"ide egyszer el kell jönni!"

BDT World Tour

BDT World Tour


Maláj félsziget - 3. rész: Szingapúr

2012. október 27. - Bandita6

2012. őszén volt szerencsénk egy két hetes körutat tenni a Maláj-félszigeten. Az ott gyűjtött élményeinkről szóló bejegyzés-sorozat aktuális cikkében Szingapúrról lesz szó.

Szingapúrba Kairón, Bangkokon és Kuala Lumpuron keresztül érkeztünk, de csak e legutóbbiban töltöttünk el említésre méltó időt. Szeptember 22-én az Egyptair kairói járatával hagytuk el Budapestet és Európát, majd bő 5 órát időztünk az észak-afrikai tranzitban (valójában ez is említésre méltó idő). Késő éjjel indultunk tovább Malajziába, egy rövid thaiföldi megállóval. Kb. 9 óra repülés után Bangkokban le kellett szállnunk a gépről, kaptunk egy kis matricát a pólónkra, majd a terminálon jó nagy kört téve, egy emelettel feljebb vissza kellett sétálnunk ugyanahhoz a kapuhoz, ahol kiszálltunk, és újra becsekkoltunk. Ennyi volt Bangkok, mehettünk tovább Kuala Lumpurba!

DSC00032.JPG

Ezt leszámítva nem panaszkodhatunk a repülőútra: a gép (Boeing 737-700) félig sem volt tele, simán be tudtunk ülni egymás mögé, ablakhoz - bár ezt az igényünket nem volt könnyű elmagyarázni a kairói reptéren. Nem is értette meg a pultos csaj, hogy mit akarunk, bár sűrűn bólogatott, hogy "yes, yes". Sebaj, a gépen volt hely bőven. Kezdetben persze a szárnynál kellett ülnünk, így nem véletlenül született meg utunk első mélyen szántó bölcsessége: "Nagy gépnek nagy szárnya van."

Szóval megérkeztünk Kuala Lumpurba, ahol elsőre csak egy éjszakát terveztünk eltölteni. Gyorsvasúttal irány a központ, majd mágnesvasúttal a Bukit Bintang, KL "modern bevásárló központja". Innen pár saroknyira van a Serenity Hostel, a város legpezsgőbb éjszakai élettel megáldott utcájában (Changkat Bukit Bintang), egy sportbár felett 2 emelettel. Egy 8 fős "koliszobában" (dormitory) foglaltunk két ágyat, és mivel több vendég arra az estére nem érkezett, kényelmesen elfértünk. (Tominak és Laurának kellett volna még csatlakozniuk hozzánk, de gondjuk akadt Laura vízumával, így nem engedték ki őket Indiából, és csak pár nap múlva tudtak csatlakozni hozzánk.)

DSC00056.JPG

Viszonylag hamar rájöttünk, hogy a legnagyobb gondunk a légkondival lesz. Odakint 30 fok feletti meleg, közel 100%-os páratartalommal, ha emellé direkt napsütést is kapsz, elviselhetetlen. Viszont akárhova belépsz, maximális teljesítménnyel dübörög a légkondi - minimális hőfokon. Szerencsére a szobában - mivel csak ketten voltunk - éjszakára ki tudtuk kapcsolni a klímát, így valamelyest elviselhetőbb volt a hőmérséklet. Innentől viszont mindenhova vittünk magunkkal pulóvert. A szobánk szerencsére nem a nyüzsgő utcára nézett (nem is volt ablaka...), így viszonylag jól aludtunk, a hat órás időeltolódás ellenére.

Másnap egy gyors reggelit (toast + lekvár + tea) követően elsétáltunk a közeli Times Square-re, innen indult Szingapúrba a buszunk, melyre a jegyet már otthon megvettük. A buszon luxuskörülmények vártak ránk: kényelmes, hátradönthető fotelek, kar- és lábtámasszal, masszázsfunkcióval. 5 órás út, több mint 400 km így azért elviselhető. És alig több mint 5000 Ft-ért nem is olyan drága!

Így érkeztünk meg Szingapúrba szeptember 24-én. Azért útközben újra megküzdöttünk a légkondival: a helyiek papírzsebkendőkkel próbálták betömni a légbeömlő nyílásokat, mert teljesen elzárni nem lehetett őket. A tuti megoldás azonban a mi kezünkben volt: Öcsi táskájából előkerült egy guriga szigetelőszalag, ami gyors és hatékony megoldást jelentett a problémánkra.

