Nem szoktam vicceket megosztani a blogon, de ez most valahogy ide kívánkozik...
(forrás: TBA)

Múlt hónapban világméretű felmérést indított az ENSZ. Egy kérdés volt: "Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?" A felmérés nagy kudarccal végződött!

• Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer".
• Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén".
• Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány".
• Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény".
• Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás".
• Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem".
• Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része".

Hála Géza bácsinak, meg persze Timiéknek.

Géza bácsi, a jó szomszéd, aki már ötször végigjárta az Országos Kéktúra útvonalát, és aki elkerékpározott kis hazánk mindegyik településére, egy vadonatúj igazoló füzettel lepte meg Timiéket. Pontosabban engem, hiszen ők már pár éve gyűjtögetik a pecséteket.

Én pedig kaptam (írhatnám azt is, hogy Kabtam, de az már a Cecelégyre való lenne) az alkalmon, és be is gyűjtöttem első két pecsétemet. Felautóztunk a Kab-hegyre, és onnan sétáltunk el Úrkútig. Nem egy nagy táv, de kezdésnek pont jó volt a szeptemberi kánikulában.

Blogom jelen formájában (igaz, kicsit más külsővel) 2008. Karácsonyán indult, előtte az extra.hu-n gyűjtöttem élménybeszámolóimat. Az extra ingyenes honlapjai azóta eltűntek a világhálóról, de szerencsére az újrakezdés előtt nem mulasztottam el archiválni, így mostantól folyamatosan közzéteszek egy-egy, az évszaknak megfelelő, múltidéző írást. Biztos lesznek, akik jót nosztalgiáznak olvasásuk közben, de remélem még mindig tudnak hasznos információkkal, remek ötletekkel is szolgálni!

Első utunk 2007-be, az ausztriai Salzkammergutba, a Salzburg-környéki tóvidékre röpít. A túráról részletes itiner és egy "alternatív" beszámoló olvasható a túra szervezőjének, Gábornak a honlapján.

Valamikor 2000. körül, egy-két évvel az érettségink után Ritával, Szablaccal és Tibivel egy kellemes, 7 napos túrát tettünk Budapest körül, jó nagy sugarú körben. A nagy lomtalanítás közben előkerült egy papírfecni, amelyen a naponta megtett távolságot és átlagsebességet rögzítettem. Mindezt most itt is megörökítem, hátha egyszer újra nekivágunk!

(Sajnos képeket egyelőre nem találtam a túráról, arra azonban emlékszem, hogy minden nap volt valami problémánk, így mindig sötétedésre érkeztünk az aktuális táborhelyre. Szétnézni jóformán csak a pihenőnapon volt lehetőségünk. De így is hatalmas élmény volt az első önálló, több napos kerekezés!)

Egyszer valamiért elolvastam egy programozásról szóló könyv elején a szerző köszönetnyilvánításait. Szakkönyvről lévén szó, sorra kerültek professzorok, kollégák, szaktekintélyek - eddig rendben is van a dolog. Aztán jött a család, még ez is belefér. Majd jött a Kellogg's, amiért olyan finomak a zabpelyhei, amiket írás közben zabált. Na ez már sok volt nekem, kábé az a szint, amikor Dévényi Tibi bácsi azt találta mondani: "Műsorunk támogatója a Hasbro. Gyerekek, tapsoljuk meg a Hasbro játékokat!"

A könyv szerzője persze amerikai, és úgy tűnik, nem ússzuk meg, hogy ne szivárogjanak be ezek a fárasztóan személyeskedő amerikanizmusok hétköznapjainkba. A Google böngészője, a Chrome például nem elégszik meg a hibaüzenettel: "Ez a link nem működik!", még elé is teszi: Jaj. Az angol változatban Ooops! Még sosem írtam le, de most vastag, nagy betűkkel: WTF???

Ma a Chrome végleg betette a kaput, ezzel:

Köszönjük, Google!

Az alábbi videót a Világutazó blog találta. Beelőztek, mert a felvétel készítőjével volt szerencsém személyesen is összefutni Szlovéniában, egészen pontosan a Bohinj-tónál, a Savica vízesésnél. Kaptam is tőlük névjegykártyát, de végül a videót nem az azon feltüntetett név alatt publikálták.

Sebaj, a Világutazónak hála, ráleltem - és fel is ismertem magunkat videón, 1:40 körül, a kép bal alsó sarkában tobzódó tömegben. :) A film megtekintése a jobb felismerhetőség és persze az élvezhetőség miatt 1080p felbontásban ajánlott!

Merész dolog nyár közepére kerékpártúrát szervezni: vagy egy hirtelen jött özönvíz mossa el, vagy a kánikula okoz egész napos kellemetlenségeket. Utóbbira persze akad ellenszer: az útvonalat a fák hűs árnyékában kell végigvezetni, és máris elviselhetőbb a pedálozás. Ebből a szempontból ideálisnak tűnt a Hór-völgye, ahová 2008 után "közkívánatra" tértünk vissza. Akkor kiadós esők után jártunk erre, kellőképpen sárosak is lettünk a táv végére. (Az akkori túra beszámolója Gábor honlapján elolvasható).

