Egy emlékezetes városlátogatáshoz nem kell több száz kilométert autózni, távoli kontinensekre utazni, elegendő körülnézni a szomszédban. Tökéletes példa Graz, ahova néhány hete ugrottunk ki egy napra. Vas megyében lógattuk a lábunkat, így az alig 100 kilométeres út előtt még korán sem kellett kelni.

Szinte vakon vágtunk neki az utazásnak. Odáig a GPS segített is (szükség is volt rá, mert pont az autópálya-felhajtónál eltereltek minket), abban pedig bíztunk, hogy a város közepén leparkolva viszonylag hamar tudunk majd várostérképet szerezni a látnivalókról. Óratorony - ennyi rémlett 8 éves koromból, amikor legutóbb itt jártunk. De nem féltünk attól, hogy nem tudjuk majd elfoglalni magunkat Ausztria második legnagyobb városában, a 260 ezer lakosú Stájerország központjában.

Íme egy rövid útmutató azoknak, akik hasonló kirándulásra adnák a fejüket:

Az A2-es autópályán közelítettük meg Grazot, a legelső lehajtónál tértünk le a város felé. A GPS segítségével kikerestem egy belváros-közeli parkolóházat. Párszor újra kellett terveznünk, mert lezárások tömkelege nehezítette a dolgunkat, de a délelőtti forgalomban jól lehetett haladni. Az Opera parkolóházában (Opernring) kötöttünk ki, hely akadt bőven, de az ára kicsit borsos volt (óránként 4 Euro...). Könnyedén megtaláltuk vakon is az egy sarokra levő sétálóutcát (Herrengasse), melynek bal oldalán egy információs irodára bukkantunk, valahol az utca közepe fele. Beszereztük az ingyenes magyar nyelvű útikalauzt a térképpel, és minden problémánk megoldódott. Nyakunkba vettük a várost.

A Herrengassén tovább sétáltunk a főtéren át a várba induló sikló (Schlossbergbahn) alsó állomásáig. Megnéztük a Landhaus belső udvarát (igazi reneszánsz remekmű), a "Festett ház" homlokzatát, végül pedig a sportosabb megoldást választottuk, és nem felvonóztunk, hanem a szikla oldalába vájt, 260 fokos lépcsősoron kapaszkodtunk fel az Óratorony tövébe. A lépcsősor mellett található egyébként a hegy belsejében kanyargó, részben szabadon látogatható barlangrendszer egyik bejárata is. Innen lehet eljutni egy sziklaszínházba, de a hegy gyomrában az Óratorony felé száguldó liftek középső állomásához is. Ide mindenképpen érdemes volt elsétálnunk: a kihalt barlangban a csupasz vasszerkezetek derengő kék fénnyel voltak megvilágítva - egy sci-fi díszletében éreztük magunkat.

Lényeg a lényeg, felsétáltunk az Óratoronyhoz, végigjártuk a Schlossberg látnivalóit (Harangtorony, Gótikus kapu, Istálló-bástya, Kínai pavilon, stb.), majd a Harangtorony tövében a város panorámáját bámulva megebédeltünk. Igazi stájer kolbász volt a menü, Almdudlerrel!

Lefelé is a lépcsőn sétáltunk, majd a mesterséges Murasziget melletti hídon a folyó túlpartjára tértünk át. Itt található a Kunsthaus, egy igazi avantgard stílusú, meghatározhatatlan formájú épület, amelyet nem lehet nem kiszúrni a várhegyről. A központ az utcáról már egyáltalán nem szürreális látvány, belsejében kiállítások és design shop várja a látogatókat.

A Hauptbrückén visszatértünk a Mura bal partjára, és folytattuk a városnézést. Felsétáltunk a Lépcsőtemplom lépcsőin, de a templom maga zárva volt. Elballagtunk a Dóm és a II. Ferdinánd császár által emeltetett Mauzóleum felé, majd (egy Apfelstrudelt követően) megnéztük a harangjátékot. A nem éppen meglepő nevű Glockenspielplatz (Harangjáték tér) egyik házának ablakai minden nap háromszor (11, 15 és 18 órakor) megnyílnak, és egy népviseletbe öltözött párocska keringőzni kezd. Kevésbé összetett, mint a prágai, de cserébe hosszabb, és a tömeg is jóval elviselhetőbb.

Visszatértünk az autóhoz, és a nap végére még beiktattunk egy város széli látványosságot, az Eggenberg kastélyt. Egy hóbortos herceg építtette 1625-ben, 4 tornya (lásd évszakok), 12 kapuja és 365 ablaka van. Az ún. Bolygó-kert és egy hatalmas park veszi körül, ahol szabadon sétálnak a pávák, és a látogatók közeledésére hangosan rikácsolnak, és rázzák színpompás tollazatukat.

Akad tehát bőven látnivaló a szomszédos Grazban, bátran ajánlom, hogy mindenki szánja rá magát egy laza, egy napos "szomszédolásra"!