A határátlépés izgalmasra sikeredett. A legviccesebb, hogy Szingapúrba tilos rágógumit bevinni. Odaát sem lehet kapni, fogyasztásáért büntetés jár. Nem árt tudni, hogy Szingapúrban még mindig lehet botozással fenyíteni. Alkoholt és cigarettát be lehet vinni, de jó magas vámot kell rá fizetni. Nálam - szigorúan gyógyászati célból - volt fél liter házipálinka, kólásüvegben. Gondoltam, ezzel nem lehet gond, ráadásul a szingapúri követség honlapja szerint egy palack ital bevihető. A csomagátvizsgálásnál azonban másodszorra is visszatolták hátizsákomat a röntgengépbe. Persze hogy megijedtem, de végül kérdés nélkül továbbengedtek. Nem tudom, mit találhattak gyanúsnak. (Hazafelé a reptéren a Petronas Towers alakú hűtőmágnes érdekelte a hatóságot...)

Szingapúrban couch surfing útján szereztünk szállást, vagyis sikerült interneten találnunk egy olyan srácot, aki szívesen megosztotta velünk a lakását két éjszaka erejéig. Ryant kellett hát megtalálnunk, de még volt egy kis időnk addig, amíg végzett a munkájával, így sétáltunk egyet a buszunk végállomásának környékén. Pénzt is kellett váltanunk, hogy buszjegyet tudjunk venni. Mindegyik háztömb portáján érdeklődtünk, de mindig azt a választ kaptuk, hogy "next building", míg végül az egyiknek igaza lett, és megszabadulhattunk Eurónk egy részétől.

sing1.JPG

Szingapúrban nincs bérlet a buszokra, mágneskártyát lehet váltani, amelyet fel kell tölteni egy tetszőleges összeggel. A kártyát fel- és leszálláskor is olvastatni kell, így tudja a rendszer, hogy mekkora összeget kell levonni. Ha nincs kártyánk, bemondjuk az úticélt a sofőrnek, majd kifizetjük a távolsággal arányos viteldíjat. A sofőr azonban nem ad vissza aprót, így célszerű mindig magunknál tartani egy maréknyi érmét. Ez nekünk nem mindig jött össze, de megfigyeltük, hogy a bal első ülésen mindig egy segítőkész, idős néni ül, aki hajlandó neked pénzt váltani, és még az útbaigazítás sem esik nehezére.

Így jutottunk el Ryan-hez is, akinél végre lecuccoltunk, majd nyakunkba vettük az éjszakai Szingapúrt.

sing3.JPG

Szingapúr városállam, egy másfél kilométeres szoros választja el főszigetét Malajziától. Stratégiai jelentőségű kikötője gyorsan a világ egyik legfejlettebb városává tett Szingapúrt: az egykori cölöpházak helyén ma fényes felhőkarcolók magasodnak. Ez így remekül hangzik, de nem teljesen igaz. Szingapúr fényűző üzleti és turisztikai központja, a Marina Bay az 1960-as évekig nem is létezett. Ekkor alakítottak ki - a tenger feltöltésével - egy öblöt, teljesen átalakítva Szingapúr partszakaszát és térképét. A néhai kikötő több utcányi távolságra került a parttól. Mindez akkor igazán izgalmas, ha az embernek lehetősége nyílik az egykor vízzel borított terület pompás épületei között sétálni.

marinabay.jpg

(forrás: Pearson Education South Asia Pte Ltd 2002)

És van is látnivaló bőven, ha az öbölben teszünk egy sétát. Itt található a város jelképének, az oroszlánfejű, haltestű Marlion-nak a szobra, az egykor postaépületként szolgáló, gyarmati stílusú Fullerton luxushotel, vagy minden látnivaló legje, a Marina Bay Sands hotel. Ez utóbbi tetejéről minden este fél 10-kor lézersugarak pásztázzák az égboltot, az öblöt diszkréten betöltő zene ütemére pedig fényjáték és szökőkutak vízfüggönyére vetített jelenetsorok szórakoztatják az összegyűlt bámészkodókat. A bemutatót pont a Fullerton hotel elől néztük végig, ideális helyről. Másnap felmentünk a Marina Bay Sands hotel tetejére, onnan is nagy élmény volt, de talán a partról hangulatosabb a show. Ha már fent voltunk a tetőn, a hotel 1. tornyán 50 méterrel túlnyúló kilátóteraszon, megnéztük volna a világhírű, feszített víztükrű medencét is, az azonban csak a szállóvendégek számára elérhető. A látvány, a város fényei azonban a kilátóteraszról is lenyűgözőek voltak.

