A pünkösdi hosszú hétvégét Fertődön töltöttük, hogy a Kata Vendégházból kiindulva, kerékpáron fedezzük fel a környéket. Sem a szállás, sem az útvonal nem volt teljesen idegen számunkra, de mégis sikerült olyan célpontokat találnunk, ahol eddig még nem jártunk.

1. nap: Barangolás a Soproni-hegységben (35 km)

Kora délelőtt, esőben indultunk Budapestről, és a dugó is nagy volt. Elmúlt dél, mire Fertődön elfoglaltuk a szállást. Kicsomagoltunk, megebédeltünk, majd visszaautóztunk Sopronba. Innen indult túránk, a Károly-kilátó felé. Rögtön bemelegítésként egy korrekt szintemelkedés, 220-ról 520 méterre. Itt jól megpihentünk, megcsodáltuk Sopron és a környező tájvédelmi körzet panorámáját, majd változó, de alapvetően kitűnő minőségű erdei utakon vetettük be magunkat a fák és a hegyek közé. A Várhely kilátóhoz vezető elágazást elhagyva eszeveszett száguldásba kezdtünk, majd újból mászhattunk felfelé, 300-ról 500 méterre, Brennbergbányára. Itt található az ország egyetlen olyan temploma, amelynek épületében kocsma is üzemel. Nem mellesleg pedig itt nyílt Magyarország első szénbányája az 1700-as években, és egészen az 1950-es évekig üzemelt. Maga a település inkább egy alpesi falura hasonlít elszórt, a hajdani aknák köré csoportosuló házaival. Mi is egy ilyen településrész, Hermes felé vesszük az irányt, tovább emelkedünk. Az út minősége kifogástalan, érződik a nyugati határ közelsége. A táj is lenyűgöző, és a megérdemelt száguldás sem várat sokat magára: villámgyorsan megérkezünk újabb pihenőnkhöz, a Fehér úti tóhoz. Elkészülnek a kötelező csoportképek, majd nem marad más hátra, mint visszatérni Sopronba.

Rövid városnézés, de a Tűztorony sajnos kimarad: felújítás miatt zárva. A belváros azonban így is lenyűgöző - és meglepően kihalt. Egy kis séta, és irány Fertőd. Meglepően fárasztó volt ez a csupán 35 kilométeres bevezető túra, talán az 1500 méteres szintemelkedésnek köszönhetően. Nem is kellett altatni minket!

(A túra szintdiagramja és térképe Cooper jóvoltából megtekinthető, kielemezhető.)

2. nap: Irány Fraknó vára! (69,5 km)

Fraknó (németül Forchtenstein) vára Burgenland jelképe, a mai napig Eszterházy-birtok. Itt tekinthető meg Európa legnagyobb magántulajdonban levő fegyvergyűjteményének java, természetesen Eszterházy-tulajdon. Ahhoz, hogy mindezt megcsodálhassuk, fel is kell jutni a várba, ami kerékpárral igencsak megerőltető feladat...

Ismét Sopronból vágtunk neki az útnak, Ágfalvát kikerülve a "zöldhatáron", egy pocsolyákkal tarkított földúton közelítettük meg Shattendorfot. A Baumgarten-Pöttelsdorf-Walbersdorf útvonalon, előbb a B30-as, végül a B32-es kerékpárúton értük el a várat. A 17%-os emelkedő nem csak papíron bizonyult elrettentőnek. Szét is morzsolódott maroknyi csapatunk, így öten háromfelől értünk fel a várhoz. Választani lehetett MTB-útvonal, országút és aszfaltozott gyalogút között, de mindez csak utólag vált egyértelművé számunkra.

A várat német-magyar nyelvű vegyes idegenvezetéssel jártuk végig, majd elfogyasztottuk megérdemelt ebédünket. Hazafelé könnyebb útvonalra számítottunk, mint idefele, és ez az elején így is volt, hiszen most lefelé tettük meg a 17%-ot. Elérve Walbersdorfot azonban folytatódott eltévedés-sorozatunk, végül egy hatvanas éveiben járó bácsi vezetésével a Marzer Kogel tetején találtuk magunkat.