Idén a rekkenő hőség miatt száraz útban reménykedtünk, de a völgy helyenként annyira árnyékosnak bizonyult, hogy még a pocsolyáknak sem volt idejük kiszáradni. Ez azonban csak változatosabbá tette a tekerést.

2003 nyarán jártam először Szlovéniában, és már akkor magával ragadott legkisebb szomszédunk. Sem a világháború, sem a délszláv-balkáni válság idején sem zajlottak harci cselekmények a területén, így páratlan építészeti és természeti kincsei sem szenvedtek kárt. Az alpesi és mediterrán területek, valamint az ország belsejében érezhető balkáni hatások egészen különleges kulturális elegyet képeznek: egy egyhetes körutazás során mintha Európa különböző tájait járnánk végig, pedig át sem léptük a mindössze 1,9 milliós lakosságú Szlovénia határait. Az emberek vendégszeretőek, láthatóan sokat költenek arra, hogy minél több turistát csalogassanak hazájukba - és nem elsősorban a fővárosba. Úthálózatuk kitűnő, az utak minőségére sem lehet panasz. Autópályán Szlovénia bármely, turisták által gyakran látogatott pontjára könnyedén eljuthatunk. Kezdjük is körutazásunkat a Júliai-Alpok szívében!

Elkészült az előző, pünkösdi kerékpártúráról szóló bejegyzéshez tartozó, kedvcsináló videó. A felvételek elkészítéséhez egy bringavázra szerelhető állvány volt a segítségemre. Jó szórakozást!

A pünkösdi hosszú hétvégét Fertődön töltöttük, hogy a Kata Vendégházból kiindulva, kerékpáron fedezzük fel a környéket. Sem a szállás, sem az útvonal nem volt teljesen idegen számunkra, de mégis sikerült olyan célpontokat találnunk, ahol eddig még nem jártunk.

Ide egyszer el kell menni!

The Arctic Light from TSO Photography on Vimeo.

Néhány Pilisbe szervezett túrán elgondolkodtam már, hogy "most nem a Visegrádi-hegységben vagyunk?" - és ugyanez fordítva is megtörtént már. Itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba!

A Pilis üledékes eredetű röghegység a Duna jobb partján, Esztergom és Budapest között, a Dunántúli-középhegység legkeletibb tagja. Legmagasabb csúcsa a Pilis a maga 756 méterével, ez egyben a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja is. Neve szláv eredetű, kopasz hegyet jelent.

A Visegrádi-hegység, noha szintén a Duna jobb partján terül el, földrajzilag (vulkanikus eredete miatt) már az Északi-középhegység része. Legmagasabb pontja Dobogókő (700 m). A Pilistől a Pomázt Esztergommal összekötő vonal mentén húzódó Dera- és Szentlélek-patak (más néven Szent János-patak) völgye választja el. Kicsit részletesebben, a Wikipedia alapján: ezt a vonalat vízrajzilag a Két-bükkfa-nyereg vízválasztójából északnyugat felé folyó Szentléleki-patak s a délkeletnek tartó Dera-patak, az épített környezetben pedig a Pomáz–Pilisszentkereszt–Két-bükkfa-nyereg–Pilisszentlélek–Esztergom műút jelzi. A határvonal az alábbi térképen is látható:

Ilyen egyszerű az egész... :)

(A térképért köszönet Nyemának!)

(Köszi, Tomi!)

The Risotto Project from Bandita on Vimeo.

Péntek délelőtt 9 óra. A kollégák nyugodtan kávéznak, nekem meg az jut eszembe: holnap estig egy percet sem fogok aludni. Legalábbis ha minden jól megy. A két évvel ezelőtti, sikertelen próbálkozás után újból túlélő túrára készülünk. A csapat is új és a szabályok is változtak kis mértékben: Timi, Szablac, Tomi, Dani és jómagam vágunk neki az ismeretlennek, azaz annak, hogy (részben az éj leple alatt) eljussunk A-ból B-be, minél több tereppontot érintve.

Az egyenlet kétismeretlenes. "A", a kiindulópont ismeretlen. A szervezők előzetesen fotókat szivárogtattak ki, amelyek a terepen készültek. Rét, sózó, magasles - ember legyen a talpán, aki ennyiből 100%-os biztonsággal beazonosítja az ország egyik tájegységét! Nekünk persze volt egy tuti módszerünk, amivel jól mellélőttünk, így sem a módszert, sem a tippünket nem publikálnám... Lényeg a lényeg, nem az Ipoly, hanem a Vértes felé vettük az irányt. Négy busznyi kiránduló, a mienkről is három különböző helyen szálltak le a csapatok. Mi Gánt határában kaptuk meg térképünket és útmutatónkat, a stratégiánk kidolgozására pedig beültünk a gánti Vértes Vendéglőbe. Barna sör és tárkonyos raguleves mellett kezdtünk el agyalni. Vértes-térképünk nem volt tökéletes: nem a Cartographia adta ki, így csak néhány útvonalat tartalmazott. Szerencsére az étteremben még volt egyetlen eladó példány a teljes értékű változatból. Ez meg is mentette a túránkat!