sing7.JPG

Első és egyetlen teljes napunkat Sentosa szigetének szenteltük. Sentosa egy igazi szabadidőközpont, egy utolsó négyzetméteréig beépített, de legalábbis karban tartott sziget, a maga 5 négyzetkilométeres területével. Kabinos felvonóval és gyorsvasúttal egyaránt megközelíthető, ez utóbbi kvázi ingyenes, de felszálláskor kell megfizetni a 3,5 dolláros belépődíjat. A vonatnak a szigeten 3 megállója van. Mi az elsőnél szálltunk le, mert elsődleges célpontunk a Universal Studios filmgyár élményparkja volt.

A parkban filmeknek szentelt, tematikus blokkokban tölthetünk el jó néhány kellemes órát. A belépő (kb. 12.000 Ft) tartalmazza az összes "játék" használatát, és mivel szezonon kívül voltunk, nem is kellett órákig sorban állnunk: 5-10 perc várakozással mindenre fel tudtunk ülni. A legtöbb időt mindenhol az épületek központjában található "kilövőállomásig" való eljutás jelentette: hosszú, légkondicionált labirintusok várják csúcsidőben a türelmesen várakozókat. (Bónuszként az első magyar vonatkozás: Gábor Zsa Zsa "hollywood"-i csillaga.)

sing4.JPG

Madagaszkárral és Shrekkel kezdünk, a csónakázás és egy lightos hullámvasút jó felkészülés volt a későbbiekre. Jó volt a Jurassic Park témájú "csónakázás", amely végén a nézelődők vízágyúval lőhettek minket, élveztük a Múmia "töksötét" és a Battlestar Galactica vadul tekergő hullámvasútjait, de a legnagyobb élményt a Transformers csarnoka jelentette.

Itt egy "speciális" hullámvasútra ültünk fel, amely gyakran megállt, és 3D szemüvegen át teljesen élethű akciójeleneteket vetítettek elénk. Tényleg olyan érzés volt, mintha részt vennénk egy üldözéses jelenetben. Az első rácsodálkozás után végig is játszottuk még egyszer a kalandot!

Sentosa persze nem csak ebből áll: déli partján homokos strandok, a sziget közepén egy kisebbfajta hegy, kilátóval és botanikus kerttel, a hegy tetejéről pedig nyári bobhoz hasonló, de kerekeken guruló járgányokkal lehet legurulni a strandra. Ennél jóval többet is tartogat a sziget az ide látogatók számára, de nekünk a Universal Studios után már csak ennyire maradt időnk. Aki több napra érkezik Szingapúrba, nyugodtan szenteljen egy teljes napot Sentosára!

sing5.JPG

Harmadik és egyben utolsó napunkon végre napfényben is felfedezhettük a várost! Vagyis inkább nappali fényben, ugyanis meglehetősen borongós időnk volt, de szerencsére sem eső, sem kánikula nem nehezítette a dolgunkat. Csak kóboroltunk az utcákon fel-s-alá, és gyönyörködtünk a kínai és hindu templomokban. Utunk természetesen a Marina Bay-nél ért véget, majd visszamentünk Ryan-hez a cuccainkért.

sing6.JPG

A belvárosból 10 percenként indulnak buszok a határ túloldalán fekvő maláj városba, Johor Bahruba. Rengetegen ingáznak, az esti csúcsforgalomban ízelítőt kaptunk az ázsiai káoszból, ahogy mindenki igyekezett hazafelé. Bőven időben érkeztünk az ottani vasútállomásra, ahonnan este 11-kor indult a vonatunk fel északra, Jerantut városába, a Taman Negara nemzeti park kapujába. De ez már egy következő történet lesz...