Eredetileg ezt a dombot megkerülve, Schattendorfon keresztül kellett volna eljutnunk Loipersbachba. A Marzer Kogelről egyenesen ide gurulhattunk volna, de elvétettünk egy kanyart, így jópár kilométert kerülhettünk a meglehetősen hosszú emelkedőkkel tarkított országúton. Loipersbachban is csak másodjára találtuk meg a Magyarország felé vezető, amúgy nem kitáblázott utat. Mondjuk nem csoda, hogy semmi nem jelezte az utat: ahogy átkeltünk a határvonalon húzódó patakon, elvágták az aszfaltcsíkot, és visszacsöppentünk a jó magyar valóságba. Sopronig már nem sok izgalom várt ránk, hacsak az nem, hogy a városban még egyszer, utoljára eltévedtünk.

(A túra szintdiagramja és térképe Cooper jóvoltából megtekinthető, kielemezhető.)

3. nap: Fertő-tó (90,5 km)

Két éve, szintén Fertődről indulva letekertük egy nap alatt a Fertő-tó-kört. Fárasztó, 138 kilométeres túra volt, most nem is kíséreltünk meg hasonlót. Egy dolog azonban nem változott a legutóbbihoz képest: hatalmas szembeszélben kezdtük meg a kerekezést.
Az első 20 kilométer, a Fertőd-Apetlon út meglehetősen unalmas és küzdelmes volt. Felüdülést jelentett Illmitz, az első megállónk, a Fertő-tavi látogatói központ. Legurult egy jól megérdemelt Almdudler, majd a kikötő felé indulva végre elénk tárult a környékre jellemző növény- és állatvilág egyedi látványa. A kikötő minden eddiginél szelesebb volt, nem is időztünk sokat, a bekötő úton 4 kilométert tekertünk visszafelé, majd Podersdorf felé vettük az irányt. Egy-két kilátónál tartottunk rövidebb pihenőt, és valóságos bringás csúcsforgalomban érkeztünk meg Podersdorf kikötőjébe. Kite-osok tucatjai szórakoztatták a járókelőket, a hatalmas szélben könnyed mozdulatokkal mutattak be több méteres repüléseket.

Ebéd után végre befordultunk szélirányba, és a maradék 40 kilométer java részét erős hátszélben tettük meg. Még egyet pihentünk a St. Andrä melletti Zick See partján, majd az előző napra emlékezve, 1-2 eltévedéssel, de végül a hazavezető utat lerövidítve értünk vissza a pomogyi (Pamhagen) határátkelőhöz. A jól ismert, pocsék minőségű kerékpárúton további 8 kilométer várt ránk Fertődig.

(A túra szintdiagramja és térképe Cooper jóvoltából megtekinthető, kielemezhető.)

4. nap: Drezinázás

A drezinázás igazi unikum a bringázás szerelmeseinek. Az Oberpullendorf (Felsőpulya) és Neckenmarkt közötti, 23 kilométeres vasútvonalon lehet végigtekerni, külön erre a célra kialakított 4-6-8 személyes drezinákon. Kettő teker, a többi pedig élvezi az utat. Egyik nap Felsőpulyáról indul a menet, majd másnap, hogy ne kelljen éjjel az összes drezinát visszavontatni a kiindulópontba, megfordul a menetirány. Mi Oberpullendorfból Neckenmarkt felé haladtunk, a domborzati viszonyok miatt ez az irány jobb választásnak tűnt.

A tekerés emelkedős és kanyargós szakaszokon nem is olyan egyszerű, de ahogy láttuk, nagypapák is simán teljesítik a távot unokáikkal. Útközben 7-8 pihenő van, a drezina "könnyedén" leemelhető a sínről, majd az utazás megkezdése előtt visszahelyezhető. A táv rövidebb pihenőkkel is kényelmesen teljesíthető 3 óra alatt, de egy piknikezés vagy kastélylátogatás beiktatásával akár egész napossá is nyújtható. A végállomástól (külön díj ellenében) busszal visszaszállítják a drezinázókat a starthelyre. Jó móka volt, érdemes kipróbálni mindenkinek, igazi családi program, nem messze a határtól!

A túra képei ITT megtekinthetők. (Néhányat Judit ill. Cooper készített, köszönet érte!)