Jelentem, megnyitottuk a 2011-es bringaszezont!
Idei első Dróthuszáros (naprakész nevén Magyar Dróthuszárok Nemzeti Kerékpáros Egyesület) túránk már ismerős útvonalon, Szentendre és Visegrád környékén vezetett. Nagyjából 15-en gyűltünk össze a szentendrei HÉV végállomáson, hogy nekivágjunk egy 58 kilométeresre tervezett tekerésnek. Jómagam itt még nem tudtam, mekkora részét tudom teljesíteni az össztávnak, mert délután 5-re Ferihegyen kellett lennem egy kosármeccsen - lehetőleg fitt állapotban.
Sok új jelentkező és sok rég nem látott ismerős pattant nyeregbe a rövid bemutatkozás és útvonal-ismertető után. Visegrádig jórészt kerékpárúton haladtunk, de a Leányfalu és Tahitótfalu közti szakaszt országúton kellett teljesíteni, csakúgy mint a Visegrád előtti utolsó kilométereket. Fájó hiányossága ez a "Duna-menti" kerékpárútnak. A Leányfalu előtti szakaszon az áradásoknak, esőzéseknek vagy nem tudom minek köszönhetően a kerékpárút is mocskos, saras, balesetveszélyes. Az illetékes hatóságoknak nem ártana egy kicsit takarítaniuk a környéken, ha nem akarják teljesen elriasztani a szabadba vágyókat. De ennyit a negatívumokról.
Útközben Gábor győzködött, hogy másszak fel velük a hegyről, végül is a Telegárt-réttől, ahol az első nagyobb pihenőt tartottuk, a tervezett útvonalon már közelebb van Szentendre, mintha visszafordulnék. Így neki is vágtam a többiekkel az itiner szerint 9, a helyi táblák szerint viszont csak 7 kilométeres emelkedőnek, amelyet - talán az utóbbi hetek mérsékelt diétájának köszönhetően - a vártnál jóval könnyebben teljesítettem.
A Pap-réten bevártuk egymást, következett a megérdemelt pihenő. Eljött azonban számomra a búcsú pillanata: a többiek még egy kaptatót bevállalva az Urak asztala felé vették az irányt, én pedig nekivágtam a Szentendre felé vezető, 9 kilométeres lejtőnek. Végül 47 kilométert tekerve, időben visszaértem a kocsihoz, még egy kis szentendrei nézelődésre is maradt időm. Nem megfáradva, inkább bemelegedve érkeztem meg a kosármeccs helyszínére, a végeredmény viszont maradjon titok. Beszéljenek inkább a képek a gyönyörű tavaszi időről és a szemet gyönyörködtető látnivalókról!
