ért futóversenyzői karrierem.

Vasöntödés csapattársaim azonban rákaptak a futásra, mintegy kiegészítő sportágként a kosárlabda mellett. Eddig nem nagyon tartottam velük, de most kitalálták, hogy az Ultrabalaton nevű rendezvény keretében, ötös váltóban körbefutják a Balatont, megállás nélkül. Ehhez kerestek kerékpáros kísérőt, aki körbetekeri velük a Magyar Tengert, váltás és megállás nélkül. Rövid ideig gondolkodtam csak, aztán a kihívás felülkerekedett a kételyeken és aggályokon: belevágtam.

Megkezdődött a visszaszámlálás!

Szombaton reggel 10 órakor Tihanyból elrajtol az Ultrabalaton mezőnye. A Vasöntöde  KC különítménye is vállalkozik rá, hogy non-stop körbefussa a magyar tengert. Öten osztoznak a 212 kilométeren, a verőfényes déli órákon, az enyhe estén és a biztos holtpontot jelentő hajnalon. Egy kerékpáros kísérő - jómagam - pedig végig a srácokkal lesz, fotókat készít, filmet forgat, és rövid üzenetekben tájékoztatja a rokonokat, barátokat és minden érdeklődőt a verseny és a futók állapotáról.

Szurkolj Te is nekik, kövesd az eseményeket itt, a Bandita World Tour oldalán, vagy pedig a Vasöntöde KC honlapján! És üzenj nekik itt a blogon, vagy twitteren!

A Dróthuszárok az idei pünkösdi hétvégén Kétvölgybe helyezték ki székhelyüket.

Három évvel ezelőtti, nagy sikerü túránk helyszínére tértünk vissza, hogy bejárjuk a magyar-szlovén-osztrák hármas határ ismerős és még felfedezetlen lankáit. Első nap gyalogtúrát tettünk a Hármashatár-emlékhelyhez, majd két napig Kétvölgyből kiindulva barangoltuk be Ausztria és Szlovénia határvidékeit, míg az utolsó napon, Pünkösdhétfőn megismételtük tavalyi, sikertelen kirándulásunkat a Kőszegi-hegységben. Ezúttal nagyobb szerencsénk volt: eljutottunk Lockenhaus váráig, és sikerült a teljes hétvégét jelentősebb eső nélkül megúsznunk.

A cím egy kicsit csalóka lehet: nem, nem keresztelték át a Miskolc-rallyt, csupán vele egyidőben vágtunk neki kerékpártúránknak a téli álmából éledező Bükk hegységben. A találkozó, vagyis a túra kiindulópontja Lillafüreden, a "szikla" melletti parkolóban volt. A szikláról zárójelben annyit, hogy valaha szigorúan védett objektum volt a belsejében, ezt most átalakítják, és ha minden igaz, 2011. őszén rockmúzeum nyílik itt.

Két héttel ezelőtt már majdnem elkezdődött számomra a 2010-es bringaszezon, de az időjárás közbeszólt. Pontosabban a meteorológusok: szombatra esőt és szelet jósoltak, így túránk vasárnapra lett halasztva. Akkor viszont meccsem volt, így részvételemet le kellett mondanom. Végül elmaradt az eső, sőt vasárnap talán nagyobb is volt a szél, így hiábavaló volt a halasztás.

Élménybeszámoló azóta nem készült a nyitó túráról, de a résztvevők sztorijai alapján a Hűvösvölgy-Pilis szakasz sem szűkölködött emelkedőkben. A Gerecsére is jutott belőle bőven: még meg sem kezdtük a túrát, máris kaptunk egy kis ízelítőt.

Október közepére terveztük a 700 méteres Dobogókő meghódítását, de akkor az időjárás közbeszólt. Szeptembert idéző melegre most sem számíthattunk, de az égiek kegyesek voltak hozzánk, és idei utolsó kerékpáros túránkat szikrázó napsütésben teljesíthettük.