Nem gondoltam, hogy évekig kell várnom arra, hogy eljussak Gábor egyik gyalogtúrájára. A rossz sorozat most véget ért, hiánypótló és kerékpárút-felderítő jelleggel bakancsot öltöttünk, és néhány fanatikus dróthuszárral bevetettük magunkat a Visegrád-környéki völgyekbe.
A bobpályától indultunk, és megnyugvással tapasztaltuk, hogy az egy héttel korábbi nagy olvadást követő néhány fagyos éjszaka sziklaszilárddá dermesztette a talajt, így nem nyakig érő dagonyában kellett nekivágnunk. A tiszta időt és a havas tájat kihasználva rögtön csoportképpel indítottunk, majd a K és K+ jelzéseket követve haladtunk a Visegrádi kapuig.
Innen a piros kerékpáros úton folytattuk túránkat. Már az első, rövid szakaszon is egyértelművé vált, hogy az út kerékpárral szinte járhatatlan, és valószínűleg tavaszra sem fog javulni a helyzet. A vizes-saras felületet teljesen átrajzolják az erdőgazdaság tarktorjai és lánctalpasai, és hiába fagy meg éjjel, így is nagyon figyelni kell, hova lép az ember fia.
Hamar elértük a Mester-rétet, itt egy korai ebédszünetet tartottunk, mindenki felavatta a karácsonyra beszerzett távcsövét, és rendesen dokumentáltuk is az eseményt. Tovább haladtunk az Etetői réten át a Szentgyörgy majorig, ez utóbbi szakaszt már a Z és Zoo (zöld kerékpáros) jelzés mentén. A képzeletbeli hőmérőnk higanyszála néhány fokkal nulla fölé kúszott, a nap is sütött rendesen, a talaj megolvadt, mi pedig megkezdtük végeláthatatlan dagonyázásunkat. De nem szegte kedvünket.
A majort elhagyva a K+ jelzést követtük, egy kis kitérőt kellett tennünk a bozótosban, mert az erdőgazdaság szakemberei az egyetlen járható utat teljesen eltorlaszolva végezték a fakitermelést. De a hegyoldalban legalább nem volt sár...
Néhány méterrel odébb kezdődtek a gondok. Nem sikerült egyértelműen felfesteni a jelzéseket, így hiába a több térkép + a GPS, mégis rossz irányba indultunk. Végül nem kerültünk túl naygyot, de közel 1 órát veszítettünk. De még ez sem szegte kedvünket, ragyogó volt az idő és a hangulat is. Cooperrel pedig kemény munkába kezdtünk: betörtük az összes pocsolya jegét, egyet sem hagyva az utánunk érkezőknek. Ezt is rendesen dokumentáltuk.
Aztán végül csak visszaértünk a parkolóban hagyott kocsihoz, elfogyasztottuk maradék elemózsiánkat, és hazafelé vettük az irányt. Gergő neve még nem szerepelt a leírásban, negyedik túratárs jogán most ezt is pótoltam. Az össz táv nettó 13,3 km volt.
További képek ide kattintva érhetők el.