Öcsivel kitaláltuk: ha már szabin vagyunk, ugorjunk ki valahova túrázni. A lehetőségeket a Rysy-re és az osztrák Schneeberg-re szűkítettük, végül a Tátra mellett döntöttünk. Az utolsó előtti pillanatban Gábor is csatlakozott hozzánk, így annyi biztossá vált: hárman, egy kocsival hétfő este elmegyünk a Tátra tövébe, megszállunk valahol, másnap pedig csúcstámadás, aztán irány haza.

Se térkép, se kiszemelt szállás, csak úgy nekivágtunk. Sátor, hálózsák, kaja és váltásruha a kocsiban.

A kiutazás

Budapestről 16 óra előtt pár perccel indultunk, Salgótarján-Somoskőújfalunál léptük át a Szlovák határt. Innen úgy képzeltem, hogy "elmegyünk az első nagyvárosig, ott jobbra fordulunk, majd ki lesz táblázva, hogy >>Magas-Tátra balra<< és már Poprádon is vagyunk. Onnan meg már ismerős lesz."

Ez rémlett a viamichelin.com útvonaltervéből, de hamar rájöttünk, ennyire nem egyszerű a helyzet. Losonc határában vettünk is egy térképet 2 Euróért, innentől Öcsi navigált. Gyér forgalmú, de nem túl jó minőségű utat néztünk ki. Több hegyen is át kellett kelni, de kevés kocsit kellett kerülgetni, és a táj is gyönyörű volt.

(Persze Murphy törvényei itt is működnek: hosszú percekig nem látunk egy autót sem, de pont akkor felbukkan egy szemből, amikor a keskeny hegyi úton egy felfelé küzdő bringást előzünk. Murphy jobban kell, hogy figyeljen, mint Isten maga...)

Losonctól az 50-esen mentünk Krivánig, ott jobbra tértünk le az 528-asra, Brezno felé. Egy jobb, majd egy bal kanyarral tértünk rá a 72-es útra, ami Králová Lehotánál torkollott bele a 18-as útba, ez pedig már egyenesen Tatranská Strbáig vitt minket. Itt találtunk is egy kempinget, de még azért felmentünk a Csorba-tóig, hátha ott is kapunk szállást. Persze kemping a Tátra Nemzeti Park területén már nincs, a két legolcsóbb szálló pedig tele volt, így visszagurultunk a kempinghez. Közben besötétedett, így 36 Euróért (+IFA) kivettünk egy négyszemélyes faházat. Volt szabad hely bőven, az este pedig hűvösnek ígérkezett, így nem is bántuk, hogy fedél került a fejünk fölé.

Másnap hiába terveztünk gyors indulást, a recepció csak 8-kor nyitott, akkor tudtuk leadni a kulcsot, az eléggé mufurc kislánynak. Volt bőven parkolóhely a tónál, letettük a kocsit (5,20 Euró a napijegy), és elindultunk felfelé. A Rysy-hez az út, a táblák tájékoztatása szerint 4 óra 25 perc, ennyi idő alatt kell 1355 méterről 2499-re felkapaszkodni.

A túra

Az első szakasz (kb. egy óra) nem túl meredek, de hosszú emelkedővel kezdődik, majd egy majdnem ilyen hosszú lankával ereszkedik le a Hincó patakhoz, melynek fahídján átkelve már csak pár perc gyaloglás választ el minket a Poprádi-tó (1495 m) feletti elágazáshoz. Innen 2 perc alatt le lehet jutni a tóhoz, ideális pihenőhely.

Az elágazásnál szénkupac és fa hasábok: aki 5-10 kilónyi tüzelőt felcipel, az ajándék teát kap a Hunfalvy-völgyi menedékházban - tájékoztat a szlovák nyelvű tábla. Mi megelégszünk a saját csomagjainkkal, és megkezdjük a kapaszkodást. Egy ideig erdő, aztán fejmagasságig érő cserjék, végül csak kisebb bokrok és virágok, majd egyszer csak elfogy a növényzet. Rengetegen tartanak felfelé, a lassabbak néha udvariasan félreállnak, de van pár "rövidítés" is, ahol előzni lehet.

Hamarosan elérünk a Békás-tavakig, újabb ideális pihenőhely, még hófoltokat is lehet találni. De hideg egyáltalán nincs, apró megszakításokkal, de tűz a nap, pólóban és rövidnadrágban túrázhatunk.

A tavakat elhagyva meredekebb, láncokkal biztosított rész következik. Ezen túljutva a Hunfalvy-völgyecskébe (Dolinka pod Váhou) jutunk. Egy rövid, nyáron is gyakran (de most éppen nem) havas emelkedőt leküzdve elérjük a Tátra legmagasabban fekvő menedékházát, Hunfalvy-völgyi menedékházat (Chata pod Rysmi, 2250 m). A háztól a Hunfalvy-hágóig (sedlo Váha, 2340 m) újabb emelkedő következik.

A hágó már a főgerinc része, nagyon szép kilátás van róla a túloldalra, a Rejtett-völgyre (Ťažká dolina) és a Tátra egyik legnehezebben mászható sziklafalára, a Ganek-teraszra (Galéria Gánku). A hágótól a csúcs már csak kb. egy óra gyaloglás, nem túl nehéz sziklás terepen, végig remek kilátással mindkét irányba (gyakorlatilag a főgerincen haladunk). Ha ezen túl vagyunk, elmondhatjuk, hogy turistaként elértük a maximumot: ez a Tátra legmagasabb csúcsa, amire turisták is felmehetnek. Ezen kívül Lengyelország legmagasabb csúcsa is egyben.

forrás: magas-tatra.hu

Felfelé éppen tartottuk a négy és fél órás menetidőt, de ebben a pihenők is benne voltak. Lefelé valamivel gyorsabb, és kevésbé fárasztó az út, de nagy figyelmet követel a "lépcsőzés". Vesztettünk egy kis időt a Hunfalvy-menedékháznál: a napsütésben kifeküdtünk egy sziklára, fejünk alatt a hátizsák, és egy jó fél órát alukáltunk.

Fél hat körül értünk le a Csorba-tóhoz, melynek partján megpihentünk, megvacsoráztunk (szendvics-keksz kombó), majd negyed hétkor elindultunk hazafelé a parkolóházból.

A hazaút

Visszafele kevésbé hegyes útvonalat választottunk, és mivel a teherforgalom is gyér volt az esti órákban a Besztercebánya-Zólyom útvonalon, pontosan négy óra alatt elértük Budapest határát az M0-nál.

Ha egy szóval kellene összegezni utunkat, azt mondom, megérte. Közel van a Tátra, és viszonylag kis anyagi ráfordítással simán megoldható egy egy éjszakás, egész napos túra, amely jól lefárasztja a testet, de jól fel is frissíti a lelket. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

További képek: ITT