Maláj félsziget - 1. rész: Kérdések és válaszok

1. Miért pont Malajzia?

Ez egy igen jó kérdés, másfél hónappal az utazás előtt még én magam sem sejtettem, hogy itt fogunk kikötni. Az, hogy tengeren túl, egyértelmű volt, olyan célpontot kerestünk, ahová nem lehet csak úgy autóval vagy fapadossal átugrani egy hétvégére. Az első kiszemelt az USA volt: végig kocsival a 66-os úton, vagy legalább a keleti parton a Nagy Almától Miami strandjaiig, vagy valami hasonló. Aztán elindultunk Mexikó felé, míg végül olcsóbb, ázsiai célpontokat is keresni kezdtünk.

Szemeztünk Thaifölddel, Vietnammal (a Ha Long öböl okán), Malajzia pedig úgy került képbe, hogy mostanában több ismerősünk is járt erre, és mind egy szálig bátran ajánlották. A vége az lett, hogy lefoglaltuk augusztusban a repülőjegyeket úgy, hogy alig tudtunk valamit az országról. Annyit azonban sejtettünk, Kuala Lumpurból és Szingapúrból kiindulva, hogy a délkelet-ázsiai régió talán legtisztább, legfejlettebb országai felé vettük az irányt. (Japán és Dél-Korea más tészta, árban is.)

malaj001.jpg

2. Hogyan készültünk fel?

Ma már nem nehéz az internet előtt felkészülni egy utazásra, azonban az útikönyvek és útileírások továbbra is fontos szerepet töltenek be a tervezés során. A könyvesboltok polcai nem roskadoznak a maláj útikönyvektől (Figyelem! Piaci rés! És lesz még később is ilyen!), útibeszámolókból is csak egy érhető el: Joó András Malajzia - Borneó c. munkássága. A könyvet nem minősíteném, sok bosszantó dolgot találtam benne, de mégiscsak ez szolgáltatta az útvonalunkat meghatározó információk többségét. A pontosításra ott volt a Lonely Planet, amelyet sikerült elektronikus formában megszerezni, így a teljes kötet ott figyelt az okostelefonon, a fontosabb részek pedig nyomtatásban is megvoltak. Egy oldalra négy oldal nyomtatva, kétoldalasan - csak hogy spóroljunk a papírral, a hellyel, a súllyal.

A felkészülésben fontos szerep jutott a védőoltásoknak. Az oltóközpontban végül a Hepatitis, a hastífusz és tetanusz elleni szérumokat javallottak. Maláriára épp nincs oltás, tablettákat szedhettünk volna, de a doki szerint a félsziget egyáltalán nem voltunk veszélyeztetettek, így maradt a szúnyogriasztó spray.

malaj002.jpg

Az útvonalat, mint mondtam, a könyvek és a net alapján nagyjából belőttük, de csak 1-2 járatra foglaltunk előre jegyet, főleg az út elején és legvégén. A közepét meghagytuk szabadon, hogy a körülmények, az időjárás és a hangulatunk alakíthassák sorsunkat. Végül a legfőbb tényezőnek az bizonyult, hogy a legtöbb helyszínről csak reggel indultak járatok a következő állomáshelyünkre, így fájó szívvel, de ki kellett venni a programból a teaültetvényeiről elhíresült Cameron Highland-et. Ezt leszámítva minden a terv szerint alakult.

3. Milyen útvonalon haladtunk?

Távirati stílusban: Kuala Lumpurba érkezett a gépünk, innen másnap reggel Szingapúrba buszoztunk. Két ott töltött éjszaka után a harmadikat átvonatoztuk, így érkeztünk meg Jerantutba. Innen rövid buszos transzfert követően behajóztunk a Taman Negara nemzeti parkba. Itt is kettőt aludtunk, majd Jerantuton és Kuala Lumpuron keresztül átbuszoztunk Penang szigetére, Georgetown-ba. Itt is 2 éjszaka, majd hajóval irány Langkawi szigete, ez már Malajzia északnyugati csücskénél van. Itt négyet éjszakáztunk, majd visszarepültünk Kuala Lumpurba, ahol volt még másfél napunk a hazaindulás előtt.

malaj003.jpg

Az igazi az lett volna, ha átrepülünk Borneó szigetére is, de ahhoz még egy hét kellett volna, így is elég feszített volt a program. Legközelebb majd erre a régióra koncentrálunk!

4. Miket tapasztaltunk?

Tulajdonképpen csak pozitív tapasztalatokkal tértünk haza: alapvetően rendezett, többnyire tiszta minden, az ételek nagyon ízletesek és változatosak, az emberek pedig roppant kedvesek. Rámosolyognak a fehér ember fiára, messziről köszönnek, integetnek, stressznek nyoma sincsen. Persze hozzá kell szokni néhány helyi sajátossághoz, például hogy a busz nem menetrend szerint indul, hanem ha (nagyjából) megtelik, de ezekkel mind együtt lehet élni.

malaj004.jpg

Szingapúr persze egy kicsit más, ott minden vegytiszta, és óramű-pontosságú. A tisztaságra például annyira adnak, hogy rágógumit nem lehet bevinni az országba, és természetesen venni sem lehet.

5. Javasoljuk-e?

Abszolut! Ezzel az egy szóval el lehetne intézni a dolgot. Kicsit azért tartottam az úttól, hiszen eddig teljesen ismeretlen területre tévedtünk, de bebizonyosodott, hogy saját magunk is képesek voltunk egy ekkora körutat több ezer kilométer távolságból megszervezni. Kiérve pedig azt tapasztaltuk, hogy minden működik, mindenhol beszélik az angolt, így sehol nem voltunk elveszve, ha pedig segítségre szorultunk, mindig akadt készséges partner. Szóval akinek tetszik a környék, bátran vágjon neki: pakoljon 1-2 váltás ruhát, egy papucsot és fürdőruhát a hátizsákjába, és indulhat is!

malaj005.jpg

6. Mennyibe is került az út?

Már a kiutazás előtt is többen kérdezték, kiszámoltuk-e, mennyiből fogunk kijönni. Nos, a válasz: nem. Arra törekedtünk, hogy minél olcsóbb legyen az út, bevállaltunk 4-8 ágyas "tömegszállásokat" is, Szingapúrban és Kuala Lumpurban pedig CouchSurfing-gel próbálkoztunk. Ennek lényege, hogy helyiek internetes bejelentkezés alapján vendégül látnak világutazókat a saját lakásukban, gyakorlatilag ingyen, hogy megismerkedhessenek más kultúrákkal, nézetekkel, stb. Ezen is sokat spóroltunk, még úgy is, hogy vendéglátóinknak apró ajándékokkal kedveskedtünk (jelen esetben Rubik-kockákkal).

malaj006.jpg

De hogy pontos képet kapjunk a költségekről, a két hét alatt végig jegyzeteltem, hogy mire mennyi forintot, ringgitet, dollárt költöttünk. Íme egy rövid összesítés:

- Repülőjegy: 215.000 Ft
- Biztosítás: 8.000 Ft
- Oltások: 18.000 Ft
- Étkezés: 33.640 Ft
- Közlekedés: 44.397 Ft
- Szállás: 18.250 Ft (!!!)
- Szabadidős tevékenységek: 27.493 Ft
- Ajándék: 8.300 Ft

Az árak persze tájékoztató jellegűek, de a teljes összeg így is 380.000 Ft körülre jött ki, ami egy két hetes, ázsiai nyaralás esetén nem is olyan rossz büdzsé!

7. Mi tetszett a legjobban?

Csak egy rövid lista, egyáltalán nem sorrendben, arról a 8 dologról, ami a leginkább emlékezetes marad számomra:

- Az utcai kifőzdék hangulata és ízei.
- A Universal Studios "kalandparkja" Szingapúrban, azon belül is a Transformers hullámvasút - 3D mozi kombinációja.
- A Marina Bay öböl Szingapúrban, a Marina Bay Sands hotel kilátóteraszával és az esti fényjátékokkal.
- A Petronas tornyok éjszakai díszkivilágításban pompázva, Kuala Lumpurban.
- A hajóút a Taman Negara nemzeti parkba.
- "Island hopping" hajós kirándulás Langkawi szigetei között
- A langkawi naplemente
- A SkyBridge Langkawi szigetén

malaj007.jpg

Mindezekről hamarosan részletesebb beszámolókkal jelentkezem.

Addig is, néhány fotó az útról IDE KATTINTVA megtekinthető!

süti beállítások módosítása